Rendszerváltás 35: Az orosz befolyás és a román identitás között őrlődő Moldova
16 perc
2024.11.14. 18:30
80 éve még nem létezett olyan, hogy moldáv nép, ez egy szovjet konstrukció volt, ami arra szolgált, hogy a régi orosz területi igényeknek megfelelően a második világháború után a Szovjetunióhoz csatolt Besszarábiát kulturálisan is le lehessen választani Romániáról. Persze a helyzet még ennél is bonyolultabb, mivel szép számmal élnek a területen olyanok, akik se nem románok, se nem oroszok, viszont Moszkvától várnak védelmet a románosítási törekvésekkel szemben. Egyebek között ez volt az oka annak, hogy alig néhány évvel a Szovjetuniótól történt elszakadás után, immáron demokratikus választásokon, éppen azt a kommunista garnitúrát szavazta vissza a nép a hatalomba, amelyet annak idején elkergetett. Ez az ellentmondás a néhány hete tartott, EU-s integrációról szóló népszavazás eredményein is meglátszott – minimális többséggel győzött az EU-párti álláspont.
Mint minden szovjet tagállamban, úgy a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaságban is kötelezően meg kellett ünnepelni a kommunisták által az emberiség történelmének legjelentősebb eseményeként hirdetett Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját. 1989. november 7-én Kisinyovban (ez Chisinau oroszosított neve) azonban meglehetősen rendhagyóra sikeredett ez az ünnepély, ugyanis az elmúlt hónapokban legális egyesületté vált ellenzéki, az önrendelkezésért síkra szálló Népfront a jeles nap alkalmából szovjetellenes tüntetésre invitálta a szimpatizánsait.
A több ezres tüntető tömeg ilyen és ehhez hasonló szlogenekkel vonult ki az utcára: Le a birodalmi gondolkodással! Demilitarizáljuk a köztársaságot! Le a káderimporttal! Szabad és demokratikus választásokat! Le a kommunista diktatúrával! Jogunk van a történelmünkhöz!
A konfrontáció elkerülhetetlen volt a tüntetők és a hatalom birtokosai között. Az elkövetkezendő napokban rendszeressé váltak az összecsapások a fővárosban a változást akarók és a rendvédelmi erők között. A csatazaj már az első nap eljelentéktelenítette a tervezett ünnepi parádét és a politikai vezetés is jobbnak látta sietősen távozni a Kisinyov központi terén, a Győzelem téren álló tribünről.
A vezetés ekkor még azt hitte, hogy a Népfront sarokba szorítható és nagy erőkkel elkezdték begyűjteni azokat, akiket felelősnek véltek az összecsapásokért, főleg egyetemistákat, és még az is felmerült, hogy az elfogott ellenzékieket elviszik az országból valamelyik másik szovjet tagköztársaságba. Ebből aztán nem lett semmi, többek között azért nem, mert a tömeget már nem lehetett megfélemlíteni és pár nappal később, november 10-én a tüntetők lerohanták és felgyújtották a Belügyminisztérium épületét. Ez volt a moldovai rendszerváltás egyik szimbolikus pillanata.
Hogyan nézett ki a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság? Milyen problémák miatt kezdtek elégedetlenkedni az emberek? Hogy ment végbe a rendszerváltás? A szovjet korszak terhes hagyatékából mi volt az, amit képesek voltak megoldani és mi az, ami a mai napig jelen van az országban? Bandi Istvánnal, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos kutatójával beszélgettünk.
Kik azok a moldávok, mi az a Moldova?
Ha a történeti földrajz felől nézzük, akkor ezt a területet leginkább Besszarábiának nevezhetnénk, bár hozzá kell tenni, hogy ezzel a román etnikai felfogás szerint közelítjük meg a Moldovai Köztársaság közigazgatási területén lévő közösség történetét – mondja Bandi István. Ha azonban olyanokkal beszélgetünk, akik nem a román szempont alapján gondolkodnak, ők fognak Moldováról vagy Moldovai Köztársaságról, sőt, akár Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaságról beszélni, mivel ezen utóbbi története 1918-ig megy vissza. Ez igen meglepő lehet a román nyelvtudással bíró kutató számára, aki óhatatlanul is a román gondolatiság bűvköréből kiindulva próbálja értelmezni a terület történetét.