Hosszú interjút adott az Indexnek Máté Gábor, aki áprilisban volt hetvenéves, jövő januárban pedig átadja Székely Krisztának a Katona József Színház igazgatói posztját. Íme néhány drámaibb fordulat a beszélgetésből.
A Gothár-ügyről:
„…a Gothár-ügy nyomán nagyon rövid idő alatt eljutott odáig a jobboldali sajtó, hogy nekem azonnal le kéne mondani, és valótlanságokat hordtak össze. Kabátlopási ügybe kevertek, és onnantól kezdve rendkívüli, megmagyarázhatatlan sokaságú, 137 ellenem szóló cikket sikerült termelniük igen rövid idő alatt, amit az az ügyvéd, aki ilyenekkel foglalkozik, se látott még addig. A mai karaktergyilkosságok ezt már jóval túlhaladták. Engem akkor ez nagyon megviselt, és nyilván maradt bennem ezzel kapcsolatban feszültség.”
„…kormányülésen foglalkoztak a személyemmel, azzal, hogy le kellene mondanom. Miközben én voltam az egyetlen ebben az egész történetben, aki lépett, hiszen Gothár Péter távozott a színházból. Ebből lett aztán a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) bedarálása, és még sorolhatnám, milyen problémákat okozott.”
Arról, hogy ifj. Vidnyánszky Attila nemrég a Katonában rendezett:
„Bátran beleállt. Nyilván voltak vagy lehettek álmatlan éjszakái, erről nincsenek pontos információim, csak feltételezéseim lehetnek. Nem egyszerű abból a helyzetből, amiben ő van, a Katona József Színházban dolgozni, de számomra bizonyító erejű volt az itteni munkálkodása, és az is, ahogy a társulat odaállt mellé, és próbálta megérteni, hogy mit akar. Úgy tudom, nagy örömmel is játsszák a darabot.”
Arról, hogy milyen érzésekkel adja át a színház igazgatását:
„Persze elégedettség egyáltalán nincs bennem. Inkább elégedetlen vagyok magammal, de gyakorlatilag öt éve bejelentettem, hogy abbahagyom. Nem azért, mert elfáradtam volna, hanem egyrészt mert nem árt, ha 15 év elteltével változás történik. Ez is talán példát akarna mutatni. A másik az, hogy Székely Krisztában látom azt a képességet, amitől remélhetem, hogy a Katona továbbra is izgalmas hely lesz. Nem tudom, mit fog csinálni, és egyáltalán nem szólok bele. Nem is kérdezgetem, tehát még pofákat sem akarok vágni, ha mond valamit. Meglátjuk. Nincs rossz érzésem ezzel kapcsolatban, inkább kíváncsiság, hogy mi fog történni.”
Arról, hogy nem marad a Katonában:
„…nem akarom terhelni a színházat az ittlétemmel. Bizonyítson a színház nélkülem! És azt se akarom, hogy a különböző oldali újságírók abból induljanak ki, hogy hát ez még mindig ott van, még mindig ez nyomja az igazgató fülébe. Legyen tiszta a helyzet.”
„…szerencsére vannak meghívásaim, 2027 tavaszáig szinte tudom, hogy mit fogok csinálni. A színházi színészetet lényegében befejeztem, azzal nincs dolgom. És ha hívnak rendezni, bárhová szívesen megyek. Vágyom arra, hogy a szakmát jobban megismerjem, a szakmában dolgozó embereket. Van is hiányérzetem ezzel kapcsolatban: nagyszerű, hogy itt voltam, ugyanakkor amikor olvastam Bérczes László Kötőszavak című könyvét, egyszer csak azt vettem észre, hogy elkezdtem irigyelni, mennyi mindenkit ismer, akikkel már dolgozhatott. Szeretnék megismerni másokat. Ilyen szempontból, úgy érzem, új korszak kezdődik, ha nem döglöm bele, persze.”
