Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szürke nyúl és egy vörös róka, akik egy napon különös dologra bukkantak, és attól a naptól fogva nem is nyugodhattak, amíg fel nem térképezték az egész országot behálózó korrupciót, le nem leplezték a politikusok gyűlöltkeltő uszításait és meg nem akadályozták a készülő ingatlanpanamát.
Kezdődhetne így bármelyik Aesopus-állatmese is, mármint úgy, hogy volt egyszer egy szürke nyúl és egy vörös róka – a mondat többi része egy kicsit azért anakronisztikus lenne. De csak nyelvileg: hiszen nem épp ilyesmikről szólt az összes ókori fabula? A különféle állatok más- és másféle jellemtípusokat személyesítenek meg, hogy a mesét hallgatók örökérvényű tanulságokat szűrjenek le belőle mindazokról a jelenségekről, amelyek problémások a társadalomban. Szóval a fenti sztorit elmesélő Zootropolis 2 semmi meglepőt nem hoz be a 21. századi politikai hírportálok fejléceiből túlzottan is ismerős témájával, csak követi a legnemesebb mesei hagyományokat.
A kizárólag egyenrangú állatok által benépesített országban játszódó Zootropolis zseniális első része még sokkal általánosabb témákról szólt: főképp arról, hogy nem okos dolog az előítéleteink és a sztereotípiák alapján véleményt alkotni az embertársainktól – már ha szabad ezt a szót használni egy csupa állatról szóló filmben –, és ha megismerjük a másikat, lám, kiderül, hogy az általánosítások sosem pontosak.
De az első rész még 2016-ban jelent meg, egy olyan világban, ami 2025-ből visszanézve szinte már idillinek és békésnek tűnik. Nem csoda, hogy a Disney alkotói – élükön Jared Bush és Byron Howard rendezőkkel – is bekeményítettek, és eggyel, sőt kettővel közelebb léptek a kapzsi, csaló, népnyúzó politikusokhoz.
Meg azokhoz a népcsoportokhoz, akikről elhitették velünk, hogy ők alacsonyabb rendűek nálunk, és a falon túl van a helyük, hiszen ha beengednénk őket magunk közé, veszélyt hoznának ránk.
Tudta? Az országunkba érkező hüllők bűnözők is lehetnek! Ez veszélyes!
Disney
Ebben az alapötletben ráadásul az is nagyszerű, hogy ha nem akarjuk megfejteni a metaforákat, csak az aranyos állatkákat nézzük, akkor is tökéletesen megáll az egész. Hiszen a felszínen arról szól: nem is igaz, hogy a kígyók, a hüllők és a kétéltűek rosszabbak az aranyos és szép emlősöknél, kár félni vagy pláne undorodni tőlük – ha csak ennyit elfogad egy gyerek, máris volt értelme beülni vele a filmre. (Aztán vigyük el a Miskolci Állatkertbe, ahol a bogarakat és hüllőket bemutató házak ajtaján ott van egy-egy illedelmes kérés: ne használjunk olyan szavakat, mint „undorító” vagy „ronda”, maradjunk az olyasmiknél, mint az „érdekes” vagy „szokatlan”, hiszen épp úgy a természet lényeit látjuk, mint a cuki kismajmok vagy a gyönyörű oroszlánok esetében.)
Ez a többrétegűség amúgy is nagy erénye a Zootropolis 2-nek: ha egy gyerekmeséről ijesztőnek vagy túlzásnak is tűnhet így összefoglalva olvasni, miről is szól a film a felszín alatt, szó sincs arról, hogy tényleg valami liberális politikai leckét látnánk. A második rész ott folytatódik, ahol az első véget ért (ennek ellenére tökéletesen érthető az előzmény ismerete nélkül is): Judy Hoppsz nyúl és Nick Wilde róka, az állatrendőrség újoncai mindenképpen bizonyítani szeretnék bűnüldözői rátermettségüket, és az első szóra – illetve a felettesük határozott tiltása ellenére – azonnal egy csempész nyomába erednek.
