A kórházban hagyott csecsemők helyzete a gyermekvédelmi rendszer működésének a tünete – szögezték le szakemberek azon a konferencián, amelyet az SOS Gyermekfalvak szervezett az állami gondoskodásban élő gyerekek napja alkalmából. Ahogy elhangzott, a gyermekvédelmi krízis korántsem csak ezekről a babákról szól, de a sorsukról most kell dönteni, és most kell megoldást találni, mert ők nem tudnak várni. Ezzel együtt
vannak köztük, akik nemcsak hetek, de hónapok, sőt évek óta élnek egészségügyi intézményekben, ami az ellátórendszerre is nagy terhet ró.
https://hvg.hu/itthon/20251028_Mar-uj-csaladjanal-aludhat-a-kisfiu-aki-elete-elso-harom-evet-egy-korhazban-toltotte
Hogy milyen háttérből érkeznek ezek a csecsemők, akiknek a sorsa az utóbbi időkben egyre nagyobb nyilvánosságot kap, arról Kelemen Edit, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház főorvosa azt mondta: a szüleik egy része nem akarja őket hazavinni, és vannak olyan szülők is, akikhez az intézmény nem engedi őket haza.
Szarvas Erika, a fővárosi Tegyesz (területi gyermekvédelmi szakszolgálat) gyermekvédelmi gyámja a vér szerinti szülőkről szólva ugyanakkor fájdalmasnak nevezte, mennyire magukra vannak hagyva egy ilyen helyzetben, és jobbára a kórházaktól függ, hol és milyen mértékben tudják őket segíteni. Az is intézményfüggő, hogy részt vesznek-e ebben a folyamatban például szociális munkások, vagy védőnők látják-e el azokat a feladatokat, ami valójában nem az ő kompetenciájuk lenne. „Ebben a krízishelyzetben fontos lenne, ha a kórházakban szociális munkások segítenék az anyákat, és nem csak egyszeri alkalommal, hanem akár krízistanácsadás keretében is. A fővárosi örökbefogadási szolgálatnál van krízistanácsadás arra az esetre, amikor az anya arról gondolkodik, hogy örökbe adná a gyermekét, de a vér szerinti szülőknek alapvetően nagyon kevés az információjuk erről”, mondta el a szakember.
https://hvg.hu/itthon/20260608_korhazban-hagyott-gyerekek-tisza-kormany-magyar-peter-hegedus-zsolt-gyurko-szilvia
Annak már egy sor előjele volt, hogy a szegregátumokban előbb-utóbb a krízisig jut a helyzet, erről Both Emőke gyermekvédelmi helyettes államtitkár beszélt. Emberkereskedelem, prostitúció, az oktatásból való korai kimaradás – sorolta azokat a tényezőket, amelyek főként a lányokat veszélyeztetik, de a szívhangrendelet, a terhességmegszakítás nehezítése, a szociális munka hiánya, illetve az, hogy senki nem segít abban, hogy a nem kívánt gyerekek ne foganjanak meg, szintén eszkalálta a problémát. Hozzátette: „Amikor pedig megszülettek, inkább azon volt a fókusz, hogyan tüntessék el őket a kórházból, szem elől.
De az nem megoldás, hogy a kórházon belül pakolgatjuk a babákat egyik emeletről a másikra, és azt mondjuk, hogy csecsemőotthont alakítunk ki, ami valójában egy kórházi osztály.
https://hvg.hu/itthon/20260721_gyermekvedelem-korhazban-hagyott-gyerekek-testulet-orszagos-vizsgalat
A cél az igazi csecsemőotthonok és egy krízis-nevelőszülői hálózat létrehozása – utóbbinak az lenne a rendeltetése, hogy a nevelőszülők a kórházban hagyott babákat magukhoz tudják venni. A vér szerinti szülőket, akik nehéz élethelyzetben, rossz állapotban vannak, szociális munkások segíthetnek képessé tenni arra, hogy felelősen foglalkozzanak a gyerekükkel.
„Nagyon gyakori, hogy droghasználó, prostituálódott, kiszolgáltatott helyzetben lévő szülőkről van szó. Lehet, hogy a problémát nem lehet azonnal megoldani, addig viszont biztosíthatunk egy átmeneti, jó állapotot a gyerekeknek. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy
a nehéz háttérből jövő gyerekeket nem akarják örökbe fogadni. Ezeknek a babáknak a többsége szifiliszes anyukától származik, értelmi fogyatékos, roma, vagy akár mindhárom egyszerre.
