A bölcs? Az átlagember? A varázsló vagy netán a bohóc? Egy kis Nelson Mandela, Teréz anya, Madonna, esetleg némi Steve Jobs veszett el benned? A márka, így egy kiforrott énmárka is jól beazonosítható archetípusokon alapul, amelyek tulajdonképpen nem mások, mint az életcélunk kifejeződései. Nézzük meg hát, hogy is találhatunk rá a saját archetípusainkra.
Senki nem akar egy szép napon arra ébredni, hogy nincs is igazából értelme annak, amit csinál. Éppen ezért érdemes kitalálnunk, milyen életcél lebeg előttünk a horizonton, amely aztán az egyes döntéseink során segíteni fog minket abban, hogy az elhatározások végén ne érezzük értelmetlennek, feleslegesnek a cselekedeteinket. George Orwell vagy Richard Branson példáján keresztül, és egy fontos kérdés feltevésével közelebb érezhetjük magunkat a távolban felsejlő nagybetűs ÉLETCÉLHOZ, és ahhoz, hogy a küldetésünk szerint éljünk tartalmas, fontos életet.
„Ha nem értjük meg küldetésünket, úgy érezhetjük magunkat, mint a hörcsög a mókuskerékben: ugyanazokat a köröket futjuk újabb és újabb céllal anélkül, hogy értelemre lelnénk az életünkben” – írja nagy bölcsen John Purkiss és David Royston-Lee, és annak érdekében, hogy elkerüljük a hörcsögüzemmódot, azt ajánlják, hogy találjuk meg mihamarabb az életcélunkat, és fogalmazzuk meg a küldetésnyilatkozatunkat. Hogy mik ezek pontosan? Elmagyarázzuk.
Két igazán élvezetes, pozitív emlékekkel is dolgozó gyakorlattal segíthetjük elő saját értékrendünk feltárását, hogy aztán azt a tehetségünkkel kombinálva igazán ütőképes énmárkát építhessünk fel. Talán nem is gondolnánk, de például a legkönnyebben az olyan személyeken keresztül vezet az út a valós értékrendünk kiaknázásához, akikre valamilyen okból kifolyólag felnézünk. Sok esetben fordul elő, hogy olyan tulajdonságokat csodálunk másokban, amelyeket magunkban még nem fedeztünk fel. Itt az ideje hát belső expedícióra indulni!
A bánatánál csak a szája nagyobb, a haverja pedig csak azt élvezi, hogy végre szabadon káromkodhat egy Disney-filmben. Ez lenne a Deadpool és Rozsomák titka?
Németh András és Nagy Gábor világ eseményeivel foglalkozó hírlevélének célja, hogy megmutassa, mi rejtőzik a híroldalak élén szereplő hírek hátterében. Beszámol azokról az eseményekről és fejleményekről, amelyek ugyan nem kerülnek be a hírfolyamok fősodrásába, ám hosszabb távon megváltoztathatják mindennapi életünket.
E hírlevél célja, hogy a gazdaság egy-egy szegmenséről írjon úgy, hogy azon senki ne unatkozzon. Az se, akit egyáltalán nem érdekel a gazdaság azon szegmense. A cikkeket Balásy Zsolt írja, a HOLD Alapkezelő hedge fund managere és a HOLD After Hours podcast időnként bosszantó műsorvezetője – a HOLD Alapkezelő el is határolódik mindentől, amit ír, bár van, hogy igaza van.
Ez lesz Dion első fellépése 2020 óta; 2022-ben nyilvánosságra hozott, súlyos, ritka betegsége miatt azóta lemondani kényszerült minden turnéját.
Sztojcsev Iván vagyok és szeretem a számokat. Elég rövidre fogott bemutatkozásom lehetne ez, de egész precíz. Unalmas számok szerintem igazából nincsenek, csak olyanok, amiket rosszul magyaráznak el – na, én ebben a hírlevélben jól próbálom őket elmagyarázni.
A hvg360 hasábjain megjelenő hírlevelében a Concorde Csoport azt szeretné megmutatni mindenkinek – tényleg mindenkinek – hogy a megtakarításainkról hozott döntéseink ugyanúgy követhetik a hétköznapi józan ész útjait, mint bármi más az életben.
A világ egyik legaktívabb vulkánja tovább nehezíti az amúgy is kihívásokkal küszködő légi közlekedést a nyári szezonban.
Az elmúlt években úgy érezhettük, hogy az előző válság távozásával szinte egy pillanatban a következő már türelmesen nyomta a bejárati csengőt. Kiszámíthatatlan és egymást érő globális krízisek miatt sokszor kellett mélyebben a zsebünkbe nyúlni, most viszont úgy látszik, az inga az üzleti világban is kezd visszalengeni a költséghatékonyság irányába. A Boston Consulting Group (BCG) elemzői viszont a Harvard Business Review számára írt cikkükben azt mondják: ne várjunk a költségcsökkentéssel addig, amíg újra meg nem halljuk a csengőt.