Disney
Hogy aztán valami egészen váratlannal szembesüljenek: száz év után először egy kígyó jutott be Zootropolis városába! Pedig a kígyók veszélyesek, hiszen – ezt tanítják mindenhol – hiába éltek emberemlékezet, illetve állatemlékezet óta békésen együtt a növényevők és a ragadozók, egy kígyó száz éve megölt egy teknőst, ezért kellett száműzni őket Mocsárvásárhelyre, a nagy falon túlra. Amit mellesleg épp most készül lebontani és a helyét beolvasztani a saját territóriumukba a város felett uralkodó hiúzpopuláció. Mert „a területszerző állatok bármit megtennének, hogy még nagyobbra növeljék a birodalmukat”, fogalmaz az egyik szereplő, nekünk meg egy pillanatra eszünkbe jut a csúnya, gonosz, Vlagyimir nevű maci.
Szóval van mire figyelnie a felnőtteknek is, pláne, mert a gyerekekre legalább most két óráig nem kell, úgyis a moziszékbe szögezi őket ez a minden tekintetben profi és nagyszabású film. Amelynek persze most is része az állatvilágból vett jellegzetességek cuki és okos felnagyítása, ha nem is annyira, mint az első részben. (Az irodai ügyintéző lajhár alighanem minden idők legjobb animációs filmes poénja volt; a lajhár persze visszatér, és még csak nem is izzadságszagú fanservice-ként, csak egy visszafogott és arányos nosztalgiakörre.) Most kiapadhatatlan lehetőségeket adnak a – kifejezetten a mexikói határvidéket felidéző – hüllők, kígyók és a vízközeli állatok, az akvárium-bárpultban tevékenykedő delfincsaposok, a vízitaxiként dolgozó rozmárok, a fával virtuózan bánó hód (aki mellesleg konteóhívő youtuber), és persze most is akad rengeteg filmes és popkulturális utalás a felnőtteknek Keresztapa-paródiától a sivatagi Burning Man helyett megrendezett Burning Mammal fesztiválig.
Disney
Hogy ezzel együtt sem tud ugyanakkorát szólni a második rész, mint az első, az nemhogy nem csoda, de természetes, hiszen az elsőben épp az alapötlet volt a legjobb, és hát kétszer lehetetlen először kitalálni egy ilyen kiváló koncepciót. (Ugyanez volt a helyzet az egyébként nagyszerű Agymanók 2-vel is.) Ugyanakkor ez az egyetlen negatívum, amit el lehet mondani a Zootropolis 2-ről. Máskülönben tökéletes gyerekakciófilm, már ha létezik ilyen szó – ezelőtt valószínűleg nem létezett –, pontosan lefordítja a zsáner minden elemét a mesék nyelvére és eszköztárára, és mindezt úgy képes megtenni, hogy mégse érződjön még egy kisgyerek számára sem túlzottan ingergazdagnak vagy nyomasztóan pörgősnek.
Pedig pörgős, de épp annyira, amennyire minden, ami ma máshol is körülveszi őket. (A Cinema Citykben a film előtt sugárzott kormánypropaganda is olyasmi, „ami ma amúgy is körülveszi őket”, ám ettől mégis jobb lett volna megkímélni a gyerekeket, mert mindennek megvan a maga helye és ideje, de az „Anyu, mi az a családi adócsökkentés, és én is kaphatok SZJA-mentességet?” kérdés esetében ez biztos nem a népmanipuláló politikusokról szóló gyerekfilm előtti reklámblokk. A mozis cég pedig végül el is állt a további sugárzástól, bár lehet, hogy csak kifutott a kampány.)
The Walt Disney Company
És tényleg teljesen mindegy, a néző bele akarja-e, vagy életkorából adódóan bele tudja-e látni a korrupt állatok, a megvesztegetett lópolgármester és a kirekesztéstől szenvedő kígyók meséjébe a világpolitika aktuális folyamatainak szelíd és humanista elítélését: a Zootropolis 2 az elsőtől az utolsó percig lenyűgöző és szórakoztató mese az egész családnak. Egyedül csak a tényleg korrupt politikusoknak lehet ellene kifogásuk: a 21. századi Aesopusként eljáró Disney kíméletlen görbe tükre előtt hátha behúzzák fülüket-farkukat, és jó útra térnek, mint a ravasz róka az első rész végén. Elvégre nagy az isten állatkertje, és alacsony a kerítés: bárki bemászhat, hogy jó példát tanuljon az állatoktól.
