Jean Alesi egészen különleges fejezetet írt a Forma–1 történetébe, és egyike volt azoknak, akik a közeg sokszor sterilnek tűnő kommunikációjába szenvedélyt és őszinteséget vitt. Alesi neve mellett egyetlen futamgyőzelem van ugyan – 1995-ben, a 31. születésnapján nyerte meg a Kanadai Nagydíjat –, de a már-már művészi hatású vezetési stílusával és az örök küzdeni akarásával rengeteg rajongót állított maga mellé. Nem is szólva arról, hogy a Ferrari iránti elköteleződésével az olaszok szívébe is örökre belopta magát.
Alesi ráadásul egy két lábon járó anekdotagyűjtemény is, 62 évesen is a jól ismert közvetlenségével osztja meg az emlékeit és a régi idők történeteit. A Magyar Nagydíj hétvégéjén pedig megható ürügye is volt erre: a Hungaroring 11-es kanyarját ugyanis most már hivatalosan is róla nevezték el, Alesi pedig hatalmas megtiszteltetésnek nevezte ezt a kiváltságot.
A névadás hátterében egy 1995-ös baleset áll ugyan, Alesi az időmérő edzésen vesztette el az uralmát a Ferrari felett, a határon autózva csúszott rá a rázókőre, majd a fűre, de ennél sokkal több van mögötte. A francia pilótának szerencsére nem lett baja, a rajongói emlékezet viszont vele azonosította a 11-es kanyart, és nem hivatalosan eddig is Alesiként emlegették a fordítót. Most viszont már a gipszbe öntött kézjegyével hivatalosan is névadója lett.
Névsorolvasás
Nevet kaptak a 41. Forma-1-es Magyar Nagydíjnak is otthont adó Hungaroring kanyarjai. Az egyes kanyar a háromszoros világbajnok brazil Nelson Piquet nevét viseli mostantól, egyrészt azért, mert az első két magyar GP-t ő nyerte meg, másrészt pedig azért az előzésért, amelyet Ayrton Sennával szemben hajtott végre a pálya ezen pontján az első, 1986-os viadalon. A kettes kanyar a hétszeres vb-győztes, jelenleg a Ferrarinál versenyző Lewis Hamiltonról kapta a nevét. A 41 éves brit sztár nyolcszor nyert már a Hungaroringen, korábban pedig ő maga nyilatkozta, hogy ha lehetősége lenne rá, akkor ezt a fordítót választaná. A hármas kanyar a mogyoródi pálya elhelyezkedésére utalva a Forrás nevet viseli, a létesítmény ugyanis a Három-forrás völgyben került felépítésre. A négyes fordítót az 1992-ben világbajnok brit Nigel Mansellről nevezték el – ő itt biztosította be vb-címét –, míg az ötös kanyar a Mogyoród nevet kapta. A pálya területén kialakított vezetéstechnikai centrumra utalva a hatos-hetes kombináció Driving Center, a nyolcas-kilences pedig a főváros közelsége okán Buda/Pest elnevezésű lett. A 10-es kanyar a Duna nevet viseli, míg a 11-est az 1996-os Magyar Nagydíjon dobogós Jean Alesiről nevezték el. A francia versenyző 1995-ben emlékezetes balesetet szenvedett ebben a fordítóban, így magától értetődő volt, hogy az ő nevét kapja meg. A 12-es kanyar a legendás, hétszeres vb-győztes német Michael Schumacher után kapta a nevét, aki négyszer diadalmaskodott a Hungaroringen, 2001-ben pedig Mogyoródon lett világbajnok. A pálya utolsó előtti kanyarja a szintén legendás, háromszoros világbajnok brazil Ayrton Senna nevét viseli, ő 1988-ban, 1991-ben és 1992-ben is nyert itt. A célegyenesre fordító 14-es kanyart Szisz Ferencről nevezték el: a magyar származású gépészmérnök 1906. június 26-27-én Franciaországban megnyerte a világ legelső nagydíját, emlékét a Hungaroring szoborparkjában is őrzi egy alkotás. A kanyarok elnevezéséhez kapcsolódóan Mansell, Alesi és Hamilton kézlenyomatot is adott, ezeket betonból kiöntik és a pálya bukóterében helyezik majd el.
A névadó ünnepség után Alesi arról beszélt, hogy egyáltalán nem számított erre a megtiszteltetésre. Feltehetően arra sem számított, hogy a baleset után kórházi élményeket is begyűjt majd, ma már mindenesetre nevetve idézte fel a találkozását a magyar egészségüggyel, egész pontosan egy nővérrel. „A balesetnél is jobban megmaradt a kórházi élményem az ott dolgozó nővérrel. A magyar nők mindig is híresek voltak a szépségükről és bájosságukról, de egészen más élményben volt részem. Soha nem szerettem az injekcióstűket, és amikor az ápoló a kórházban meg akart szúrni, azonnal tiltakozni kezdtem. Ő viszont minden kedvességet félredobva lefeszítette mindkét karomat és erélyesen rám szólt, hogy maradjak veszteg.”
Alesi az első Magyar Nagydíjat még a tévében nézte. A Forma–1-es karrierje 1989-ben kezdődött, ráadásul hazai pályán, a Paul Ricard-on. Akkor még nem sokat tudtak erről a Forma–3000-ben versenyző kékszemű fiatal franciáról, aki tökéletesen beszélt olaszul (a nagyszülei Szicíliából származtak) ellenállhatatlan francia akcentussal. Az első F1-es versenyén higgadtan autózva megszerezte a negyedik helyet Alain Prost, Nigel Mansell és Riccardo Patrese mögött.
