Katalinnak a megannyi nyilvános szereplése közül le kellett mondania a Szent Patrik napi ünneplést is, amelyen az Ír Gárda tiszteletbeli ezredeseként fontos szerepe lett volna. Mint később kiderült, a távolmaradását kompenzálni ugyan nem tudta, de kétezer angol fontot hagyott ott a kocsmában az Ír Gárda tagjainak, hogy felhőtlenül tudjanak ünnepelni.

Ez a történet is a maga egyszerű és nagyvonalú kedvességében érzékletesen megmutatja, hogy Katalin mennyire ösztönösen, a királyi protokoll keretrendszerében maradva, mégis azon átsugározva tudja, hogyan kell kapcsolódni az emberekhez.

Amikor azt mondta, hatalmas sokként érte őket a rákbetegségének a diagnózisa, talán önkéntelenül is, előre rákapcsolódott arra a sokkra, amellyel az emberek reagáltak a hírre. III. Károly király rákdiagnózisa is sokkoló volt, különösen azért, mert épp hogy kezdett belelendülni a királykodásba, de az uralkodó korosztályában sokkal inkább benne van a sorsban egy ilyen hír, mint egy 42 éves, háromgyerekes anya esetében, akiből egészen mostanáig úgy sugárzott az életerő, hogy minden bajt és gondot hiteltelenített.

Katalin rövid beszéde annak minden pontján az emberekhez való kapcsolódásról szólt – kezdve onnan, hogy átélhetővé tette a hír sokkját, magyarázatot adva – noha ezt senki nem várhatta volna el – arra, hogy miért „csak most” hozta nyilvánosságra a diagnózisát. Miután megköszönte az embereknek a jókívánságokat és az orvosoknak a törődést, a walesi hercegné megosztotta azt is, hogy a megdöbbenés után „Vilmossal együtt mindent megtettünk azért, hogy feldolgozzuk és a fiatal családunk érdekében a nyilvánosságtól távol kezeljük ezt a helyzetet”.

A rákkal való küzdelmet már Károly király is bátran behozta a közbeszédbe, Katalinnal azonban a maga kegyetlen nyersességében mutatkozik meg az, hogy egy ilyen betegség az egész család szövetét megrángatja. Ahogy a felvételen fogalmazott, időre volt szükségük ahhoz is, hogy a gyerekeiknek, a 10, 8 és 5 éves Györgynek, Saroltának és Lajosnak elmagyarázzák ezt számukra befogadható módon, és biztosítsák őket arról, hogy „minden rendben lesz velem”.

Ez a biztosíték a hercegné néha elcsukló, de mégis nyugalmat sugárzó hangján kétségtelenül a megdöbbent embereknek is szólt: a „minden rendben lesz” mantráját kapaszkodóként nyújtotta át. A műtét, majd a betegség és a rá nehezedő hatalmas nyomás ellenére nem a drámát, nem a kiborulást, nem a kontrollvesztést láttuk, hanem a bátorságot, az empátiát és nevezzük nevén: királynői tartást. És hogy újabb csatornát találjon az emberekhez való kapcsolódásra, megszólította a sorstársait is. „Ebben a mostani időszakban gondolok mindazokra is, akiknek az életét a rákbetegség érintette. Mindenkit, aki ezzel a betegséggel szembesül, bármilyen formában, kérek, ne veszítsék el a hitüket és a reményt. Nincsenek egyedül.”

Királyi szakértők sokszor utaltak arra, hogy a hercegnői finomságot és eleganciát tökéletességre fejlesztő, az empátiát és a kedvességet munkaeszközként használó Katalin tiszteletet parancsoló erőt mutat a háttérben, miközben teljes mellszélességgel támogatja a trónörökös férjét, és szolgálja a monarchiát. A korona még nincs ugyan a fején, de a befolyása már most királynői méreteket öltött, a soft power megkérdőjelezhetetlen szobra lett – és a királyi család, az egész monarchia legerősebb fegyvere.

Ebben az acélosságban azonban több mint két évtized edzettsége van. Az elmúlt hetek gusztustalan trollkodása elborzasztó volt, de Katalin azóta állja a nyilvánosság ütéseit, hogy a St. Andrews Egyetemen összejött a brit trónörökössel. A fotósok offenzívája valóban a Diana walesi hercegné után indított hajtóvadászatot idézte, fájdalmas darabokra tépték az átmeneti szakításának a történetet Vilmossal, majd éveken át volt beszédtéma, hogy egy örökkévalóságot kell várnia a lánykérésre, támadták, amiért nem dolgozik, támadták, amiért dolgozik, belekötöttek a beszédeibe, a szoknyái hosszába, és egy súlyos hasi műtét után sem voltak képesek békén hagyni annyi időre, amennyit kért.

