Az OECD éves foglalkoztatási jelentés ugyanakkor elismeri, hogy azok, akik a globalizálódás miatt veszítik el állásukat, gyakorta nehezen tudnak visszakerülni a munka világába, vagy ha ez sikerül is nekik, bérük jelentős csökkenését kénytelenek elszenvedni.

A világ 30 leggazdagabb országát tömörítő OECD-közgazdászai megállapították, hogy a globalizációval összefüggésben a munkahelyek felszámolása és a bérekre gyakorolt nyomás okozta általános félelem vegyes érzelmeket vált ki az emberekben az OECD-országok nyitottságával szemben. Pedig hosszabb távon az import okozta erős verseny az ipari állásoknak csak töredékét érintette.

„Az állásveszteségeknek csak töredéke vezethető vissza a kereskedelem és a beruházások liberalizálására" – állapította meg az OECD, hozzátéve, hogy túlzó vélemény, mely szerint az OECD-országokban tapasztalható munkaerőpiaci gondok fő oka a globalizáció. A tagországok a hetvenes évek óta egyre nyitottabb kereskedelmet folytattak, de annak nincsen bizonyítéka, hogy a nyitottság az általános foglalkoztatottsági szintet negatívan befolyásolta volna, még ha egyes iparágak le is épültek.

Az OECD szerint az USA-ban és a májusi bővítés előtti 15-tagú EU-ban a foglalkoztatottság 15-20 százalékát érintheti a tevékenység nemzetközi kihelyezése, de hogy ez ténylegesen bekövetkezik-e, azt nem lehet előre jelezni. Az idősebb, kevésbé képzett, az elvesztett munkakörhöz leginkább ragaszkodó hagyományos feldolgozóipari dolgozók azok, akik leginkább megszenvedik a nemzetközi verseny hatását. Az ő körükben nagyobbak az újrafoglalkoztatási nehézségek, illetve az újbóli alkalmazásukkor a bérveszteségek – állapítja meg a nemzetközi szervezet. A jelentés hangsúlyozza, hogy a felszámolt munkahelyek dolgozóit érő hátrányok csökkentésének legjobb módja a munkaerőpiac működésének általános javítása, több állás létrehozása a képzettségi színvonalának emelése mellett. Az OECD végül megállapítja: ha ezzel a módszerrel "csökken a kereskedelmi okokkal összefüggő gazdasági bizonytalanság és az egyenlőtlenség, azzal enyhülhet a nemzetközi gazdasági integrálódással szembeni politikai ellenállást is".

Az európai OECD-országok átlagában az idén a munkanélküliség 9,1 százalékos lesz, jövőre pedig 8,8 százalék várható. Németországban a tavalyi 9,3 százalékról az idén 9,6 százalékra növekedhet, majd 2006-ra 9,1 százalékra mérséklődhet a munkanélküliség. Az USA-ban 2004-ben az arány 5,5 százalék volt, amely az idén 5,1, 2006-ban 4,8 százalékra csökkenhet.

A 15 régi EU-tagországban a tavalyi 8,1 százalékos szintről az idén enyhén, 8,2 százalékra , 2006-ban pedig 8,0 százalékra csökkenhet a munkanélküliség. Az közép-európai országokkal bővített EU-ban tavaly 9,0 százalék volt az arány az idén 9,1, jövőre 8,8 százalék vártható. Az új EU-tagországok zömében magasabb a munkanélküliség, mint a régiekben: a listavezető Lengyelország (2005-ben 18,2 százalék; 2006-ban 17,3 százalék) és Szlovákia ( 17,9 százalék 2005-ben; 17,5 százalék 2006-ban).