„Én mindig is a fociról, sőt fociul beszéltem, a focinak éltem, a fociban hittem, én magam voltam a foci” – írta.
„Soha nem éltem át ehhez fogható tragédiát. Egyetlen háború, gazdasági vagy természeti katasztrófa, a családon belüli, avagy utcán elkövetett erőszak, a pedofília, az éhezés, a szegénység, a hajléktalanság, a betegségek, a rasszizmus, az antiszemitizmus, a homofóbia és egyéb kirekesztések, elnyomások, ellehetetlenítések, uszítások és megbélyegzések áldozatai soha nem tudtak olyan érzelmet kiváltani belőlem, mint ez a tegnapi katasztrófa” – kezdi Schilling Árpád a fiktív Orbán-beszédét, amit a Facebook-oldalán tett közzé.
A Schilling által megszemélyesített miniszterelnököt egyetlen valódi tragédia sem rázta meg, leszámítva a tegnapi vereséget. Nem sírt „sem a vörösiszap-katasztrófa, sem a romák elleni terrortámadás áldozatai, a tartósan beteg gyermekeket nevelők, a különféle korlátozottsággal élő emberek, a gyermekek jövőjéért aggódó tanárok, a betegekért aggódó nővérek, a háborúból menekülő különféle származású menekültek látványa” miatt.
A magyar csapat vereségét azért tartja minden kudarcot felülmúló megsemmisülésnek a miniszterelnök, mert ebben látta a közösségteremtő erőt.
„Én úgy képzeltem el a nemzetet, mint egy hatalmas tömeget, amelyik egyszerre skandálja, hogy: Hajrá, Magyarok! Nem kell egymást elfogadni, megbecsülni, támogatni, közösen és konstruktívan együtt dolgozni, alkotni, ünnepelni. Szurkolni kell a csapatomnak, a pártomnak, a kormányomnak” – írja.
„Én mindig is a fociról, sőt fociul beszéltem, a focinak éltem, a fociban hittem, én magam voltam a foci. Minden, de tényleg minden pénzt elköltöttem erre. Mindenki minden pénzét, nagyon sokat, rengeteget, mindent. És egyetlenegyszer sem sikerült. Semmi sem sikerült. A skandáló tömeg mindig megvolt, de az eredmény soha. Megbuktam volna? Ebben is? Uram, mit tegyek, segíts” – zárja a fiktív beszédet Schilling.
A valódi miniszterelnök amúgy tényleg megrendültebben nyilatkozott a vasárnapi kudarcról, mint az megszokott tőle. „Ködös, novemberi idő, keserű kávé, és egy álommal kevesebb. Erre ébredtünk ma” – írta, később pedig úgy fogalmazott, hogy a gyászfeldolgozásnak a tagadási fázisában van.
