Mint a forró krumplit, úgy próbálja valahová végre "letenni" Kapolyi László volt ipari miniszter, szocialista országgyűlési képviselő azt a 270 megawatt kapacitású gázturbinát, amit még 2000 végén vásárolt egy szentpétervári energetikai cégtől az orosz államadósság terhére (HVG, 2003. február 1.). Kapolyit ugyanis szorítja az idő. A Magyar Államkincstárba már 2003-ban és 2004-ben, két részletben be kellett volna fizetnie 45 millió dollárt, amit azonban - miután csúszik az erőművi beruházás - egyelőre nem tudott teljesíteni. Az MSZP-s képviselő tavaly a kormánytól fizetési haladékot kapott: 2005. június végéig 26 millió dollárt kell leperkálnia, a fennmaradó részt pedig 2006 végéig.

A gázturbinát Kapolyi - pontosabban a tulajdonában álló, főként villamosenergia-importtal foglalkozó System Consulting Rt. (SC) - eredetileg az ukrajnai Kárpátaljai Erőmű megépítéséhez szánta, ez az üzlet azonban befuccsolt. Ezt követően Kapolyi újabb helyszínként a többségi állami tulajdonban lévő és eladásra szánt Vértesi Erőmű Rt.-be telepítette volna a gázturbinát (HVG, 2003. szeptember 20.). Az SC vezette konzorcium a 2003-as privatizációs pályázaton fényes ajánlattal nyert: a 3 milliárd forintos vételáron túl egyebek között átvállalta volna a széntüzelésű erőmű 20 milliárd forintot igénylő környezetvédelmi beruházásához adott állami garanciát, és a cég bánhidai telephelyén egy új, korszerű erőművi blokk megépítését ígérte be.

A Vértesi Erőmű megvétele kétségkívül szívügye is lehetett a térséghez ezer szállal kötődő Kapolyinak, akinek a karrierje - fiatal mérnökként - a "szomszédos" tatabányai szénbányáknál indult, s aki a nyolcvanas években, miniszterként, a Vértesi Erőmű kiszolgálására két bánya (a márkushegyi és a mányi) megnyitását szorgalmazta. Utóbbiak idővel gazdaságtalannak bizonyultak. A helyi szénbányászat esetleges újbóli megmentőjeként Kapolyi a 2004 végén bezárt mányi bánya működésének egyéves meghosszabbítását ígérte, míg a Márkushegyen bányászott barnaszénre az SC 2014-ig tartott volna igényt.

"Csakhogy ez az üzlet is dugába dőlt, mivel a szerződéstervezet aláírása után fény derült egy, a pályázatban nem szereplő momentumra" - emlékezik ma Kapolyi a HVG-nek. Eszerint 2004 januárjától környezetterhelési díjat róttak ki a hazai széntüzelésű erőművekre, ami a Vértesi Erőmű esetében évi több milliárd forintos bírságot jelent. A 2004-re elkészült környezetvédelmi beruházás ugyanis csupán az erőmű kén-dioxid-kibocsátását szüntette meg, szén-dioxid- és szén-monoxid-szennyezését azonban nem. Miután a bírság kompenzálására az állam nem volt hajlandó, a Kapolyi-cég 2004 februárjában visszalépett a Vértesi Erőmű megvásárlásától. A visszavonulóban más is szerepet játszott: a kormány ahhoz sem járult hozzá, hogy az erőmű új tulajdonosa is megkapja azt az - idei évben 8 milliárd forintra rúgó - áramár-kiegészítést, amellyel a nagykereskedő Magyar Villamos Művek Rt. (MVM) a gazdasági miniszter rendelete alapján kénytelen a Vértesi Erőmű drágán megtermelt áramát szubvencionálni (eszerint az MVM-nek a 270 megawatt kapacitású erőműben termelt áram felét kilowattóránként 32 forintért kell átvennie, ami hozzávetőleg kétszerese a piaci árnak).

A meghiúsult üzlet után az állam feje is főhet. A pártában maradt erőmű állami támogatását ugyanis Brüsszel sem nézi jó szemmel, ezért a kormány az állami apanázst az EU-ban nem kifogásolt, úgynevezett szénfillér bevezetésére tervezi átfazonírozni. Eszerint a szénbányászat támogatása címén a Vértesi Erőmű már idén ősztől kilowattóránként mintegy 10-30 fillérrel többet számlázhat az áramért - feltéve, hogy ezt Brüsszelben jóváhagyják.

