Luxemburgban tanácskoztak az uniós külügyminiszterek, a tárgyalás szünetében Szijjártó Péter a kormánypárti médiumoknak tartott „sajtótájékoztatót”.

Hiába buktak hatalmasat az EU legháborúpártibb kormányai, továbbra is semmibe veszik a népakaratot, és a háborús hisztéria folytatódik

– szögezte le mondandójának elején Szijjártó Péter, aki azt is kifogásolta, hogy a kollégái még mindig azt mondogatják, hogy

többet és gyorsabban kell tenni Ukrajnáért.

Majd felháborodottan közölte, hogy vörös vonalat lépett át az EU, amikor 1,4 milliárd eurót használ fel ukrán fegyverszállítások finanszírozására, úgy, hogy ezt tulajdonképpen Magyarország nem akarja, és egyhangú döntésre lett volna szükség. Hogy mégis megtörténhetett, annak különleges oka van. Ez a pénz az EU-ban befagyasztott, mintegy 210 milliárd eurós orosz banki vagyonnak a váratlan haszna, amelyet Ukrajna számára biztosítanak a tagállamok. Erről májusban született döntés. Egy másik, Ukrajnát érintő határozatban pedig, amikor az Európai Békekeret költségvetését 5 milliárd euróval megemelték májusban, a magyar kormány az úgynevezett konstruktív tartózkodás intézményével élt, tehát nem támogatta, de nem is vétózta a döntést.

Az uniós szerződések így rendelkeznek erről:

A szavazástól való tartózkodás esetén tartózkodásához a Tanács bármely tagja ezen albekezdés szerint egy formális nyilatkozatot fűzhet. Ebben az esetben nem köteles a határozatot alkalmazni, de elfogadja, hogy a határozat köti az Uniót. A kölcsönös szolidaritás szellemében az érintett tagállam tartózkodik minden olyan tevékenységtől, amely ellentétes lehet az Uniónak a kérdéses határozaton alapuló fellépésével vagy azt hátráltathatja, a többi tagállam pedig ezt az álláspontját tiszteletben tartja.

Vagyis az Európai Tanács jogi szolgálata úgy értelmezte ezt a jogszabályt és az EU-s döntéseket – és ezt megerősítette a tanácsülés előtt Josep Borrell külügyi főképviselő –, hogy Magyarország a tartózkodásával már kifejezte, nem akar részt venni a további határozathozatalokban. Ugyanis arról is dönteni kell, hogy a pénzt ki is fizessék. A jogi megoldás része volt, hogy nem kellett egyhangúság ehhez a döntéshez, így aztán vétózni sem tudott volna a kormány.

Más a helyzet a vétó szempontjából, és éppen ez a magyar magatartás okoz visszatérően problémát egy 6,6 milliárd eurós keretnél: a pénz rendelkezésre áll, csak éppen a magyar kormány nem járul hozzá a felszabadításához és a kifizetéséhez.

Pont azok lépnek át az európai szabályokon, akik jogállamisági eljárásokat szorgalmaznak, demokratikus értékek veszélybe kerüléséről beszélnek

– méltatlankodott Szijjártó, aki szerint „a háborúpárti indulat elvakította a döntéshozókat”, de figyelmeztetett arra, hogy már vizsgálják a jogi lehetőségeket. Szerinte ez az eljárás az EU működésének szempontjából hosszú távú kockázatot jelent.

Ugyanakkor nem vétózta meg a külügyminiszter – pedig korábban ígért ilyet – a 14. szankciós csomagot, mert szerinte, bár ez egy „totális kudarcot valló stratégia folytatása”, nem sért magyar nemzeti érdeket, és nem veszélyezteti a magyar energiabiztonságot. Sőt, a külügyminiszter örömmel újságolta, hogy a tagállamok deklarálták, hogy Paks II. teljes mértékben mentesül a szankciós intézkedések alól, így például ha európai vállalatok részt vesznek benne, akkor nem kell engedélyt kérniük erre a tagállami hatóságoktól sem.

A külügyminiszter elmondta még, hogy a tanácsülésen a békét szinte szitokszóként használják, de a magyar választók felhatalmazták a kormányt, hogy továbbra is a tűzszünetet és béketárgyalásokat szorgalmazza.