A 2010-es fülkeforradalom után az Orbán-kormány drasztikus, átgondolatlan, a szakmával nem egyeztetett, a saját korábbi elismert oktatáspolitikusainak (Pokorni Zoltán) véleményével is szembemenő átalakításba kezdett az oktatásban. Ez ellen az első időkben alig volt ellenállás, 2011 decemberében – az oktatáskutatók, szakmai és szakszervezetek véleménye ellenére, a nemzetközi példákat figyelembe nem véve – a parlament el is fogadta a köznevelési törvényt, amely gyökeresen átalakította a közoktatást, többek között mindent központosított, és létrehozott egy mamutintézményt, a Klebelsberg Iskolafenntartó Központot, amely lényegéből adódóan és megfelelő források híján kaotikus időket hozott az iskolákra (emlékszünk még a WC-papír- és krétaproblémákra, amelyeket a központból kellett megrendelniük az igazgatóknak?).

Közben az alaptantervet telezsúfolták megtaníthatatlan tananyagokkal, a tanárok bérét csak ígéret szintjén emelték meg, miközben a munkaterhelésük sokszorosra ugrott. Az elégedetlenség lassan elviselhetetlen lett, miközben a szakállamtitkár, Hofmann Rózsa egyfolytában sikerekről beszélt. (Minderről bővebben például itt írtunk.)

Hoffmann Rózsa

Fazekas István

2016 januárjában a miskolci Hermann Ottó Gimnázium tanárai – az azóta kormányközelivé vált helyi lap, a boon.hu oldalán (ahonnan mára eltűnt ez a tartalom is) – nyílt levélben fogalmazták meg a problémákat. Sürgős változtatásokat kívántak elérni, ugyanis napi hiány mutatkozott országos szinten olyan alapvető eszközökben, mint kréta, fénymásolópapír, WC-papír. A pedagógusok bére ugyan ekkor már emelkedett, de a pótlékok eltörlése miatt csak alig érzékelhetően, ráadásul még többet is kellett érte dolgozniuk – írták. A levél emellett kritizálta az önértékelési rendszert, a tanárok adminisztratív terheinek növelését és a központosítást is, kiemelve a Klik tartozásait.

A gimnázium tanárai szerint már az egész oktatási rendszer volt veszélyben. Az oktatás a kísérleti nyulak terepévé vált, ahol egy diák a tanulmányai során 6-8 reformot is megélhet. A diákok és a tanárok is leterheltek – írták.

olvasói fotó / Iván

A kormány a tiltakozókkal való közvetlen egyeztetés helyett minden érdemi kérdést a Köznevelési kerekasztalon kívánt megvitatni, még a törvényi kötelezettségét is minimalizálta a pedagógusok sztrájkbizottságával szemben a későbbiekben. Hoffmann Rózsa sikertörténetről beszélt továbbra is.

Közben a levél széles, diákokat és szülőket is felölelő tiltakozási mozgalmat indított el, amelyhez sorban csatlakoztak az iskolák, százezres nagyságrendben támogatták a Herman-levelet, megalakult a Tanítanék mozgalom. Az oktatás régen került ennyire a figyelembe középpontjába. Több utcai demonstrációt is tartottak országszerte. (Ezeken sokszor esett az eső, ezért lett a mozgalom másik szimbóluma az esernyő.)

A legemlékezetesebb szimbóluma a tanárlázadásnak azonban, és ez most, 2022-ben is visszaköszönt a pedagógussztrájkon, a kockás ing lett.

„Olyan pedagógusokra van szükség, akik okosak, erkölcsösek, és ezeket az értékeket adják át a diákoknak. Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kócos, kockás inges tanári kar grasszál. Tudniillik egy tanár a megjelenésével is példát mutat a gyerekeknek” – jelentette ki a Magyar Nemzetnek adott 2016 februári interjúban Klinghammer István volt felsőoktatási államtitkár. (Ez az interjú is eltűnt a Magyar Nemzet archívumából, de az internet nem felejt: itt elolvasható.)

Klinghammer István

Stiller Ákos

Ezután a pökhendinek tartott nyilatkozat után rengeteg tanár, teljes tantestületek fényképezkedtek kockás ingben, a tanártüntetések központi szimbóluma lett az idézett ruhadarab, a diákok is hirdettek kockásing-napokat, újságcikkek magyarázták a kockásing-jelenséget.

Klinghammer István nagyon gyorsan eltűnt az oktatásvezetők közül, és Hoffmann Rózsát is leváltották már nagyon rég. Balog Zoltán (aki szintén nem politikus már) a tüntetések hatására kijelentette, hogy valóban, túltolták a biciklit az oktatás államosításával, apróbb korrekciók voltak is a rendszeren, de alapvetően semmi nem változott.

A tanárok túlterheltek és alulfizetettek, a diákok szintén túlterheltek, miközben a tananyag egyre inkább távolodik attól, ami valóban szükséges volna, hogy megállják a helyüket a 21. században, a magyar közoktatás teljesítménye tartósan beállt az uniós sereghajtók közé. A magyar iskola eredménytelen és méltánytalan, ahogy nemrég Knausz Imre oktatáskutató mondta lapunknak: az a műveletlenség újratermelésnek intézménye.

Az államtitkárok, miniszterek tehát mentek, a problémák maradtak.

És maradt a kockás ing is.

Túry Gergely