Későn jött el az idén a tavasz, de nem elsősorban ez az oka, hogy az építőipar első negyedévi teljesítménye - sőt a félévi is - egészen biztosan jócskán elmarad majd a tavalyitól. Egy évvel ezelőtt ugyanis még javában érződött a lakáshitel-feltételek 2003. decemberi szigorításának (HVG, 2003. december 20.) hatása, amikor a nagy ijedtségben - az előszeretettel használt kifejezéssel élve - tömegesen "hozták előre keresletüket" az építkezésüket vagy lakásvásárlásukat eredetileg későbbre tervező, de a kedvező hitelfeltételeket még az utolsó pillanatban kihasználni kívánó emberek. Ennek köszönhető, hogy - amint azt a KSH gyorstájékoztatója írja - 2004-ben az előző évhez képest összességében 6,8 százalékkal bővülő építőipar teljesítménye az éven belül egyre lassabban emelkedett. Míg januárban 20,3, áprilisban már csak 7,3 százalék volt a növekedés üteme, igaz, az egy évvel korábbihoz képest tényleges - 1,9 százalékos - visszaesést csak májusban mértek.

"A tavalyi első félév nagyon erős volt, az egy évvel korábbinak a 130-140 százalékát termelték a falazóanyag-gyártók, júniustól viszont csökkent a kereslet, a második félév egészében az egy évvel korábbinak a 60 százalékára" - jellemezte a HVG-nek a téglagyártók tavalyi felemás évét Bodnár György, a Magyar Téglás Szövetség (MTSZ) elnöke, aki szerint az egész évet 5-10 százalékos visszaeséssel zárták. Ahogyan haladtak előre az építkezések, úgy követte a tégla iránti igény megcsappanását a cserepek, vakolóanyagok iránti kereslet hanyatlása.

A lakásépítő cégeknél hasonló folyamat zajlott le: egy több ütemre tervezett építkezésnél az első épület lakásait gyakorlatilag már a tervezőasztalról eladták a kedvezményes hitelre ráhajtó vásárlóknak, a másodiknál már a különféle kedvezmények ellenére is döcögött az értékesítés, a harmadik házba pedig bele sem kezdtek, inkább várnak a kedvezőbb piaci környezetre. Ez azonban még kicsit odébb van: az idei gyengébb tavasz és az annál várhatóan jobb ősz összességében is csak 5 százalékos növekedést hozhat a téglaipar számára - kalkulál Bodnár. Az MTSZ-elnök szerint az idén már nem érződik az előrehozott vásárlások jótékony hatása, a jegybanki alapkamat megcsillogtatott további csökkentése viszont lépésre serkentheti azokat a családokat, amelyek most jutottak oda, hogy belevágjanak egy építkezésbe vagy új lakás vásárlásába. Ennek vélhetően nem a tégla ára lesz a gátja: az MTSZ úgy számol, hogy a tavasszal a tavaly év eleji árakat kérhetik el a gyártók és a kereskedők, és az egyéb építőanyagoknál is maximum a 2004-es ár lesz a jellemző.

Az építőipar teljesítménye összességében 10 százalékkal is nőhet 2005-ben, de a növekedés kizárólag az útépítésnek köszönhető, az "épületszegmensben" nem várható jelentősebb elmozdulás - szól Varga Dénes, a DEM Információs és Gazdaságkutató Iroda ügyvezető igazgatójának prognózisa. Ez a dinamika hasonló a tavalyihoz, amikor az ágazat 1700 milliárd forintos összteljesítményéhez 800 milliárddal hozzájáruló mélyépítés - az útépítés és az infrastrukturális beruházások - 21,9 százalékkal nőtt, a 900 milliárd forintot teljesítő magasépítés, azaz az épületek kivitelezése pedig 3,7 százalékkal csökkent (három éve még kétharmad-egyharmad volt az arány a magasépítés javára). "Nincsenek folyamatban lévő nagy projektek, az irodapiacon nem valószínű az élénkülés, ahogy a kereskedelmi, ipari, kulturális és oktatási beruházások terén sem" - indokolta a magasépítés stagnálásáról szóló prognózisát Varga. A kiskereskedelmi láncok közül is inkább a kisebb alapterületű áruházakkal rendelkezők terjeszkedése várható, aminek építőipari hozadéka nem túl jelentős, hiszen az ipari és kereskedelmi létesítményeknél az építési költség mintegy felét a gépészet teszi ki - igaz, a kiszolgálóutak építése hozhat pluszmegrendeléseket.

