"Az itáliai Velencét könnyű Magyarországra varázsolni; ha megnyílnak az ég csatornái a lovasberényi Váci utca felett, máris a Canale Grandén érezheti magát az ember" - így festi le a 2751 lakosú Fejér megyei település polgármestere, Heiter Tamás azt az utcát, amely újonnan festett sorházaival és frissen épült családi házaival akár takaros is lehetne, a kiadós nyári záporok után azonban hatalmas tócsák rontják le az összképet. A Velencei-tó északi partja közelében lévő Lovasberény azonban műszaki kifogások miatt nem kapott felújítási támogatást a Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácstól.

Pedig az idén a korábbiaknál jóval több pénzt tervezett be a költségvetés önkormányzati kezelésű utak felújítására, aszfaltozására. Az erre szánt összeg jelentős hányadának elköltésére Budapest, illetve a központi régió esélyes. Az aránytalanság sajátos módon akár előre programozottnak is tekinthető, hiszen az újfajta támogatás ötletét tavaly májusban, az európai parlamenti választások előtt Demszky Gábor főpolgármester vetette fel, s nem sokkal rá meg is állapodott Medgyessy Péter miniszterelnökkel, hogy az utak felújítására szánt minden egyes önkormányzati forinthoz az állam még egyet tesz hozzá (HVG, 2004. június 4.).

Az idei költségvetési törvény pedig még azt is kikötötte, hogy Budapestet legalább 4,1 milliárd forint illesse meg az egész országra kalkulált 10 milliárd forintból. A hét magyarországi régió egyenként mintegy 800-900 millió forintot oszthat szét az önkormányzatok között a szilárd burkolatú belterületi utak felújítására (lásd A kátyúk világnézete című írásunkat a 76. oldalon).

Az összeget keveslők arra is panaszkodnak, hogy az önkormányzatoknak valójában a beruházás költségeinek sokszor jóval több mint a felét kell állniuk. A pénz felhasználását szabályozó kormányrendelet ugyanis előírja a településeknek, hogy - legkésőbb az útfelújítással párhuzamosan - a felszíni vízelvezetést is meg kell oldaniuk, azt viszont már teljes egészében saját forrásból. Lovasberény polgármestere is úgy számol, hogy amennyiben az árkokat és az ezeket áthidaló kapubeállókat is elkészítik, a beruházás költségeinek valójában már a kétharmadát kell állnia az önkormányzatnak.

Ráadásul a szabályok nem teszik lehetővé, hogy árok helyett olcsóbb, úgynevezett dréncsövekkel és kavicsággyal oldják meg a vízelvezetést - az ezzel számoló pályázatokat ugyanis nem fogadta el a bírálatokat végző Fejér Megyei Közútkezelő Kht. Ebben a megyében valóban szokatlan szigorral jártak el: 43 pályázatból 13-at utasítottak el, miközben a Dél-Dunántúlon 215-ből 215-en nyertek.

"Sok helyen meg akarták spórolni a tervezői költségeket" - indokolta az elutasítások magas arányát a Fejér megyei pályázati felelős, Bíró János. A Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség pályázati igazgatója, Csordás Zoltán viszont csak dicsért: "mindenki pályázott, mint a kisangyal".

Ám azt ő sem vitatja, hogy különösen az eleve hátrányos helyzetű települések számára alig ad esélyt az 50 százalékos önerő megkövetelése. Még akkor is, ha időközben a kormány is engedett valamelyest: egyes méltánylandó esetekben beéri 42 százalékos önrésszel is. Az olyan települések önkormányzata azonban, mint például a Somogy megyei Kazsok, ahol segélyfizetéskor szinte a település összes lakosa ott áll sorban az önkormányzat előtt, még ennyit sem tud előteremteni.

A rendszerbe beépített aránytalanságot igazolta Szentgyörgyi Tibor, a Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség menedzsere is, aki szerint a városok részéről több száz milliós pályázat is érkezett, miközben a kistelepülések sokszor még 1-2 millió forintot sem tudnak ilyen célra áldozni a költségvetésükből.

