Költséges zaklatási perek

Több száz szexuális zaklatási ügyben nyomoz a kaliforniai katolikus egyház, amelyet szakértők az állam legösszetettebb polgári peres eljárásának neveztek. Több mint 850 állítólagos áldozat nyújtott be keresetet. Az általuk igényelt kártérítés többmillió dollárra rúg, több tucat egyházközséget, s több mint 300 ügyvédet érint. Csak a Los Angeles-i fő egyházmegye ellen indított perek száma több mint egy bostoni perben, ahol 550 felperes állt szemben a katolikus hitközséggel. Az eset eredménye peren kívüli megegyezés lett, s az egyház 90 millió dollárt fizetett ki kártérítésként.

Az április másodikán elhunyt II. János Pál pápa végrendeletében úgy fogalmazott, nem hagy hátra tárgyi örökséget. A néhai egyházfővel szemben a katolikus egyház azonban jelentős vagyonnal rendelkezik. Elég csak besétálni egy-egy nagyobb templomba, s gazdag aranyozott díszítésekkel, festményekkel találkozik az ember. A bíborosok „munkaruhája” pedig a legfinomabb anyagokból készül.

S ezek csupán a külsőségek, ugyanis a világszerte jelenlévő egyház jelentős befektetések felett is uralkodik, amelyből fenntartja magát. Az NBC számításai szerint ha üzleti célokkal rendelkező cég lenne, a katolikus egyház a Fortune 500-as lista középső részén foglalna helyet, körülbelül egy szinten a Schering-Plough gyógyszeripari konszernnel.

A világos és nyilvánvaló célok ellenére a katolikus hitközösség pénzügyei meglehetősen homályosak, s a Vatikánon kívül senkinek sem áll rendelkezésére pontos adat a pápa vagyonáról. Az Antara indonéz hírügynökség megkeresésére pedig a szentszék egyetlen hivatalos képviselője sem reagált.

A Szentszék Prefektusának elnöki tisztségét betöltő Sergio Sebastiani bíboros azonban nem cáfolta, hogy a pápa bármilyen formában is fizetésben részesülne. Erre reagálva a Vatikán sajtóirodája közleményt adott ki, amelyben leszögezték, hogy további hivatalos információt nem hoznak nyilvánosságra a továbbiakban.

A pápai állam minden nyáron nyilvánosságra hozza könyvelését. Azonban a 2003-as számok nem tűnnek túl meggyőzőnek. A két évvel ezelőtti jelentés szerint a Vatikán kiadásai 213 millió euróra rúgtak, míg a bevétel ezzel szemben csupán 203,6 millió euró volt. Ez tehát tízmilliós veszteséget jelent a hitközösségnek, amely két évvel korábban, 2001-ben nem kevesebb, mint 30 millió euró tiszta hasznot jegyzett. Mindemellett a szakértők 12 milliárd euróra becsülik azt az ingóság és ingatlanállományt, amely felett a Vatikán világszerte rendelkezik. Ebbe beletartoznak a az állami kötvények, aranytartalékok, ingatlanok és művészeti értékek.

„Ezek a dolgok nem eladóak, hanem mindenki tulajdonát képezik” – nyilatkozta korábban a kérdést illetően II. János Pál pápa.

„Ezek a javak nem eladhatóak, a katolikus egyház nem veheti hasznukat úgy, ahogyan például egy vállalat tenné” – nyilatkozta Gabriel Kahn, a The Wall Street Journal római tudósítója. Mindemellett az egyház nem teheti meg, hogy a veszteséget termelő templomokat, hitközségeket egyszerűen bezáratja.

A szentszék hagyományosan a hívek adományaiból, bélyegek és érmék kiadásából, valamint pénzügyi tranzakciókból tartja fenn magát. Csak az adományokból a 2003-as esztendő során 55,8 millió dollár folyt be a vatikáni bankszámlákra. Bennfentesek szerint azonban ezeket az adományokat évek óta arra használják, hogy a pápai állam számláiról hiányzó összeget pótolják vele.

Ennél még kiismerhetetlenebbek az úgynevezett Instituto per le Opere di Religione (IOR), vagyis a vallási munkáért felelős intézet pénzügyei. Az intézményt XII. Pius pápa alapította 1942-ben, s azóta a Vatikán bankjaként funkcionál, ennek ellenére sohasem publikál éves pénzügyi jelentést.

A bank tulajdonosa a pápai hivatal, amely a profitra is jogot formál. A múltban az IOR pénzügyi manőverei legalább egy ízben a lapok címlapjára kerültek, amikor az intézetet pénzmosással, csalással és maffiakapcsolatokkal vádolták.

Olaszországban még sokan emlékeznek Roberti Calvira, a milánói Banco Ambrosiani igazgatójára, akit szoros vatikáni kapcsolatai miatt „Isten bankárának” neveztek.

Miután a bank csődbe ment, Calvi elmenekült Itáliából, s később a londoni Blackfriars Bridge-re felakasztva találták meg. Halála előtt állítólag azt mondta: „ha velem történik valami, a pápának le kell mondania.”

Az ezt követő nyomozás során Paul Casimir Marcinkus amerikai bíborosnak meg kellett válnia hivatalától, kétségbevonható banki manőverek miatt. Calvi halálát pedig a mai napig nem sikerült tisztázni. Vatikáni elöljárók szerint azonban a maffia végzett vele, miután olyan pénzt sikkasztott el, amelyet a bűnszövetkezet tisztára akart mosatni vele.

Az 1978-ban, mindössze 33 napos uralkodást követően elhunyt I. János Pál pápa haláláról is azt feltételezik, hogy azért következett be, mert az egyházfő ki akarta vizsgálni a Vatikán homályos pénzügyeit.

A most megválasztott XVI. Benedek pápának tehát legalább annyi dolga lesz a világi életben, mint vallási vezetőként. Jelenleg az egyház a befektetéseket tekintve is konzervatív álláspontot képvisel, s az Egyesült Államokban kirobbant szexuális zaklatási perek költsége is súlyos milliókat von el a vatikáni számlákról. Szakértők szerint tehát a pápára ilyen jellegű nyomás is nehezedik, s hamarosan változtatnia kell a pénzügyeken, s jóval agresszívabb befektetési stratégiát kell választania.

„Talán felhasználhatja a szentszék kötvényeit, művészeti értékeit, vagy az ingatlanokat, hogy jelzálogként funkcionáljanak, vagy egyéb módon bevételt generáljanak az egyháznak” – magyarázta Kahn.

Eleddig erről a témáról beszélni tabu volt a Vatikán falain belül. A jelenlegi kérdés az, hogy a német Joseph Ratzinger bíborosból XVI. Benedek pápává avanzsált egyházfi hajlandó lesz-e arra, hogy meghozza ezeket a döntéseket. Ha így tesz, azzal biztosíthatja a katolikus egyház jövőbeli – anyagi – stabilitását.