Nagy a bizonytalanság a lakáspiacon. Akinek volt pénze, az már korábban lépett, amikor kedvezőbbek voltak a hitelfeltételek. "A Fészekrakó program várhatóan nem hoz élénkülést" - állítja Mályusz Levente, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) docense, szkepticizmusát elsősorban az alacsony bérszínvonallal indokolva, amely mellett az önrész hitellel történő kiváltása csak keveseknek jelent vállalható megoldást, mivel a hitelek mellől hiányzik az állami garancia. Igaz, a köztisztviselők után most a közalkalmazottakra is kiterjesztették az állami kezességvállalást, ami más elemzők szerint gerjeszthet némi keresletet a lakáspiacon, így az építőiparban is. Az idén emelkedett a panelfelújítási programra fordítható állami hozzájárulás - a 2004-es 1,1 milliárdról 2,6 milliárd forintra -, és 18 ezer lakás korszerűsítését kezdik meg. A tavalyi 44 ezer, azaz a 2003-asnál 24 százalékkal több használatba vett új lakás után az idén ennél bizonyosan kevesebb épül - amit a kiadott építési engedélyek számának 10 százalékos csökkenése is előrevetít -, de Varga szerint ez a szám hosszabb távon 40 ezer körül stabilizálódhat.

Az új húzóerőt az út- és infrastrukturális - például szennyvízcsatorna-építési - beruházások jelentik. Ide már érkezik uniós pénz is, bár az igazi áttörés ezen a fronton is 2006-2007-től várható. Az évkezdet mindenesetre biztató: a mélyépítés szerződésállománya a DEM adatai szerint január végén a tavaly olyankorinak a duplája, 774 milliárd forint volt. Az útépítés ráadásul egyéb - zöldmezős - beruházásokat is gerjeszthet. Egyelőre kicsit merésznek tűnik viszont Varga optimizmusa az infrastrukturális beruházások felpörgése ügyében, szerinte ugyanis ezen a területen nemcsak az uniós projektek hozhatnak növekedést, hanem a beharangozott reálbér-emelkedés is. A fizetésimérleg-hiány csökkentésében fontos szerepet játszó idegenforgalom bevételeinek egyik korlátja, magyarázza Varga, az igénytelen környezet, amire az önkormányzatok - igaz, inkább csak a jövő évtől - már áldozni fognak. A szakember ezért nem csupán útépítésekre és -felújításokra, hanem komolyabb épületrekonstrukciós programokra is számít, mondván, megnő a kereslet a kulturált üdülőhelyek és vendéglők iránt.

A megjövendölt pezsgés azonban ma még elég távolinak tűnik, annál reálisabb a veszélye annak, hogy a kevésbé tőkeerős építőipari cégek közül többen beadják a kulcsot. "Korszerűtlen az építőipar szerkezete, kialakult egy alvállalkozói struktúra, amelyben a láncolat végén az áll, aki gyakorlatilag önköltségi áron, a munkaerejét eladva végzi a tényleges munkát" - állítja Klujber Róbert, a BME adjunktusa. Ebben a rendszerben a nagy építőipari cégeknek több termelésirányító szakemberük van, mint a szakmunkát elvégző alkalmazottjuk - ha van egyáltalán az utóbbiakból. Mivel pedig a munkavégzőknél minimális az árrés, esélyük sincs technológiafejlesztésre, ahogyan legális munkahelyteremtésre sem, ezért jellemző terepe az építőipar a feketemunkának.

A nagy építőipari cégeknél előszeretettel vizsgálódik a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) is. A legnagyobb port a Nemzeti Autópálya Rt. 2002-ben meghirdetett tendere ügyében a GVH szerint beigazolódott kartellgyanú kavarta, amelyben öt társaságot összesen több mint 7 milliárd forintra büntettek (HVG, 2004. július 31.), ami ellen az érintettek fellebbeztek. A hivatal jelenleg futó két eljárása 16 építőipari vállalkozást érint.

Az alultőkésítettség nemcsak az alvállalkozókra, hanem egyes, a lakáspiaci konjunktúrára rárepülő kis beruházó cégekre is jellemző. Ezeket a tavaly visszaesett lakáskereslet alaposan megrogyasztotta, így nem tudnak fizetni alvállalkozóiknak, azok pedig a kereskedőknek. Az építőiparosok 100 milliárd forintra teszik a körbetartozás mértékét - amit Bodnár is reális számnak tart -, ez az összeg pedig már akár csődhullámot is elindíthat az iparágban. Klujber szerint ugyanakkor ez a körbetartozás a nagyobb cégek által mesterségesen is táplált jelenség, a fővállalkozók ugyanis a nemfizetéssel tudják rákényszeríteni alvállalkozóikat, hogy az újabb munkákat is nyomott áron vállalják el.

KELEMEN ZOLTÁN