A tökéletességre törekvő énünk máris felhördülhet, mert a sóletet nem annyira főzik, mint inkább sütik. Szép lassan, komótosan. S mint minden klasszikusnál, már kezdhetünk is a hitelességet illetően vitákba bocsátkozni. Mert miben sütik? Cserépedényben, vas lábosban,zománcozottban? Netán a korral haladva és az idővel spórolva, mégis kuktába gyömöszölik?

Aki idáig még csak vendéglőben találkozott ezzel a laktató egytál étellel, annak tök mindegy. Akinek anyukája, nagymamája, nénikéje, valamely boldog őse ebben vagy abban csinálta, az esküszik, hogy tudja a tutit. A lényeg, hogyha sütőbe dugjuk az edényt, az jól záródó legyen és bírja szuflával hosszú órákon át. Ha még valahogy ki is néz, az sem baj, mert a sólet az az étel, amit a világért sem tálalunk másban, mint amiben készült.

Jut eszünkbe Raj Tamás rabbi adomája. Neki is természetesen megvolt a maga nagymamája, még hozzá saját, faszénnel működő sóletkályhával. Abban készült a sólet, amit ebéd előtt egy hokedlire tettek: ”Magasan felpolcoltuk párnával, dunnával, meleg takarókkal, mielőtt az ebédhez fogtunk volna. Emlékszem, amikor az egyik szomszéd éppen a sólet tálalása előtt toppant be hozzánk, elcsodálkozva így szólt: mi az, maguk az ágyban főzik a sóletet?”

Ebből először is az a tanulság, hogy a sóletnak nem szabad kihűlni. Másodszor pedig, hogy az echte zsidó étel francia eredetű – a XI-XII.századra datálják felbukkanását, manapság cassoulet néven találkozunk vele jellemzően Dél-Franciaországban -, és elnevezése , a chauld lit , bizony melegágyat jelent. Legalábbis az askenáziaknál. A Misna – szóbeli törvények gyűjteménye – a héber tomnin et ha’hamin kifejezést használja: melegen letakart. Etimológiából ennyi. A melegen tartásra vonatkozó bizonyítási eljárást befejezettnek tekintjük.

Fogjunk inkább neki. Tisztázzuk, hogy mit is kell bevásárolnunk a saját gyártású sólethez, aminek az elkészítése egyáltalán nem ördöngösség. Először is babot veszünk. 50-50 deka apró szemű fehéret meg nagyobb tarkát. Mielőtt a jártasabbak felhördülnének, megjegyezzük, hogy részünkről így döntöttünk, mert a továbbiakban Fűszeres Bodrogi Eszter csupa lélek sóletjének vonalán haladunk.

Nem mellesleg, nálunk a Terézvárosban is így csinálta a nagyi, csak,mint talán már emlitettük, ő nem írt blogot. Sajnos,szakácskönyvet sem. Na, a bab mellé szerezzünk be 30 dekányi gerslit,avagy árpagyöngyöt, 2 nagyobb fej hagymát, fej fokhagymát – 6 gerezdnyi mindenképpen kell -, legyen pár babérlevelünk, legalább 5 evőkanálnyi libazsírunk.

S  kell a kedvenc hentesünktől 2 darab kb. 20 cm-es marha velőscsont, amitől majd jó szottyos lesz a sóletünk. Meg jöhet bele két libacomb, egy füstölt pulykacomb, kiló füstölt marhahús nagyobb darabokban, a legjobb a szegy. Készítsünk még a kezünk ügyébe 6 tojást is. Ez már jelzi, hogy kitartós kajára számíthatunk. Hat főre amúgy, csak hogy tudjuk, ha ketten-négyen vagyunk, tényleg esszük darabig. Só, bors, esetleg kevés piros paprika ízlés szerint, de ne feledkezzünk meg a füstölt húsok sósságáról!

A menet: a babokat beáztatjuk, a tarkát akár egy éjszakára, de több órára mindenképpen; a fehér gyöngybabot elég csak egy órára. Elővesszük az alkalmatosnak minősített termetes edényt, és kezdjük lerakni az ételt. Először az előzőleg libazsíron megfonnyasztott, felszeletelt hagymával ágyazunk. Erre jön egy sor - leszűrt  - bab vegyesen és egy marék gersli. Belefektetjük az egyik velős csontot, a pulykacombot, és betakarjuk ugyanazzal, ami alatta van. Beleszórjuk a fokhagymagerezdeket – megpucolva persze -, a babérleveleket, rápakoljuk a másik velőscsontot és a füstölt marhát.

Újabb emeletet képezünk a bab-gersli egyvelegből, immáron a libacombokkal megkoronázva, és közé ültetve az alaposan megmosott, ép, nyers tojásokat. Felöntjük annyi vízzel, ami ellepi, sózzuk, borsozzuk igen visszafogottan. Lefedjük és betoljuk a sütőbe, ahol alacsony hőfokon – 80 körül – elvan 8-12 órát, tehát a legjobb éjszakára időzíteni az eseményt. Az edény tetejét le nem emeljük, az ételt nem kavarjuk, legfeljebb az égési sérülésekre ügyelve,rázogatjuk, ha izgágáskodni akarunk.

Alternatívák: 180 fok a sütőben kb.3 órára lerövidíti a dolgot. S igen, elképzelhető a kukta is, nagyon takarékon tartva. Lehet kiváltani a húsokat disznó alkatrészekkel is, legfeljebb tréfli lesz. Akár még csirke vagy kacsa is kerülhet bele,de füstöltet ki ne hagyjunk belőle! Füstölt marhanyelvvel is nagyon passzentos. Rendes, illetékes háztartásokban töltött libanyakat és kuglit (fűszeres maceszlisztből tojásfehérjével gyúrt ízé) is ágyaznak rá, de az már külön tanulmány. Kevesebb húst, és több gerslit is tehetünk bele, és akár némi zöldséget is,  paradicsomot, sárgarépát. De akkor vegyük tudomásul, hogy ricsetet, azaz a „szegények sóletjét” csináljuk. Nagyon finom, egyébként.

Nyilvánvaló, hogy ilyen húzós fogáshoz legfeljebb savanyúságot, salátát készítünk. Pest legújabban felkapott helyén, a Kazinczy-Dob utca sarkán lévő Macesz Huszárban, ahol éppen Bodrogi Eszter receptje alapján készül a sólet, tormás céklát adnak mellé. Sóletügyileg egyébként melegen ajánljuk még Rosensteint meg a Fülemülét, de ez itt nem a reklám helye. Inkább próbáljuk ki magunkat a saját konyhánkban.