Az utóbbi hetekben egyre több szó esett arról, hogy mégsem kellene indulnia.
Rohanó, sőt, Matolcsy Ádám Porsche 911 Targáját megszégyenítő sebességgel száguldó világunkkal nem könnyű lépést tartani. Ez a hírlevél azért van, hogy mindebben mégis segítsen.
Nem fog vizet keresni a Holdon a VIPER: a holdjáró-küldetést anyagi megfontolásból fújták le, pedig már eddig sem volt olcsó.
Elképesztő közpénzeső ömlött a magyar fociba 2010 óta. Mielőtt azon vitatkoznánk, ez jó-e, érdemes tudni: ennek apró töredéke hasznosult úgy, hogy válogatott focisták kinevelése lett az eredménye. Egyre több a nemzeti csapatban az olyan játékos, aki nem Magyarországon nőtt fel, és nem a közpénzben leginkább dúskáló klubok hozták a legtöbb jó focistát.
Összefoglaló cikkünkben bemutatjuk, mit lehet tudni Donald Trump állapotáról, milyen részletek derültek ki a merénylőjéről, illetve, hogy milyen állapotban vannak a támadás további áldozatai.
Hosszas várakozás után most már tényleg minden kiderült a Samsung okosgyűrűjéről, a Galaxy Ringről – mutatjuk, mi mindent tud a dél-koreai gyártó mesterséges intelligenciát is alkalmazó újdonsága.
Bármihez is fogunk hozzá, a nulladik lépés, hogy fejben rászánjuk magunkat az elvégezendő feladatra. Ám mi van akkor, ha már a legelején elvérzik az ember, ha már ez a nulladik lépés, az elhatározás is nehezünkre esik? Ha már a kisujjunkat is „lusták” vagyunk megmozdítani valamiért, amiről tudjuk, hogy előbb vagy utóbb úgyis meg kell vele birkóznunk? Hírlevelünkben két olyan technikát mutatunk, amelyek alkalmazásával talán néhányan megtanulnak egy roppant kellemetlen és bosszantó problémát, a dolgok elodázását orvosolni.
Van úgy, hogy minden erőfeszítésünk hiábavalónak tűnik egy adott cél elérése érdekében, és van úgy, hogy már az erőfeszítéshez sincs sem kedvünk, sem energiánk. Mark Manson amerikai bestsellerszerző szerint ahhoz, hogy az életünk valamely területén új lendületet vegyünk, meg kell tanulnunk elengedni az erőlködést, mert lehet, hogy az, amit annyira el akarunk érni, nem is a mi célunk. Eric Berne pszichiáter szerint pedig a lelkünknek és szellemünknek épp úgy szüksége van bizonyos tápanyagokra a működéshez, mint a szervezetünknek. Nézzük, melyek ezek!
Mindennapjaink teli vannak kisebb-nagyobb kudarcokkal, sikertelenségekkel, hibákkal, apró bosszúságokkal. Nem intéztük el a hivatali ügyeinket ma sem, az orrunk előtt zárt be a bolt, mert késve indultunk el otthonról, a főnök visszautasította egy ötletünket, rossz helyen parkoltunk. Mi lenne azonban, ha ezek helyett a pozitív történésekre és az apró sikerekre koncentrálnánk? Ha nem erőltetnénk azt, ami nem igazán megy? Ha megbecsülnénk minden jót, amit kapunk és amit elérünk az adott napon? Hogy mindezt hogy is kell csinálni? Mutatunk két módszert.
Semmiképpen se pánikoljunk. Véletlenül se roskadjunk magunkba, váltsunk inkább ritmust – ezt üzeni Ezópusz egyik meséje is a számunkra. Ha megnyugodtunk, akkor pedig kezdjünk hozzá a feladatok rendszerezéséhez. Ehhez kínál egyszerű, de nagyszerű megoldást a japán kanbantábla. Hírlevelünk e heti részében két tippet adunk arra, hogyan kezeljünk, ha hirtelen túl sok lett életünkben a multitasking.
Van egy pont, amikor az ember önkéntelenül is eltöpreng: vajon jól osztotta be az eddigi életét? Vajon nem kéne a jövőben több időt fordítani a családra vagy éppen az önfejlesztésre? Van egyáltalán még egy 180 fokos fordulathoz elég ideje, energiája? Ehhez a ponthoz sokan valamikor 40-50 éves kor környékén érkeznek el, és a jó hírünk az, hogy szakértők szerint, sokkal több időnk van életünk felén megvalósítani régi álmainkat, belekezdeni valami teljesen újba, meglódítani a karrierünket, mint eddig bármikor az emberiség történetében. Egyszerűen azért, mert tovább élünk, így a munkaerőpiacon is tovább lehet szükség ránk. Mélyüljünk hát el végre abban, amiben szeretnénk! Két tippet is adunk hozzá, hogy ezt miként csináljuk.
