Megható fordulatot vett egy japán állatkert társai által eltaszított, újszülött makákójának szívszorító története, miután a gondozók egy szinte életnagyságú plüssmajommal igyekeztek pótolni az anyai gondoskodás hiányát.
Bár a plüssfigura azon kívül, hogy a magányos kismajom, Punch számára egy szőrös, puha tapintású ölelhető testet jelent, nem sokat tud nyújtani, Harry Harlow viselkedéskutató éppen majomkölykökön végzett kísérleteivel mutatta ki az 1950-es években, hogy pusztán az ölelésnek milyen fontos szerepe van az emlőscsemeték egészséges fejlődésében, túlélésében.
Meglepőnek tűnhet, de kutatások bizonyították, hogy már az anyaméhben érezzük édesanyánk érintéseit, és ez az élmény tárolódhat az emlékezetünkben. Felnőttkori érintéskultúránkat leginkább az határozza meg, hogyan érintettek meg minket a családban a szüleink – ezt visszük tovább, de akár át is alakíthatjuk.
Miután táplálékáról és biztonságáról az állatkert egyébként is gondoskodik, a „szőranyával” együtt kimondottan szerencsés helyzetbe került Punch, aki a természetben aligha élhette volna túl szerencsétlen fogadtatását.
A plüssmajmot mindenhová magával vivő és gyakran megölelő, ahhoz bújó Punchról készült videók rövid időn belül hatalmas nézettséget értek el, az isikavai állatkert látogatottsága pedig jelentősen megnőtt – írta az esetről beszámoló Rolling Stone.
Egyesek már arra figyelmeztetnek, hogy az állatkerti csapat által beszerzett, IKEA-ban forgalmazott 40-50 centiméteres plüssmajmok is hamar eltűnhetnek a polcokról, miután a szeretetre vágyás szimbólumává vált Punch rajongói is igyekeznek majd egy saját „szőranyát” beszerezni.
Nyitókép: Nexta_tv / X