Katalinnak a megannyi nyilvános szereplése közül le kellett mondania a Szent Patrik napi ünneplést is, amelyen az Ír Gárda tiszteletbeli ezredeseként fontos szerepe lett volna. Mint később kiderült, a távolmaradását kompenzálni ugyan nem tudta, de kétezer angol fontot hagyott ott a kocsmában az Ír Gárda tagjainak, hogy felhőtlenül tudjanak ünnepelni.
Ez a történet is a maga egyszerű és nagyvonalú kedvességében érzékletesen megmutatja, hogy Katalin mennyire ösztönösen, a királyi protokoll keretrendszerében maradva, mégis azon átsugározva tudja, hogyan kell kapcsolódni az emberekhez.
Amikor azt mondta, hatalmas sokként érte őket a rákbetegségének a diagnózisa, talán önkéntelenül is, előre rákapcsolódott arra a sokkra, amellyel az emberek reagáltak a hírre. III. Károly király rákdiagnózisa is sokkoló volt, különösen azért, mert épp hogy kezdett belelendülni a királykodásba, de az uralkodó korosztályában sokkal inkább benne van a sorsban egy ilyen hír, mint egy 42 éves, háromgyerekes anya esetében, akiből egészen mostanáig úgy sugárzott az életerő, hogy minden bajt és gondot hiteltelenített.
https://hvg.hu/elet/20240123_Katalin_walesi_hercegno_hasi_mutet_brit_monarchia_mennyire_sulyos_a_helyzet
Katalin rövid beszéde annak minden pontján az emberekhez való kapcsolódásról szólt – kezdve onnan, hogy átélhetővé tette a hír sokkját, magyarázatot adva – noha ezt senki nem várhatta volna el – arra, hogy miért „csak most” hozta nyilvánosságra a diagnózisát. Miután megköszönte az embereknek a jókívánságokat és az orvosoknak a törődést, a walesi hercegné megosztotta azt is, hogy a megdöbbenés után „Vilmossal együtt mindent megtettünk azért, hogy feldolgozzuk és a fiatal családunk érdekében a nyilvánosságtól távol kezeljük ezt a helyzetet”.
A rákkal való küzdelmet már Károly király is bátran behozta a közbeszédbe, Katalinnal azonban a maga kegyetlen nyersességében mutatkozik meg az, hogy egy ilyen betegség az egész család szövetét megrángatja. Ahogy a felvételen fogalmazott, időre volt szükségük ahhoz is, hogy a gyerekeiknek, a 10, 8 és 5 éves Györgynek, Saroltának és Lajosnak elmagyarázzák ezt számukra befogadható módon, és biztosítsák őket arról, hogy „minden rendben lesz velem”.
https://www.youtube.com/watch?v=A_jE1j_KOZk
Ez a biztosíték a hercegné néha elcsukló, de mégis nyugalmat sugárzó hangján kétségtelenül a megdöbbent embereknek is szólt: a „minden rendben lesz” mantráját kapaszkodóként nyújtotta át. A műtét, majd a betegség és a rá nehezedő hatalmas nyomás ellenére nem a drámát, nem a kiborulást, nem a kontrollvesztést láttuk, hanem a bátorságot, az empátiát és nevezzük nevén: királynői tartást. És hogy újabb csatornát találjon az emberekhez való kapcsolódásra, megszólította a sorstársait is. „Ebben a mostani időszakban gondolok mindazokra is, akiknek az életét a rákbetegség érintette. Mindenkit, aki ezzel a betegséggel szembesül, bármilyen formában, kérek, ne veszítsék el a hitüket és a reményt. Nincsenek egyedül.”
Királyi szakértők sokszor utaltak arra, hogy a hercegnői finomságot és eleganciát tökéletességre fejlesztő, az empátiát és a kedvességet munkaeszközként használó Katalin tiszteletet parancsoló erőt mutat a háttérben, miközben teljes mellszélességgel támogatja a trónörökös férjét, és szolgálja a monarchiát. A korona még nincs ugyan a fején, de a befolyása már most királynői méreteket öltött, a soft power megkérdőjelezhetetlen szobra lett – és a királyi család, az egész monarchia legerősebb fegyvere.
Ebben az acélosságban azonban több mint két évtized edzettsége van. Az elmúlt hetek gusztustalan trollkodása elborzasztó volt, de Katalin azóta állja a nyilvánosság ütéseit, hogy a St. Andrews Egyetemen összejött a brit trónörökössel. A fotósok offenzívája valóban a Diana walesi hercegné után indított hajtóvadászatot idézte, fájdalmas darabokra tépték az átmeneti szakításának a történetet Vilmossal, majd éveken át volt beszédtéma, hogy egy örökkévalóságot kell várnia a lánykérésre, támadták, amiért nem dolgozik, támadták, amiért dolgozik, belekötöttek a beszédeibe, a szoknyái hosszába, és egy súlyos hasi műtét után sem voltak képesek békén hagyni annyi időre, amennyit kért.
https://hvg.hu/elet/20240316_katalin-walesi-hercegne-monarchia-photoshop-hiszteria
Katalin közben végigcsinált egy több tízmilliós nézettségű esküvőt; három, kórházi kezelést is igénylő nehéz terhességet, amelyeknek a végén három trónörökössel a karjában, szülés után néhány órával tökéletes megjelenéssel lépett ki a nyilvánosság elé; olyan projekteken dolgozik, amelyek nemcsak emberek, hanem generációk életére is hatással lesznek, miközben az ország diplomáciai nyerőkártyaként és a brit gazdaság katalizátoraként vetheti be őt. Megértette és tiszteletben tartotta az intézmény játékszabályait, miközben a személyiségét, az önbecsülését sem árulta el, olyan kötéltánc volt ez, amelyben mások látványos kudarcot vallottak.