Nyugat-Dunántúlon épp ezért úgy döntöttek, 50 millió forintban maximálják az egy település által elvihető összeget; hiszen például Győr az iparűzésiadó-bevételéből akár egymaga ki tudta volna váltani akár a régió egészének járó 804 millió forintos támogatás másik felét.

A saját keretét sikeresen felhasználó nyugat-dunántúli régió menedzsere, Tóth Gábor viszont azt méltatta, hogy ritka az olyan pályázat, amely ennyi önkormányzatot képes lenne megmozgatni. Miközben ő is elismeri: a kistelepülések minden igyekezet ellenére mérsékeltebb esélyekkel indulnak - sokan már a tervdokumentáció elkészítését sem tudják vállalni.

Jól járt viszont Budapest: "Tizenöt év után először adott pénzt az állam útfelújításra" - örvendezett Vajda Pál szocialista főpolgármester-helyettes. Míg a korábbi években az 1045 kilométernyi fővárosi kezelésű úthálózatnak mindössze 1-3 százalékát tudták felújítani, addig az idén - a főpolgármester által kialkudott forrás segítségével - 8 százaléka kap új burkolatot, az önrésszel együtt 8,6 milliárd forintból.

A grandiózus fővárosi beruházás ráadásul akkora érdeklődést váltott ki a kivitelező cégek körében, hogy a közbeszerzési pályázatok győztesei a Betonúttól a Vegyépszeren át a Strabagig a vártnál jóval kedvezőbb árakat ajánlottak. Az útfelújítások a kerületekkel teljes összhangban történnek - tartotta fontosnak hangsúlyozni Vajda -, aki szerint az önrészt teljes egészében a főváros állja, a kerületek csak a lebonyolításban vesznek részt.

Kissé más képet fest erről Zugló fideszes polgármestere, Rátonyi Gábor, aki szerint a Vajda által említett harmónia "barokkos túlzás". Ezt azzal igyekszik alátámasztani, hogy amennyiben őket megkérdezik, a Hermina út helyett inkább a Thökölyre voksoltak volna.

Arra a felvetésre, vajon a tervezett 4-es metró építése előtt érdemes-e ilyesmibe belefogni, Rátonyi a budai Bartók Béla út példájával érvelt, amelyet ugyancsak a metróépítés előtt tettek rendbe. Nem beszélve arról - toldotta meg -, hogy a Hermina úton a csatornahálózatot is fel kellene újítani, aminek a költségei teljes egészében Zuglót terhelik majd (a budapesti helyzetképről lásd Fővárosi akadályverseny című cikkünket).

"Aki spórol és beosztással él, mindent meg tud valósítani" - seper a saját porta előtt Bartha Alajosné, a virágos városok és falvak európai versenyében korábban már díjazott Pest megyei Csemő független jelöltként megválasztott polgármestere. Tény, hogy ott az évi mintegy 500 millió forintos önkormányzati büdzséből előteremtették a szükséges önrészt, és elnyertek több mint 14 millió forintot a 3400 fős település főutcájának felújítására.

Ami aligha változtat azon, hogy Budapest és a nagyvárosok Bartha Alajosné szerint is előnyösebb pozícióban vannak és indokolatlan mértékben részesülnek az útfelújítási keret elosztásakor.

A Dél-Pest Megyei Önkormányzatok Területfejlesztési Társulása már tiltakozott is, amiért a főváros a központi régióhoz tartozik. Megítélésük szerint ugyanis Budapest ezzel az agglomeráció, a térség más településeitől szívja el a forrásokat. A Pest megyeiek viszont legalább már azt elmondhatják, hogy a nyertes pályázók pénzhez is jutottak.

De mit szóljanak a Dunától keletre a többi régióban? Az ország nyugati felében ugyanis május végére már mindenütt megvolt a pályázat első eredményhirdetése, a keletiben viszont csak most, illetve a következő hetekben derül ki, mely települések juthatnak pénzhez.

E késedelemnek többnyire helyi okai vannak - például nehezen találtak maguknak megfelelő időpontot a regionális fejlesztési tanácsok tagjai. Ez viszont akár azt a veszélyt is magában rejti, hogy az Alföldön és Észak-Magyarországon csak jövőre valósulhatnak meg az önkormányzati útfelújítások.