A Hungaroring azonban, mint mondta, sosem feküdt az ő vezetési stílusának. „Én talán túl agresszív voltam ehhez, de emlékszem arra is, hogy ez a pálya mindig sokat kivett a versenyzőkből, a legtöbben a leintés után szinte nem voltak maguknál, annyira elfáradtak. Nem sikerült rendszeresen jó eredményt elérnem itt, és talán ezért is volt nagyon pozitív érzés, illetve nagy élmény, amikor 1996-ban dobogóra állhattam. Akkor úgy éreztem, végre, ennyi próbálkozás után csak sikerült” – mondta Alesi, aki nagyra értékeli, hogy a megújult létesítmény mellett a pálya megtartotta a klasszikus nyomvonala túlnyomó részét. „Az elején a 11-es kanyar után még ott volt az a lassító, ami versenyzőként igazán idegesítő volt. Nem sokkal azelőtt jöttünk ki egy másik lassítóból, ami még most is megvan, aztán néhány kanyar és egy újabb sikán következett. Szerintem a mostani nyomvonal azért jobb, mert éppen azokat az apró módosításokat hajtották végre, amikre nagy szükség volt ahhoz, hogy még jobban vezethető legyen a pálya.”
Alesi 1991-ben lett a Ferrari versenyzője, Nigel Mansell helyét vette át, és ezzel megkezdődött egy legendás együttműködés. Pontosabban: szerelem volt ez a javából. Alesi egészen 1995-ig versenyzett a Ferrarinál, egy kihívásokkal teli időszakban, amikor az autók sebessége és megbízhatósága sem volt az igazi. Alesi optimizmusa azonban töretlen volt – és ragályos. Képes volt elhitetni a szurkolókkal, hogy van remény, hogy egyszer győzni fognak – „vinceremo” volt a mottó, amellyel tartotta bennük, és feltehetően magában is a lelket.
Az autósport iróniája, hogy az egyetlen győzelmét végül abban az évben szerezte meg, amikor el is búcsúzott a csapattól. A mesébe illő kanadai sikere azonban tele volt fajsúlyos szimbólumokkal. A 27-es számú Ferrarival nyert, amelyet Gilles Villeneuve tett híressé, a kanadaiak hőséről elnevezett pályán, azok után, hogy éveken át idegesítően közel járt a győzelemhez, de soha nem jött össze neki. A hab a tortán, hogy ez éppen a születésnapján történt.
Maranellóban azonban már a Schumacher-korszakra készültek. Alesi végül két ötödik hellyel zárta a karrierjét a Ferrarinál, és soha nem lett világbajnok. Két évig versenyzett még a Benettonnál, majd a Saubernél, a Prostnál, és végül a Jordantől vonult vissza.
Jean Alesi egy olyan korszakban versenyzett, amikor nagyon sok erős karakter vívott meg egymással a pályán. A HVG kérdésére, hogy kivel volt a legizgalmasabb versenyezni, a francia pilóta Ayrton Sennát mondta elsőre. „Neki aztán volt elképzelése arról, hogy hogyan kell küzdeni, nagyon nehéz volt ellene versenyezni, és tényleg ő volt a legjobb. Alain Prost és Nelson Piquet már óvatosabb volt, főleg a versenyek elején kerülték a bajt. Mansell viszont egy vadállat volt. Gyakorlatilag abban a pillanatban, ahogy a közelébe kerültél, mindenre fel kellett készülnöd, mert sosem tudhattad, hogy mit fog tenni, milyen váratlan húzással próbálkozik. Vele biztosra kellett menni, vagy nagyon precízen meg kellett előzni, vagy követni kellett. De nagyon szórakoztató volt vele versenyezni. Óriási szerencsém volt, hogy ilyen csúcspilótákkal versenyezhettem, és sokukkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot.”
Jean Alesi
JEAN-LOUP GAUTREAU / AFP
Alesi egy letűnt kor világát idézte meg, amikor a korabeli kapcsolatokról beszélt. A versenytársakkal nemcsak a futamhétvégéken voltak együtt, rengeteget teszteltek, mindig ugyanazokban a hotelekben laktak, ugyanazokban az éttermekben ettek. „Mintha egy kis falu lett volna a közösségünk. Közvetlenebb volt a kapcsolatunk a sajtóval is, megvolt az egyensúly, és mivel nem volt okostelefonunk, nem volt lehetőség a fotózgatásra. Akkoriban nagyobb szabadságunk volt. ”
Alesi beszélt az akkori és a mostani F1 közötti különbségekről is. A jelenlegi versenyzők folyamatos rádiókapcsolatban állnak a boxutcában dolgozókkal, míg az ő idejében kizárólag akkor használták a csapatrádiót, amikor attól tartottak, hogy valami probléma lehet az üzemanyaggal vagy a motorral.
„Ezek a mostani F1-es autók nagyon komoly fizikai felkészültséget igényelnek, nem véletlenül látunk 18-20 éves pilótákat sikeresen versenyezni. Persze vannak kivételes adottságokkal rendelkezők, mint Fernando Alonso vagy Lewis Hamilton, de minél fiatalabb a sportoló, annál könnyebb erre az igénybevételre felkészíteni a testet. Úgy gondolom, nagyjából a harmadik kanyarig tudnám elvezetni a mostani autót, és ott valószínűleg elájulnék” – fogalmazott mosolyogva Alesi.
Hogy kivel versenyezne a legszívesebben a mostani mezőnyből?
Verstappennel, ő egy pitbull.