A nagy viharokat megélt királyi családnak stabilitást nyújtott, magára szabta a szerepet, amelynek a betöltésére nincs gyakorlati útmutató: az uralkodó menyeként, a leendő király feleségeként és három trónörökös anyjaként egy évezredes intézmény sorsát befolyásolja – abban a tudatban, hogy egyszer az ő fejére is korona kerül. Amikor a családját védi, a monarchia sorsát is óvja.
Az az erő, amely Katalinban dolgozik, talán nem volt nyilvánvaló amíg mosolygós, integetős képek járták be róla a világsajtót, de a mostani betegsége és az ahhoz való hozzáállása talán visszamenőleg is betekintést nyújthat abba a csendes helytállásba, amelyet az elmúlt évtizedekben feltűnés nélkül mutatott.
Ezúttal nemcsak a bejelentés tartalma volt mellbevágó, hanem a kontraszt is az internetes mocskolódással, amely a távollétében elburjánzott. Már most nyilvánvaló, hogy a walesi hercegné üzenete minden idők egyik legmeghatóbb királyi közvetítéseként vonul be a történelembe, és az a mondat, amellyel lezárta az üzenetét, sokakban II. Erzsébet királynő megnyugtató hangját visszhangozta, amely kapaszkodóként szolgált a viharos időkben – legutóbb épp a járvány idején. És valóban, bár a belőle sugárzó csillogás, és az intenzitás, amellyel a világ ráveti magát, Diana hercegnét idézi, de Katalin sokkal inkább Erzsébet királynőre, a néhai uralkodó sztoikus kötelességtudatára emlékeztet abban, ahogyan az élethez, a munkájához, a felelősségéhez áll. Nem véletlen, hogy a videóban is hangsúlyozta, hogy a munkája mindig is nagy örömmel töltötte el, és alig várja, hogy visszatérjen – amint tud, de addig is a „teljes felépülésre” összpontosít.

Ahogy a BBC elemzése is rámutat: Katalin videója kicsit II. Erzsébet Diana hercegné halála után sugárzott beszédét hívta elő hangulatában és hangnemében. A néhai királynőre is nagy nyomás nehezedett, hogy megjelenjen a nyilvánosság előtt, miközben ő a tragédia árnyékában megpróbálta védeni a családját, és az édesanyjukat elveszítő unokáit helyezte előtérbe. A nagymamai és a királynő szerepe más-más irányba mutatott, de végül sikerült a két szerepet egybegyúrnia – új kapcsolódást találva az emberekkel.
A walesi hercegnő online zaklatásával párhuzamosan a Kensington-palotát is megvádolták azzal, hogy elvesztette a kontrollt a narratíva felett, sőt már az egész monarchia vesztét vizionálták. Az apja és a felesége rákdiagnózisának a rémálmával viaskodó Vilmos herceg a megismerkedésük óta minden erejével azon van, hogy óvja Katalin, illetve a gyerekeiket, és megakadályozza, hogy a történelem megismételje magát – Diana sorsa még ma is kísért.

Innen nézve rémálom lehetett nemcsak a diagnózis híre, hanem a kommunikációs feladvány is: hogyan őrizheti meg a család nyugalmát és veheti vissza a kontrollt az elszabadult álhíreken és összeesküvés-elméleteken? A választ pedig ismét Katalin adta meg. Nem elképzelhetetlen, hogy Vilmos ellenezte a közleménynek ezt a nagyon személyes, nagyon nyers módját, de végül ez lett a legerőteljesebb eszköze annak, hogy birtokba vegyék a narratívát, hogy megértessék magukat.
Bár mindössze két perc 15 másodpercig tartott, Katalinnak feltehetően ez volt élete egyik legnehezebb beszéde, mégis olyan erőt sugárzott vele, amelyből nagyon hosszú időn át maga a monarchia és a királyi család is erőt fog meríteni. A walesi hercegnét eddig is rengetegen szerettek. A betegségének a híre és az, ahogyan ezt a nyilvánossága megosztotta, olyan egyesítő erővel ruházza fel a walesi hercegnét, amely pótolhatatlanná teszi.