A Szuverenitásvédelmi Hivatal feladata azon szervezetek és személyek azonosítása, akik – akár külföldről érkező támogatás révén – más államok vagy külföldi szereplők érdekében végezhetnek olyan tevékenységet, amely befolyásolhatja a demokratikus folyamatokat és a választói akaratot. A Hivatal széles vizsgálati és mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Bármilyen információt – akár személyes adatokat is – bekérhet, azokat továbbíthatja más hatóságoknak, és nyilvánosságra hozhatja vizsgálatainak eredményeit. Döntései nem tartoznak bírósági felülvizsgálat alá.
Az Európai Bizottság szerint az intézményt létrehozó törvény több ponton sérti az uniós jogot, köztük az alapvető szabadságjogokat, az Európai Unió Alapjogi Chartáját és az általános adatvédelmi rendeletet (GDPR), ezért kötelezettségszegési eljárást indítottak. A Bizottság ugyanakkor nem vitatja, hogy a tagállamok jogosultak fellépni a politikai pártok külföldi finanszírozása ellen, illetve megvédeni választási rendszereiket a külső beavatkozástól.
Magyarország ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a szuverenitás, a nemzeti identitás és a biztonság kérdésében kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, és az Európai Uniónak nincs illetékessége a szabályozás felülvizsgálatára. A kormány álláspontja szerint a törvény nem érinti az uniós jog alkalmazását. Mivel a vitát nem sikerült lezárni, a Bizottság beperelte a magyar államot. Az ítélethozatal előtt a bírói tanács egy tagja minden esetben nyilvánosságra hozza szakvéleményét.
Kokott főtanácsnok indítványa szerint a törvény igenis hatással lehet az uniós jog érvényesülésére. A Hivatal jogilag kötelező erejű vizsgálati jogosítványai befolyásolhatják a határokon átnyúló gazdasági tevékenységeket, így az uniós alapvető szabadságjogok körébe tartozó szolgáltatásnyújtást és tőkemozgást.
A külföldi szolgáltatókra vonatkozó előírások – például az együttműködési kötelezettségek és a vizsgálati eredmények közzététele – közvetett hátrányos megkülönböztetést valósíthatnak meg. Bár a demokratikus folyamatok védelme jogszerű cél, a főtanácsnok szerint a Hivatal egyes jogosítványai aránytalanok e cél eléréséhez képest, így sérthetik a szolgáltatásnyújtás szabadságát.
A főtanácsnok megállapította, hogy a törvény az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások esetében is problémás lehet, mivel Magyarország szigorúbb követelményeket alkalmazott anélkül, hogy erről előzetesen tájékoztatta volna az érintett tagállamot. A külföldről származó támogatások korlátozása pedig a tőke szabad mozgásába ütközhet.
A főtanácsnok külön kitért a véleménynyilvánítás és a sajtószabadság kérdésére. A vizsgálatok megindításának lehetősége, a megbélyegző jellegű jelentések közzététele, valamint a büntetőeljárás kockázata visszatartó hatást gyakorolhat újságírókra és sajtóorgánumokra, ami öncenzúrához vezethet. Az anonim források felfedésére vonatkozó együttműködési kötelezettség szintén sértheti a sajtószabadságot.
A szabályozás emellett az egyesülés szabadságába is beavatkozhat, mivel megnehezítheti szervezetek működését és finanszírozását. A Hivatal eljárásainak sajátos jellege miatt pedig kérdéses, hogy megfelelően érvényesül-e az ügyvédi titoktartás védelme.
A személyes adatok kezelésével kapcsolatban Kokott úgy látja, hogy a törvény nem tartalmaz kellően egyértelmű és arányos garanciákat, így sértheti a GDPR-t és a Charta által biztosított alapjogokat.
Fontos hangsúlyozni: a főtanácsnok indítványa nem köti az Európai Unió Bíróságát. A bírák most kezdik meg a tanácskozást az ügyben, az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg. Ugyanakkor szinte mindig a főtanácsnoki előterjesztéssel azonos tartalmú ítélet születik a Bíróságon.