Nem árt tisztában lenni mindazzal, hogy mire van ráhatásunk a magánéletünkben és a munkánkban, mi az, amit teljes kontroll alatt tudunk tartani, és mi minden az, amire nemhogy ráhatásunk nincs, de a tudásunkat, képességeinket is meghaladja. Ha ezeket a jól beazonosítható köröket látjuk, könnyebben tudunk bizonyos dolgokra nemet mondani, ezzel megspórolva időt és energiát magunknak az igazán fontos dolgokra. Ehhez adunk most segítséget kétféle módszerrel.
Olykor igencsak nehéz rávenni magunkat, hogy a másikkal negatív híreket közöljünk, esetleg szóvá tegyük, ha valamit vele kapcsolatban helytelenítünk. Nehéz az ilyesmit kommunikálni a munkahelyen éppúgy, mint otthon a négy fal között, ezért gyakran húzzuk-halasztjuk, hogy hangosan kimondjuk a másik számára kellemetlen, akár bántó, elkedvetlenítő megjegyzéseket. De előbb vagy utóbb a dolog elkerülhetetlen. E heti hírlevelünkben így arra szeretnénk motiválni két példával is az olvasót: érdemes nyitottan fogadni a bírálatot, és ügyesen adagolni a rossz híreket.
Azt mondják, sok felesleges kört megspórolhat magának az ember, ha tudja, mit akar, és hogyan akarja azt elérni. Persze, olykor lehetnek annyira összetett és csak a homályos távolból halványan pislákoló céljaink is, hogy azok elérésének útvonala a legkevésbé sem egyértelmű a számunkra. Egy jó stratégia megalkotásával a cél világosabbá válhat, a megfelelő taktikai lépésekkel az odavezető út kikövezetté. Ha pedig még rutinokat is beépítünk a hétköznapokba, akkor a legfontosabb dolgot, időt nyerünk a megvalósításhoz.
E heti hírlevelünkben egy amerikai bestsellerírónak, a Georgetowni Egyetem docensének, Cal Newportnak az elmélyülést segítő két módszerét mutatjuk be. Egy korábbi cikkünkben azt írtuk róla, hogy „ha Marie Kondo a rendrakás nagymestere, akkor a szellemi nagytakarítás Marie Kondója Cal Newport”. Ő aztán igazán ért ahhoz, hogyan miként ne forgácsolja szét a napunkat az okostelefonunk állandó közelsége, hogyan tehet minket hatékonyabbá néhány unalommal eltöltött félóra, és miként írjunk tennivalólistát. Utóbbihoz Ivy Lee, a 20. század egyik legjelentősebb PR-szakembere is ellát egy jótanáccsal.
Gyakran kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor nem elég a saját megérzéseinkre vagy a hozzánk legközelebb álló személyre hallgatni egy döntés meghozatalához, és olykor már ahhoz is több ember meglátására van szükség, hogy kitaláljuk, egyáltalán hogyan tovább. Például akkor, amikor el kell dönteni, hogy mi legyen a kampánystratégia, hogy bevezessük-e a rövidített munkahetet vagy inkább emeljük meg az alkalmazottak bérét? Az alábbiakban az amerikai hadsereg által kifejlesztett Delphi-módszert és a Reklámőrültek című sorozatot inspiráló Alex Osborn brainstorming technikáját hívjuk segítségül ahhoz, hogy mások bevonásával hatékonyan tudjunk döntést hozni és ötletelni.
A mai digitalizált, atomjaira szétforgácsolódott és részben távmunkával töltött, elfoglalt mindennapjainkban egyre nehezebb abba az állapotba kerülni, amit Csíkszentmihályi Mihály óta „flow-ként” emlegetünk. A mámoros tevékenység állapotába. Mindegy, hogy mosogatásról vagy egy nagy projekt megvalósításáról van szó, sokszor nehéz az adott elfoglaltságba belekezdeni és azt végig vinni, mert menet közben megannyi dolog pillanatok alatt elterelheti a figyelmünket, akadályokba ütközhetünk, az akadályoktól bepánikolhatunk, szoronghatunk. Hírlevelünk első körében két módszert is mutatunk arra, hogyan tudjuk fókuszáltan, produktívabban végezni a munkánkat, és ezáltal nagyobb örömünket lelni abban, amit éppen csinálunk.
Lássuk be, igazán frusztráló nézni, ahogy egyre csak gyűlnek postaládánkban a megválaszolatlan üzenetek, miközben, ha folyamatosan a válaszadással lennénk elfoglalva, a munkánk érdemi részére talán sohasem kerülne sor. Ugyancsak frusztráló elolvasni remek, építőjellegű könyveket, amelyekből aztán, amint azokat becsuktuk, egy árva szóra sem emlékszünk. A hosszú koncentráció, az elmélyült ismeret megszerzése és egyúttal a zavaró e-mailek, fölösleges chatüzenetek kiiktatása a folyton gép előtt ülő ember nagy kihívásai a 21. században. A következőkben két olyan egyszerű módszert mutatunk be, amelyek által megtanulhatunk az üzeneteinkkel okosabban, a könyveinkkel pedig nagyobb odafigyeléssel bánni.