Nagy Ervin: Ma rosszabb a művészet helyzete, mint a Kádár-korban

A színész szerint az lenne a kiút a mai helyzetből, ha vége lenne annak az egyeduralomnak, amit Vidnyánszky Attila neve fémjelez a kultúrában.

  • hvg.hu hvg.hu
Nagy Ervin: Ma rosszabb a művészet helyzete, mint a Kádár-korban

Szerintem a magyar színházi szakma 90 százaléka nem tudatosan, de liberális érzékenységű.

Egyszerűen mert a művészetben a szolidaritás, az empátia, az emberség így tud rezonálni a világra. A mostani konzervatív, jobboldali kultúrpolitika viszont kizárólag a népnemzeti bólogató Jánosokat támogatja, a politikai megrendelésű, szolgalelkű produkciókat” – fogalmazta meg véleményét a magyarországi kultúráról Nagy Ervin színész a Népszavának adott interjúban.

Hozzátette: „Ott kezdődik a baj, hogy ha a művészetnek meg kell felelnie egy ember, egy rendszer ízlésének, mert ha nem teszi, akkor nem jut levegőhöz. Ilyenkor a szabadságvágyon alapuló művészet megszűnik. És most ez történik. Rosszabb, mint a Kádár-korban”.

A Tisza Pártot és Magyar Pétert nyíltan támogató, de a politikai tömörülésben hivatalos szerepet be nem töltő színész úgy fogalmazott: „A kultúra ma olyan, mint egy útszéli kóró, ami az életéért küzd. Ez nem túlzás. Mindenhol a túlélésről van szó. Az önkormányzatok pénzét elvonták, a művelődési házak kiszáradtak, a kultúra forráshiánya mára gyakorlatilag teljes – alig maradt bármi, amiből működni lehetne. Közben meg látjuk, hogy egy immerzív színház kétmilliárdot kap, a teljes független szcéna meg 150 millióból döglődik. És ezt szó szerint kell érteni. Aránytalanság, kiszolgáltatottság, politikai önkény”.

Nagy Ervin úgy véli, a válságból elsősorban az lenne a kiút, ha vége lenne „annak az egyeduralomnak, amit Vidnyánszky Attila neve fémjelez a kultúrában”, utána pedig az, ha az önkormányzatok visszakapnák a forrásaikat, „hogy több lábra álljon a rendszer”. Hozzátette azt is, szerinte az elmúlt tizenöt év legnagyobb vesztesége, hogy

a független szakma fele tönkrement. Van, aki még pályázik az életben maradásért, a többiek – jelentem – meghaltak. Ez egy gyönyörű nagy tölgyfa volt, aminek a felét kiirtották”

– mondta, hozzátéve: a Vidnyánszky Attila kezdeményezésére elindult Déryné-program „csak azt az ízlésvilágot támogatja, amit a nagymester jónak tart. Mindez lenullázta a szakma önbecsülését”.

Nagy ennek ellenére relatíve optimistán nyilatkozott a jövőről: „Azt gondolom, hogy ha ez az egész kulturális hűbéri rendszer megszűnik, a szakma pillanatok alatt újra elfoglalhatja méltó helyét, és visszanyerheti méltóságát. Ha nem kell hajbókolni, ha nem kell gazsulálni, ha nem egy kultúrkirály trónol a tetején, akkor egészen más lesz ebben az országban élni. Lehet, hogy kell két-három év, de jönni fognak az új hajtások. És az emelt fő önmagában is tartást ad majd és felszabadít”.