Ellentétesnek tartja az Európai Bíróság főtanácsnoka a hozzáadott értékadóról (áfáról) szóló európai uniós irányelvvel az olasz régiókban az ott dolgozó természetes és jogi személyek tevékenységéből származó nettó bevételre kivetett adót. Stix-Hackl főtanácsnok kedden hozta nyilvánosságra véleményét a bíróság luxemburgi székhelyén. Jóllehet a főtanácsnok véleménye nem köti a bíróságot - az ügyben a tárgyalást csak most kezdik meg -, a jogi szakember véleménye az eddigi tapasztalatok szerint döntőnek szokott bizonyulni.

Az olasz döntés precedensértékű lehet a hasonló típusú adók ügyében. A majdani ítélet a magyarországi iparűzési adóval kapcsolatban Budapesten beadott panaszok sorsát is befolyásolhatja. Olaszországban a szóban forgó adófajtát, az úgynevezett Irapot 1998-ban vezették be. Akkor ez több adófajtának a helyébe lépett, egyebek között a vállalatokat érintő vagyonadónak, az egészségügyi hozzájárulásoknak a megszüntetésével járt. A viszonylag csekély, 4,25 százalékos adómérték azonban a bonyolult számítási rendszerek miatt sokszor majdnem a tönk szélére sodort cégeket. Az olasz gazdaság szereplői azért is fonák adófajtának minősítették, mert sokszor azzal is megfizettetik, aki veszteséggel zárt.

Az időközben megváltozott összetételű olasz kormány később jelezte, hogy a vállalatokat torz módon sújtó, tartományi szintű adó fokozatos leépítésén dolgozik. Az ügy azért került az Európai Bírósághoz, mert egy cremónai olasz bank a helyi hatóságoknál visszaperelné az adó címén befizetett pénzét. Az olasz bíróság azt kérdezte a közösségi ügyekkel foglalkozó luxemburgi intézménytől, hogy összeegyeztethető-e a szabály az uniós irányelvvel, amely megtiltja a tagállamok számára az áfához hasonló adók bevezetését és fenntartását az áfa megfelelő működésének biztosítása érdekében.

A bíróság főtanácsnoka szerint az ügy az áfa alapvető jellegzetességeivel bír, tekintettel az általános alkalmazandóságra, az árarányosságra, illetve arra a tényre, hogy az adót a termelés és forgalmazás minden szakaszában kivetik, valamint arra, hogy az adót a termékértékesítéshez vagy szolgáltatásnyújtáshoz az adott szakaszban hozzáadott értékre vetik ki, biztosítva a korábbi szakaszokban megfizetett adó levonásának rendszerét.

Tekintettel mindazonáltal arra, hogy az Európai Bizottság korábban arról biztosította Olaszországot, hogy az Irap a közösségi joggal összeegyeztetethető, ráadásul az olasz kormány becslése szerint a visszaigényelhető összeg mintegy 120 milliárd euró lenne, a főtanácsnok szerint igazolható lenne az ítélet időbeli hatályának korlátozása. Stix-Hackl szerint az lenne megfelelő, ha a bíróság ítélete egy jövőbeni időpontban lépne hatályba, ami időt engedne Olaszországnak arra, hogy új szabályozást alkosson.