Katalin közben végigcsinált egy több tízmilliós nézettségű esküvőt; három, kórházi kezelést is igénylő nehéz terhességet, amelyeknek a végén három trónörökössel a karjában, szülés után néhány órával tökéletes megjelenéssel lépett ki a nyilvánosság elé; olyan projekteken dolgozik, amelyek nemcsak emberek, hanem generációk életére is hatással lesznek, miközben az ország diplomáciai nyerőkártyaként és a brit gazdaság katalizátoraként vetheti be őt. Megértette és tiszteletben tartotta az intézmény játékszabályait, miközben a személyiségét, az önbecsülését sem árulta el, olyan kötéltánc volt ez, amelyben mások látványos kudarcot vallottak.

ODD ANDERSEN / AFP

A nagy viharokat megélt királyi családnak stabilitást nyújtott, magára szabta a szerepet, amelynek a betöltésére nincs gyakorlati útmutató: az uralkodó menyeként, a leendő király feleségeként és három trónörökös anyjaként egy évezredes intézmény sorsát befolyásolja – abban a tudatban, hogy egyszer az ő fejére is korona kerül. Amikor a családját védi, a monarchia sorsát is óvja.

Az az erő, amely Katalinban dolgozik, talán nem volt nyilvánvaló amíg mosolygós, integetős képek járták be róla a világsajtót, de a mostani betegsége és az ahhoz való hozzáállása talán visszamenőleg is betekintést nyújthat abba a csendes helytállásba, amelyet az elmúlt évtizedekben feltűnés nélkül mutatott.

View this post on Instagram

A post shared by The Prince and Princess of Wales (@princeandprincessofwales)

Ezúttal nemcsak a bejelentés tartalma volt mellbevágó, hanem a kontraszt is az internetes mocskolódással, amely a távollétében elburjánzott. Már most nyilvánvaló, hogy a walesi hercegné üzenete minden idők egyik legmeghatóbb királyi közvetítéseként vonul be a történelembe, és az a mondat, amellyel lezárta az üzenetét, sokakban II. Erzsébet királynő megnyugtató hangját visszhangozta, amely kapaszkodóként szolgált a viharos időkben – legutóbb épp a járvány idején. És valóban, bár a belőle sugárzó csillogás, és az intenzitás, amellyel a világ ráveti magát, Diana hercegnét idézi, de Katalin sokkal inkább Erzsébet királynőre, a néhai uralkodó sztoikus kötelességtudatára emlékeztet abban, ahogyan az élethez, a munkájához, a felelősségéhez áll. Nem véletlen, hogy a videóban is hangsúlyozta, hogy a munkája mindig is nagy örömmel töltötte el, és alig várja, hogy visszatérjen – amint tud, de addig is a „teljes felépülésre” összpontosít.

RASID NECATI ASLIM / ANADOLU / ANADOLU VIA AFP

Ahogy a BBC elemzése is rámutat: Katalin videója kicsit II. Erzsébet Diana hercegné halála után sugárzott beszédét hívta elő hangulatában és hangnemében. A néhai királynőre is nagy nyomás nehezedett, hogy megjelenjen a nyilvánosság előtt, miközben ő a tragédia árnyékában megpróbálta védeni a családját, és az édesanyjukat elveszítő unokáit helyezte előtérbe. A nagymamai és a királynő szerepe más-más irányba mutatott, de végül sikerült a két szerepet egybegyúrnia – új kapcsolódást találva az emberekkel.

A walesi hercegnő online zaklatásával párhuzamosan a Kensington-palotát is megvádolták azzal, hogy elvesztette a kontrollt a narratíva felett, sőt már az egész monarchia vesztét vizionálták. Az apja és a felesége rákdiagnózisának a rémálmával viaskodó Vilmos herceg a megismerkedésük óta minden erejével azon van, hogy óvja Katalin, illetve a gyerekeiket, és megakadályozza, hogy a történelem megismételje magát – Diana sorsa még ma is kísért.

ED MULHOLLAND / POOL / AFP

Innen nézve rémálom lehetett nemcsak a diagnózis híre, hanem a kommunikációs feladvány is: hogyan őrizheti meg a család nyugalmát és veheti vissza a kontrollt az elszabadult álhíreken és összeesküvés-elméleteken? A választ pedig ismét Katalin adta meg. Nem elképzelhetetlen, hogy Vilmos ellenezte a közleménynek ezt a nagyon személyes, nagyon nyers módját, de végül ez lett a legerőteljesebb eszköze annak, hogy birtokba vegyék a narratívát, hogy megértessék magukat.

Bár mindössze két perc 15 másodpercig tartott, Katalinnak feltehetően ez volt élete egyik legnehezebb beszéde, mégis olyan erőt sugárzott vele, amelyből nagyon hosszú időn át maga a monarchia és a királyi család is erőt fog meríteni. A walesi hercegnét eddig is rengetegen szerettek. A betegségének a híre és az, ahogyan ezt a nyilvánossága megosztotta, olyan egyesítő erővel ruházza fel a walesi hercegnét, amely pótolhatatlanná teszi.