Négy jósnő adott a minap pontos tippet arra, hogy az egyik televíziós valóságshow két párbajozó versenyzője közül melyik jut tovább. Ketten erre, ketten arra szavaztak. A jósszakma kiválóságainak fele tehát törvényszerűen tévedett. Ám ha valaki ebből azt a következtetést vonná le, hogy az ő pácienseik őrületes gyorsasággal téptek át a tévedhetetlennek bizonyult javasasszonyok klientúrájába, gyaníthatóan túloz, jóllehet működő piacgazdaságban ennek kellene történnie. Hiszen a jóslat esszenciája az, hogy megvalósul-e. Csakhogy a jósdalátogatók szemében nem ez számít, hanem a hit, a bizalom; azt pedig a televíziós szereplés növeli, még akkor is, ha a boszorkány ország-világ előtt ég – le.
Jó jósnak hiszi magát a Fidesz is, amely a 2002-es választásokat megelőző hónapok óta Bokros-csomaggal riogatja ügyfeleit. Lám-lám, bekövetkezett: a Medgyessy-kormány egy évvel a megalakulása után valóban belenyúlt a gazdasági folyamatokba, leértékelte a forintot, és 75-76 milliárd forintos takarékosságra szánta rá magát. Akit a jóslat megvalósulása szíven üt, aligha gondol bele, hogyan is viszonyul ez számszakilag Bokros akkori forintban mért 200 milliárdos kiigazításához és az 1995-ös csaknem 10 százalékos leértékeléshez. Még azon sem fog eltűnődni, hogy az orosz és az ázsiai válság árnyékában a kormányzó Fidesz is több mint 40 milliárdot zárolt a kormányzati tartalékokból. Mi több, gazdaságegyensúly-őrző politikája oly’ heves volt, hogy a következő évben is mindössze 1,5 százalékkal nőtt a bérek értéke. Aki jósolt és aki jóslatokban hisz, azt ez nem zavarja. Most kielégült.
Így például az előző kormány több tagja, akik máris készek az értékeléssel: szerintük a forintárfolyamsáv-közép 2,26 százalékos eltolása következtében esik az ingatlanok értéke, többe kerül a nyaralás, mert drágul a valuta, kevesebbet ér a fizetés és a nyugdíj, drágul az import, nő a devizahitelek törlesztőrésze, és az egészen csak a gaz multik, a nagy exportőrök keresnek. Ezek természetesen féligazságok. De féligazság a kormányzati indoklás is, amely szerint a korrekció maga a dicsőséges "kft", hiszen általa a kiszámíthatóság, fejlesztés, takarékosság költözött egy pillanat alatt a vergődő magyar gazdaságba. Az exportőr biztos lehet benne, hogy minimum 240 forintot kap minden eurójáért, a leértékelés hatására nő a turizmus, ezért a vendéglátók több munkahelyet fognak teremteni, a takarékossági csomag pedig a köznapi halandókat úgyszólván nem is érinti, az államigazgatás csak lecsipeget itt, ott, mindenütt néhány milliárdocskát.
A korrekciót elsőként kommentáló volt és jelenlegi pénzügyminisztert egyáltalán nem izgatja, hogy ugyanannak a döntésnek a két, ellentétes oldalát hangsúlyozzák. Csak és kizárólag. Pedig ebben az országban csaknem 900 ezer egyéni és társas vállalkozás van, feltehetőleg mindegyikük vezetője életében legalább egyszer váltott már valutát vagy adott el árut külföldön, netán megkurtította néhány százalékkal a kiadásait. Ha lenne idejük elmerengeni a magasztos gazdaságpolitikusi eszmefuttatásokon, jót röhögnének magukban. Vajon miért nem mondta ki legalább László Csaba pénzügyminiszter, hogy az idei első negyedévben az export euróban 5 százalékkal csökkent, s a tőke nemhogy jönne, de megy az országból, s ilyen esetben kutya kötelessége egy kormánynak beavatkoznia? Vagy azt, hogy túldimenzionált döntés volt az államigazgatás felduzzadása idején mindenkinek 50 százalékos béremelést adni, de ha már a "történelmi jelentőségű felzárkóztatás" megtörtént, legalább utólag kezdjünk el spórolni?
Bizonyára azért, mert Magyarországon a féligazság-mondásnak csaknem évtizedes hagyománya van. A kormányzati propaganda lett a norma, nem a világos beszéd. Annak idején még Antall József mondta egyik országértékelő szózata előtt, hogy ő mondja a jót, az ellenzék majd hozzáteszi a rosszat. Az 1994-es választások előtt még esett igaz szó: az SZDSZ és a Fidesz gazdaságpolitikusai, valamint az MSZP-s Békesi László pontosan fogalmaztak. Négy évvel később már csak a megkezdett – "jól bevált" – utat folytatni óhajtó kormánypártok ismételgették a szürke realitásokat, 2002-ben pedig végképp megszűnt az őszinteség.
Azóta Magyarországon a varázsköntösbe öltözött politikusok és a politikusok köpönyegét magukra öltő varázslók között lehet csak választani.