Ünnepélyes bejelentés lehetőségétől fosztotta meg a Magyar Távirati Iroda Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt azzal, hogy múlt vasárnap kiszivárogtatta: csaknem négy évig tartó vajúdás után, a száz lépés programja keretében a kormány bevezetné az úgynevezett bébikötvények rendszerét. Bár az új családtámogatási forma a szó szoros értelmében nem kötvény, mégis hasonlóképpen viselkedik, és a nemzetközi irodalomban is ezt a közkeletű kifejezést aggatták rá. Lényege, hogy az állam minden újszülött nevére bizonyos összeget utal egy zárt számlára, amely felnőttkoráig kamatozik, s addig semmire nem használható fel. A 18. életév betöltésével felszabaduló summa pedig megkönnyíti az iskoláskor utáni éveket.

Az eddig íróasztalfiókban porosodott, most onnan sebtében előhúzott tervezet szintén bébikötvény néven, netán startszámla elnevezéssel illeszkedne a kormány százlépéses programjába, és a kormányfő még az idén előrukkol vele - legalábbis ezt állította az MTI. November 7-én azonban a kormányszóvivői tájékoztatón megjelent Veres János pénzügyminiszter fölöttébb óvatosan nyilatkozott: a kabinet valóban dolgozik a koncepción, ismerte el, "és ha eljön az ideje", a nyilvánosság elé tárja a részleteket. A sajtóban megszellőztetett koncepció szerint a kormány 50 ezer forintot utalna a jövőre született csecsemők számlájára, amit a gyermek iskolás évei során, majd 18 éves korában újabb - gyaníthatóan hasonló mértékű - összeggel fejelne meg. A pénzt átlagos banki kamattal kötnék le, amihez a tervek szerint a család a maga részét állami kamattámogatással vagy adójóváírással ösztönözve tehetné hozzá. Egyébként az 50 ezer forintos kezdőtőke évi 6 százalékos átlagos hozammal 18 év múlva 143, 7 százalékkal számolva csaknem 169 ezer, 8 százalékkal kalkulálva pedig nagyjából 200 ezer forintot érhet.

A betéteket pályázattal kiválasztott pénzintézetek kezelnék. A fiatalok a 18 év alatt összegyűlt pénzt lakásvásárlásra, iskolai tanulmányaik folytatására vagy önálló üzleti vállalkozás beindítására használhatnák fel. Batiz András kormányszóvivő a HVG-nek elmondta, ha a kormány elfogadja a tervezetet, forrást is talál rá: az államháztartás jövő évre tervezett tartalékából ki tudná hasítani az induláshoz szükséges 5 milliárd forintot.

Felhőtlen örömmel lapzártánkig csak Demszky Gábor szabaddemokrata főpolgármester üdvözölte a bébikötvény bevezetésének hírét, s ő az ideát azonmód önmagának tulajdonította. A szónak abban az értelmében nem is alaptalanul, hogy 2001-ben, amikor a brit miniszterelnök, Tony Blair erről először ejtett szót, Demszky azonnal adaptálta volna az ötletet, mégpedig Budapesti Bébikötvény néven. Az elképzelés nagyjából megegyezett a mostanival, azzal a különbséggel, hogy a főváros 100 ezer forintos ígérvényt adott volna saját büdzséjéből (ez 18 év alatt 6 százalékos kamattal 285 ezer forintra hízott volna). Az SZDSZ nyomban országos méretűvé akarta pumpálni a koncepciót: Béki Gabriella és Wekler Ferenc szabaddemokrata országgyűlési képviselők még abban az évben törvényjavaslatot nyújtottak be, amit az Orbán-kormány kampányfogásnak minősített, és elutasított. Ezt követően a főpolgármester azt erősítgette, hogy önállóan is bevezetik a bébikötvényt a fővárosban, ám ebből semmi sem lett.

A kormányváltás után az SZDSZ újra előállt az ötlettel, amit a Medgyessy-kormány lelkesen támogatott - de a kormányprogramba már nem vette bele. Később szerepelt a 2003-as, kibővített Európa-tervről szóló kormányjavaslatban is, ám végül abból is kimaradt: talán azért, mert a 100 ezer forintos fejkvótával évi 10 milliárd forint körüli összeggel kellett volna kalkulálni. Az ötlet mostani reinkarnálódása azonban a jelek szerint meglepte az SZDSZ-t: a HVG által megkérdezett szabaddemokrata politikusok állítólag csak az MTI-jelentést átvevő újságcikkekből értesültek a bébikötvény felélesztéséről, de mint mondták, ez nem akadály. Nem csinálnak presztízskérdést az ügyből, s ha a kormány a javaslatot a parlament elé viszi, megszavazzák.

Más kérdés, hogy a megfelelő konstrukció kidolgozásán a brit kormány is több évig dolgozott (lásd Ígéretek, igézetek című írásunkat), és ilyen horderejű, négy-öt kormányzati cikluson átívelő programhoz illik többpárti konszenzust teremteni. Vagy legalább szakmait: ám Magyarországon az érdemi vita még el sem kezdődött arról, hogyan illeszthető egy ilyesfajta konstrukció a rászorultság elvéhez araszoló kormányzati politikába. Támogatót azonban vélhetőleg könnyen lehet majd találni. Egyrészt a Liska Tibor társadalmi örökségről szóló elméletére hajazó idea az 1994-ben elhunyt, népszerű reformközgazdász szellemi örökségeként is prezentálható (HVG, 2004. november 20.), másrészt pedig Szalay-Berzeviczy Attila tőzsdeelnök nyugdíj-előtakarékossági számlák bevezetését szorgalmazó javaslatával is rokonítható (HVG, 2005. augusztus 27.).

A bébikötvények magyarországi karrierje azonban sajnálatos módon összekapcsolódott a politikai kampányokkal. És nem csak az országos politikában. A nyakig eladósodott esztergomi önkormányzat és a város egyre népszerűtlenebb polgármestere, Meggyes Tamás tavaly állt elő azzal, hogy az idei év elejétől működtetni fogja a rendszert. S valóban, január 1-je óta a város anyagi erejéhez mérten irdatlan összeget, 500 ezer forintot helyez el az önkormányzat minden újszülött javára egy elkülönített számlára, amit évente 50 ezer forinttal told meg. Ez egyébiránt 20 év elteltével s 6 százalékos hozammal kalkulálva több mint 3,6 millió forintra duzzad. A program összesen 100 millió forinttal indul, ami az e célra létrehozott Szent Miklós Alapban gyűlik. A pénzhez 21 éves korukban juthatnak hozzá azok a fiatalok, akik esztergomi lakosok maradtak, illetve szakképesítést vagy középfokú végzettséget szereztek. A pénz kezelésére az önkormányzat a HVG információi szerint még mindig keresi az alkalmas pénzintézetet: az eddigi négy pályázó egyikével sem sikerült megállapodnia.