A jelenleg érvényes jogszabály szerint a kórházban hagyott babákat hat hét után örökbe lehet adni – Szarvas Erika ugyanakkor megjegyezte, ezek a gyerekek „nem kellenek a magyar társadalomnak”, a rendszerben maradnak, és nem lesz, akivel valamiféle valós, igazi kapcsolódást alakíthatnak ki, így szerinte át kellene gondolni, hogy a szabályozás szükséges-e egyáltalán, vagy ha igen, milyen formában. A helyettes államtitkár erre úgy reagált, a többi között ennek az átgondolása is folyamatban van, de a krízist több oldalról akarják kezelni, és ha csak a jogszabály módosul, az önmagában nem működik.
https://hvg.hu/360/20251004_hvg-tenytar-gyermekvedelmi-intezmenyek-allam-egyhaz
A kórházban élő gyerekek sorsáról azonban most kell dönteni, és most kell megoldás a helyzetükre, mert ők nem tudnak várni. Kelemen Edit arról számolt be, hogy az ellátásuk nagy terhet ró az egészségügyi ellátókra azért is, mert önmagában az elhelyezésük sem oldható meg optimálisan – sem a gyerekosztályon, sem a koraszülött intenzívosztályon, sem az újszülöttosztályon –, nem beszélve az alapvető ellátásról, amihez biztosítani kell a megfelelő személyzetet, kiváltképp, ha személyre szabott gondoskodást igényelnek.
Egy gyereknek, aki megszületik, olyan biztonságos környezetet kell biztosítanunk, ahol ő kinyílik a világ felé. Ezek a babák többnyire olyan terhességből születtek, hogy a szüleik már előre tudták, hogy nem vihetik haza őket. A megoldás helyett megkapják a bélyeget vagy a határozatot arról, hogy itt fognak maradni
– érzékeltette a főorvos, aki ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a különböző egészségügyi problémákkal – akár például szifilisszel – született babákat helyben kezelik, és őket is örökbe tudják adni. „Ha a nevelőszülő vagy az örökbefogadó szülő bejön, megmutatjuk neki a gyereket és beszélgetünk vele, és nem csak a hivatalos papírt nézi meg, akkor teljesen más képe lesz.
Ezek a gyerekek nálunk megkapják a szükséges fejlesztést, az egész gárda, aki ott dolgozik, napról napra figyeli, hogyan fejlődnek, hol kell segíteni, de ez óriási kihívás az ellátóknak, nem voltunk rá fölkészülve.
Elmondása szerint az elmúlt öt évben egyetlen gyerek volt a kórházban, akit nem javasoltak sem örökbefogadni, sem nevelőszülőhöz adni, mert halmozottan súlyos állapota miatt intézményi ellátást igényelt.
https://hvg.hu/360/20251215_korhazban-hagyott-csecsemok-orokbefogadas-neveloszulo
Szarvas Erika említette az egészségügyi nehézségek mellett a nem felülírható kötődési nehézségeket is, amelyekkel minden érintett gyerek elindul az életben.
Viszik magukkal, és ezzel kezdeni kell valamit. Ha egyik helyről a másikra tesszük őket, elvesztik a bizalmukat a környezettel szemben
– mutatott rá. A nevelőszülőkről szólva azt mondta: talán a legfontosabb, hogy legyenek megtartó erejűek a gyerekek számára. Ehhez azonban az is kell, hogy a saját intézményük is megtartsa őket, és biztosítson a nevelőszülői hálózat olyan szolgáltatásokat – egészségügyi és mentális tekintetben is –, segítséget a krízisben, amitől nem érzik, hogy magukra vannak hagyva, és képesek viselni a nehézségeket. Azt is hangsúlyozta, hogy a nevelőszülőnek elfogadónak kell lennie, és akarjon segíteni, ne a megélhetés legyen az elsődleges szempontja, amikor magához vesz egy gyereket.
Both Emőke arról beszélt, hogy a gyermekvédelmi krízis messze nem csak a kórházban ragadt babák krízise. „A fókusz nagyon erősen ott van az egyébként stabilan 300 körüli kórházban élő gyereken, de a be- és kiáramlás folyamatos: megtörténnek ugyan a sorsrendezések, de állandóan érkeznek is az újabb és újabb babák, éppen azért, mert az alapellátásban nincsenek olyan szolgáltatások, amelyek ezt megelőznék” – magyarázta. A krízis-nevelőszülői hálózattal arra is kísérletet tennének, hogy az állam újra része legyen a nevelőszülői szolgáltatásnak, az elmúlt években ugyanis azt dominánsan az egyházakhoz, kisebb részben a civilekhez szervezték ki.
https://hvg.hu/elet/20260520_paksi-korhaz-ujszulott-szegeseg-tasz-ket-honap
A rendszerben stabilan, évek óta 21 ezer gyerek van, és mintegy 1500 vár arra, hogy bekerüljön.
