Hangsúlyozta, hogy nem háborúskodást akarnak szítani, épp ellenkezőleg: a részvényesek érdekében a két vállalat közötti párbeszéd oldalán állnak. Szerinte a Templeton, amely 41 milliárd dolláros befektetés-állománnyal rendelkezik a feltörekvő országokban, hasonló arányban részesedik mindkét cégből, a pontos százalékot azonban nem tárta fel. 

Az elnök roppant szokatlan esetnek minősítette, hogy a Mol menedzsmentje saját részvényeket vásárolt fel, összességben 40 százalékosra emelve részesedését. Szerinte a részvénytulajdonosoknak fel kellene tenniük a kérdést: stratégiailag nem lehetett-e volna jobban felhasználni azt a pénzt, akár újabb befektetésekre, akár osztalékok kifizetésére? Hasonlóképpen tisztázásra vár, hogy mi a menedzsment célja azokkal a részvényekkel, amelyeket más cégeknél "parkoltat". Esetleg el akarja adni stratégiai partnereknek? - kérdezte az elnök. - És ki birtokolja a részvényekkel járó szavazati jogokat? Véleménye szerint az egyesülés révén ennek a 40 százaléknak a gondja "megoldódna". Célzott arra is, hogy egyesekben kétség merült fel, vajon üzleti szempontból megalapozott, előnyös volt-e a Mol részéről egy olasz olajfinomító megvásárlása és a cseh CEZ vállalattal való együttműködés. 

A Lex Mol-ként emlegetett, készülő törvényről beszélve megkérdőjelezte, hogy az kiállja majd a brüsszeli próbát.

Visszautasította azt a beállítást, hogy a befektetőház esetleg az OMV pártját fogná. "Aktív részvényesek vagyunk, akik kifejtik a véleményüket, és a többieket is arra bátorítjuk, hogy szólaljanak meg az ügyben. Mi azt részesítjük előnyben, ami a részvényeseknek jó" - közölte. Elismerte azonban, hogy befolyásuk korlátozott.   Elmondta, hogy júliusban már találkoztak a Mol vezetőivel, és a közeljövőben ismét kapcsolatba kívánnak lépni mindkét cég menedzsmentjével, hogy az összeolvadás kérdéseiről beszéljenek. 

A Templetonnak azonban nem áll szándékában kezdeményezni a Mol rendkívüli közgyűlésének összehívását - tette hozzá.

Az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva kijelentette: az OMV-Mol ügyletnél vizsgálat alá kell vonni az osztrák kormány tulajdonrészét is az OMV-ben, mert ha az esetleg kormánybefolyás eszköze, akkor azt egyfelől ők is határozottan elutasítják, másfelől a körülmény alátámasztaná a Mol érvelését az egyesüléssel szemben. "A kérdést mindenféleképpen figyelembe kell venni a tárgyalásokon" - hangsúlyozta. 

Szerinte az lenne a legjobb megoldás, ha az osztrák kormány eladná az összes részvényét, bár a jelenlegi szakaszban inkább már csak az segítene, ha a két kormány leülne tárgyalni egymással, és megállapodnának, hogy kimaradnak az ügyből. Általában is rossznak nevezte, hogy kormányok tulajdonrésszel rendelkeznek vállalatokban, megítélése szerint csupán szabályozó szerepük révén kellene befolyást gyakorolniuk a gazdaságra. Ugyanakkor elismerte, hogy globális jelenségről van szó, különösen ha nemzeti érdekek vagy stratégiai fontosságú vállalkozások forognak kockán. 

Az MTI-nek arra a kérdésére, hogy az OMV iráni üzleti terveinek fényében nem orrol-e meg Washington a Templeton Asset Management Ltd.-re az osztrák cég terjeszkedésének támogatása miatt, Mark Mobius azt válaszolta, hogy nem konzultáltak ugyan az amerikai kormánnyal, de mint minden egyéb részletet, Irán - és az egész térség - kérdését is napirendre lehetne tűzni az egyesülési tárgyalásokon. 

A feltörekvő piacokon eszközölt befektetések előnyeiről általánosságban beszélve közvetetten bírálta a magyar kormányt. Mint mondta, miközben a fejlett országok átlagos gazdasági növekedési üteme 3 százalékos, addig a feltörekvőké 8 százalékos, csupán a magyar gazdaság "lóg ki a sorból".  "A gazdaság csak akkor tud  gyors tempóban gyarapodni, ha az adott ország kormánya nyitott, eredménycentrikus és előrelátó" - vélekedett.     Kérdésre válaszolva nem zárta ki, hogy az OMV-Mol ügyben tanúsított kormányzati magatartás akár kockázati tényezőként is felmerülhet, hátrányos hatást gyakorolva a magyar részvényp iac iránti bizalomra.