Vámos Miklóssal készített interjút az nlc.hu. A beszélgetés apropója, hogy megjelent az író Karcsú Könyvek-sorozatának utolsó – filmes tematikájú – darabja.
Novelláskötetet akartam a végére, aztán egyszer csak eszembe jutott a cím, hogy Ennyi, ami elég találó egy zárókötetnek. És filmes vonatkozása is van. Ha már így alakult, gondoltam, összeszedem az összes novellát, amiből filmet készítettek eddig. Meg még egyet, a kötet utolsó írását, a Magyar tangót, amit Koltai Robinak írtam, csak éppen nem kapott rá pénzt. Persze nem biztos, hogy a mostani kormányzatból nem fogja majd valahogy kisírni, meglátjuk
– mondta Vámos.
„Kiderül a könyvben olvasható megjegyzéseiből az is, hogy Koltai Róbert rendezéseit annyira nem szereti, vagy nem tartja ezeket annyira jó filmeknek. Mégis vissza-visszatér a közös munkához. Ez azért van, mert nagyon szereti Koltait?” – kapja meg a kérdést az író.
És a válasz:
Nem minden rendezését szerettem. De a film a rendező művészete. A színház a színészeké. Hiába vannak sztárrendezők, ez szerintem így van. A színházban ott vannak a színészek közvetlenül előttünk, a húsukkal, a bőrükkel, a szívükkel. Vagy ők viszik győzelemre a darabot, vagy senki. Ezzel együtt a színházban az író szerepe fontosabb, mint a filmben. Nem befolyásol, milyen lesz az eredmény, a kész film, ez az ő felelőssége. Én például mindent megtettem, hogy a Sose halunk meg elkészüljön, de a stúdió, ahol én dolgoztam, ugyanúgy visszadobta, mint az összes többi. Amikor elkészült a film, voltak belső vetítések belőle, és szó szerint ujjongtam. Jött, hogy írjak neki filmet, az ő történeteiből. Rendben. De az derült ki a közös munkáink során, hogy Robi mást szeret a filmekben, mint én. Nem sértődtem meg ezen, csak úgy éreztem, hogy jobb lesz neki egy olyan forgatókönyvíró, aki ugyanazt akarja, mint ő. Ezért visszahúzódtam.
Vámos arról is mesélt, milyen volt Kern Andrással dolgoznia. Ugyanis ő írta a Gondolj rám című filmet, amit Kern rendezett.
Kernnel is nehéz, mert ő meg írni szeret. Dialógust. A Gondolj rám ennek megfelelően szerintem túlbeszélt film lett. Azt hiszem, egy filmben csak akkor érdemes megszólalni, ha már semmilyen más mód nincs arra, hogy kifejezzük azt, amit akarunk. Ráadásul az akkor még ereje teljében lévő Andy Vajna nagyon nyomta, hogy vicces legyen a film. Azt mondtam erre, figyelj ide, ez egy szép, szomorú történet a halálról. Ha azt akarod, hogy vicces legyen, sértődés nélkül elmegyek, válasszatok másik írót, másik cselekményt. Mert ebből a történetből a tragédiát nem lehet kitörölni. Dolgoztunk tovább, és hiába minden, egy pillanatnyi csönd sincs a filmben, ráadásul az esetek döntő többségében Kern beszél. Ettől egyfajta narcisztikus mutatvánnyá vált az egész, ami szintén jó dolog, meg a Kern ezt nagyon jól csinálja, de az én ízlésem más. Viszont függetlenül ettől jó érzéssel gondolok rá, mert szeretett volna valamit, én pedig tudtam neki ebben segíteni
– emlékezett vissza az író.
https://hvg.hu/kultura/20260611_vamos-miklos-egy-muveszt-akkor-is-hagyni-kell-fellepni-ha-antiszemita
Nyitókép: HVG / Reviczky Zsolt