Ezek közül „csak” 300 a csecsemő, a maradék 1200–1300 pedig olyan gyerek, aki veszélyeztetett helyzetben van, és emiatt kell őket elhelyezni. „Eddig erre az volt a válasz, hogy akkor növeljük a nevelőszülők számát, és meg is emelték a foglalkoztatásért járó díjazásukat, hátha így többen lesznek. A statisztika és a nevelőszülői hálózatok visszajelzései alapján valamennyivel többen is lettek, ám a megélhetési nevelőszülők is egyre inkább megjelentek” – ismertette a helyettes államtitkár.
Mint mondta, a megélhetési nevelőszülők iskolai végzettségben, a hátterüket tekintve gyakran nem különböznek jelentősen azoktól az anyáktól, családoktól, akiktől kiemelik a gyerekeket, jellemzően zsákfalvakban, kis falvakban élnek. „Ezért is gondoljuk, hogy ha a forrás egy részét arra szánnánk, hogy a családokat megerősítsük, akkor egy gyerekközpontúbb elhelyezést is tudnánk biztosítani. A zsákfaluból szinte hozzáférhetetlen a fejlesztés, amire ugyanakkor óriási szükségük lenne a nehéz csomaggal születő babáknak. Eleve nincs elég szakember az országban, és sajnos az sem általános, hogy a fejlesztés minden kórházban elérhető. Leginkább Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében akut ez a probléma. A krízis-nevelőszülőknél éppen ezért kell szempontnak lennie, hogy olyan helyen lakjanak, ahonnan hozzá tudnak férni a szolgáltatásokhoz.”
Nekik alapvetően az lenne a szerepük, hogy egy átmeneti, pár hónapos időszakban segítsenek, hiszen az a cél, hogy a gyerekek minél hamarabb egy állandó gondozási helyre kerüljenek – ahogyan egyébként a nevelőszülőségnek is átmeneti szolgáltatásként kellene működnie, de ma Magyarországon nem ez a realitás. Éppen ezért is megvan az esélye annak, hogy a jelenlegi nevelőszülőkből lesznek a krízis-nevelőszülők, és egy végesnek tűnő létszámot kell megosztani egy újabb funkcióval, vagy hogy a babák egyszerűen „beragadnak” náluk – és az is kérdés, hogy lesz-e erre a feladatra elég vállalkozó, mert nevelőszülőt találni eleve nehéz.
https://hvg.hu/itthon/20230520_ombudsman_neveloszuloi_halozat_gyerekvedelem_visszaelesek
Mindemellett szükség van a csecsemőotthonok megerősítésére is, amihez szociális munkások, gyógypedagógusok, fejlesztő pedagógusok kellenének, akárcsak a kórházakban. A szociális munkások terepmunkája az alapellátás megerősítése miatt is fontos: ha van család, ami megerősíthető, segítsenek nekik lépésről lépésre. Both Emőke a hathetes örökbefogadhatóvá nyilvánításra visszatérve azt mondta: az egyik legfőbb feladat megvizsgálni, van-e reális esély a szülő alkalmassá tételére, a vér szerinti kapcsolat megerősítésére. „Lehet, hogy nem hat hét lesz, hanem egy vagy másfél év, de utána kihelyezhető lesz az a gyerek. Ahol az örökbefogadás a reális irány, ott arra erősítsünk rá, és ahol más típusú ellátás kell, mert a gyereknek olyan szükségletei vannak, hogy nem fogjuk tudni elhelyezni, ott abba az irányba menjünk.”
Kelemen Edit ennek kapcsán arról beszélt, hogy a megyei kórházakban lehetne rendszeres, akár havi szintű konzultációs lehetőséget adni a nevelőszülőknek, akik magukhoz veszik az ott hagyott babákat, mert az számukra is megnyugtató. „Ha élőszóban beszélünk róla, más értelmet nyernek a rideg, orvosi kifejezések, hogy ki hogyan, miért született. A gyerekek nem papírok és nem diagnózisok, mindig az összképet kell nézni. Annak az időszaknak, amit nálunk töltenek, arról kell szólnia, hogy észrevegyük, mi nem működik, és mire kellene adekvátabb, speciális fejlesztés. Így sokkal jobb lesz mindenkinek, és sokkal kevesebb lesz a később diagnosztizált sajátos nevelési igényű gyerek.”
A szakemberek a jó működésről szólva az ágazatok közötti és ágazaton belüli együttműködések fontosságát emelték ki, ami az egészségügyi és oktatási tárcát is magában foglalja. Both Emőke azt mondta, folytak már erről minisztériumi szintű egyeztetések. „Reméljük, hogy hamarosan hivatalosan is feláll az a testület, aminek az a célja, hogy minden érintett szaktárca, szervezet képviseltesse magát, és közösen hozzunk olyan döntéseket, amiket minden szereplő a saját irányítása alatt álló intézményekben képviselhet” – tette hozzá.
https://hvg.hu/itthon/20230508_Kuslits_Gabor_gyermekvedelem_neveloszulo
Nyitóképünk illusztráció: Aline Morcillo / Hans Lucas / AFP
