Katalin walesi hercegné pénteki videójának az egyik fontos mozzanata volt, amikor arról beszélt, a férjével, Vilmos herceggel időre volt szükségük nemcsak a rák diagnózisának a feldolgozásához, hanem ahhoz is, hogy a hírt elmondják a gyerekeiknek, hogy a 10, 8 és 5 éves Györgynek, Saroltának és Lajosnak elmagyarázzák ezt számukra befogadható módon, és biztosítsák őket arról, hogy „minden rendben lesz velem”. 

A The New York Times ezt a dilemmát járta körbe egy pszichológus segítségével. Kathy Hirsh-Pasek úgy fogalmazott: ezek a legfontosabb és legkényesebb beszélgetések közé tartoznak, amit egy szülő a gyerekével folytathat. A gyerekek, különösen a kisebbek, állandó kapaszkodónak tekintik a szüleiket, és ha ezt a stabilitást megzavarja valami, még ha az kezelhető rákbetegség is, akkor az nagyon ijesztő számukra. A pszichológus azt javasolja, hogy a szülők ilyenkor magyarázzák el, hogy lesznek időszakok, amikor anya vagy apa nem érzi magát olyan jól, mint máskor, de ott lesz a gyerekei számára. A szakember hangsúlyozta, hogy a gyerekek megérzik, ha a felnőttek rejtegetni próbálnak valamit, ezért ilyen esetekben nem is célszerű hazudni.

Hadley Maya szociális munkás a szülőknek segít megértetni, hogy ilyen esetekben mennyire fontos őszintén lefolytatni ezeket a beszélgetéseket a gyerekekkel, ami segíthet nekik megküzdeni a helyzettel és az érzéseikkel, az aggodalmaikkal és a képzeletükkel – egy gyerek ugyanis hajlamos gyakran sokkal rosszabbat elképzelni, mint a valóság. Ugyanakkor történetesen a „rák” szó nem ijeszti meg őket annyira, mint a felnőtteket. „A nem tudás jobban megrémíti őket” – mondta.

Mindkét szakember egyetértett abban, hogy nem rossz, ha a szülő kimutatja a sebezhetőségét, tehát adott esetben sír a gyerek előtt – ebből a gyerek is azt szűri le, hogy megélheti és kifejezheti a saját érzelmeit, és segítséget kérhet.

Hadley Maya szerint fontos, hogy a gyereknek elmagyarázzák: a rák nem fertőző, vagyis például megölelhetik a szüleiket. Értessék meg a gyerekekkel, hogy nem ők okozták a rákot – miközben nevezzék nevén a betegséget, ne találjanak ki rá „becenevet”. Fontos az is, hogy lehetőséget adjanak a gyerekeknek, hogy kérdezzenek, és a szülők ismerjék el, ha nem tudják mindenre a választ.

A szakemberek Katalin hercegné rövid beszédéből is a megnyugtató hangnemet emelték ki. „Ahogy nekik is mondtam, jól vagyok, és napról napra erősebb leszek, azokra a dolgokra összpontosítok, amelyek segítenek a gyógyulásban: az elmémben, a testemben és a lelkemben” – mondta a walesi hercegné.

Hirsh-Pasek ugyanakkor a The New York Timesnak azt mondta, az ilyen lehetőségeket nem arra használná, hogy a halálról és a haldoklásról beszéljen a gyerekkel, sokkal fontosabb, hogy az életről beszélgessenek.