Mentőövként viszont még mindig ott volt Kapolyi számára a Vértesi Erőmű bánhidai telephelye - amit 2004. december végén amúgy is leállítani terveztek -, ezért 2,3 milliárd forintot ajánlott. Csakhogy ismét egy általa korábban nem ismert környezetvédelmi bírságra derült fény: a bánhidai blokk légszennyezése miatt 1 milliárd forint büntetést kellett volna kifizetni. Ettől a szakhatóság a várható bezárás miatt ideiglenesen eltekintett ugyan, ám a telephely további üzemeltetése esetén bevasalta volna.

Ekkorra azonban már új, immár mintegy 120 millió euró költségűre dagadt projekt körvonalazódott a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei városkában, Vásárosnaményban. (Érdemes megjegyezni: Kapolyi 2002-ben az MSZP Szabolcs megyei listájáról jutott be a parlamentbe, miután Fehérgyarmaton alulmaradt a fideszes Lengyel Jánossal szemben.) A készülődés jelei már a tavalyi évre vonatkozó képviselői vagyonbevallásából is sejthetők voltak: Kapolyi 2004 végén mintegy 55 millió forint értékben 18 hektárnyi mezőgazdasági területet, szántót, legelőt vásárolt fel a település határában. Ez év elején pedig projektcége, a Kárpát Energo Kft. a Magyar Energia Hivatalnál (MEH) megkezdte az engedélyeztetési eljárást: egy 234 megawatt kapacitású, kombinált ciklusú gázerőmű építéséhez kért tüzelőanyag-választási engedélyt, amit a MEH április elején meg is adott. A tervek szerint az új, zöldmezős beruházásban megvalósuló erőmű 2007 elején kezdi meg működését.

A jövő évi országgyűlési választáson szintén Szabolcs megyében induló Kapolyi így, új munkahelyek ígéretével akár politikai tőkét is kovácsolhat magának. Ezt szolgálhatja a megyei területfejlesztési tanáccsal néhány hete megalapított új távközlési cég, a Szatáv Rt. is, amely nemcsak a helyi oktatási és egészségügyi intézményeknek, hanem a hátrányos helyzetű szabolcsi falvak lakóinak is ingyen kínálná szolgáltatást (HVG, 2005. május 14.). Az évi 100 millió forintosra taksált cehhet Kapolyi alapítványai pénzéből, továbbá cégei profitjából kívánja előteremteni.

A vásárosnaményi erőművel Kapolyi, ha erősen redukált formában is, visszakanyarodhat évek óta dédelgetett álmához, az SC ukrán energetikai üzletének kibővítéséhez. Cége ugyanis a nyugat-ukrajnai burstini erőművel több mint egy évtizede áll - bennfentesek szerint részben tulajdonosi - kapcsolatban: az ukrán erőműből évi mintegy 350 megawattnyi villamos energiát importál, amelyet az MVM 1994-ben hosszú távú szerződéssel 2015-ig kötött le. Az MVM már azt is jelezte, hogy a vásárosnaményi erőmű áramát is hajlandó átvenni. Sajtóosztályának a HVG-hez eljuttatott nyilatkozata szerint miután a hazai villamosenergia-piac kiegyensúlyozott és szabályozott működése érdekében a következő 10-15 évben mintegy ezer megawattnyi új kapacitásra lenne szükség, az MVM kész a beruházást szándéknyilatkozattal elősegíteni - e nélkül ugyanis a bankok nem adnak hitelt a beruházáshoz -, feltéve, hogy a vásárosnaményi erőmű versenyképes árat kínál.

Kapolyi ez utóbbit illetően bizakodó: miután a projektcégbe résztulajdonosként - egyelőre meg nem nevezett - ukrán gáz- és áramszolgáltató cégeket is bevonnak, a közös vállalkozás révén lehetőségük lesz a hazainál olcsóbb ukrán földgázzal működtetni az erőművet. Kapolyi szerint az árkülönbség elérheti a 15-20 százalékot is a Mol Magyar Olaj- és Gázipari Rt. tarifáihoz képest, márpedig a gáztüzelésű erőműveknél a költségek mintegy 80 százalékát a tüzelőanyag adja. Az ukrán földgáz gyorsabb célba juttatásához 25 kilométer hosszú, kizárólag saját használatra szánt vezetéket terveznek építeni Vásárosnaménytól a Mol beregdaróci fogadóállomásához: az orosz és az ukrán földgázt szállító tranzitvezeték ugyanis ott lépi át a magyar határt. A megtermelt villamos energiát pedig az MVM kisvárdai, Vásárosnaménytól 26 kilométerre lévő nagyfeszültségű alállomásán táplálnák be az országos hálózatba.

MINK MÁRIA