A Barclays Capital - a City egyik legnagyobb, rendszeres olajpiaci elemzéseket is közlő háza - azzal számol, hogy a nyugati féltekén irányadónak tekintett amerikai könnyűolajféle, a West Texas Intermediate (WTI) átlagára 2007 negyedik negyedében 90,70 dollár lesz hordónként. Ez a prognózis jelentős további áremelkedést feltételez, az olajfajta átlagára ugyanis a Barclays Capital kimutatása szerint a negyedik negyedév eddig eltelt időszakában 85 dollár volt.

A 90 dollár feletti átlagár több mint 30 dolláros idei drágulást jelent, méghozzá negyedévenként egyre gyorsuló ütemben: a ház csütörtöki összesítése szerint az első negyedévben a WTI átlagára 58,20 dollár volt, a második negyedévben 65 dollár, a harmadikban már több mint 10 dolláros emelkedéssel 75,10 dollár.

Az elemzés szerint a cég 2007 egészére 72,40 dolláros WTI-átlagárat vár, hozzávetőleg 10 százalékkal magasabbat a tavalyinál, jövőre pedig csaknem 10 százalékos további emelkedéssel 79 dollárt jósol.

A ház a fő okok között említi az amerikai kereskedelmi tartalékok folyamatos apadását. A Barclays Capital kimutatása szerint a mozgósítható amerikai nyersolajkészlet a múlt héten 6,8 millió hordóval, ezen a héten további 6,5 millió hordóval csökkent az ötéves átlaghoz képest, vagyis a hosszú távú átlaghoz mért amerikai tartalék naponta csaknem egymillió hordóval csökkent az utóbbi két hétben.

Az elemzés emellett felidézi, hogy a Shell olajcég harmadik negyedéves eredmény-beszámolójában, éves összevetésben 9 százalékos olajkitermelési visszaesést jelentett, napi 2,054 millió hordóról 1,874 millió hordóra, mégpedig elsősorban a művelés alatt álló mezők hozamcsökkenése miatt.

A Barclays Capital szerint a 9 százalékos termeléscsökkenés bejelentése után "kissé furcsán hangzott", amikor Peter Voser, a Shell pénzügyi igazgatója az eredményt kommentálva azt mondta, az olajárakat nem iparági alapfolyamatok, hanem "bizonyos szintű spekuláció vezérli és van bennük némi politikai kockázati felár is".

Voser annak idején még hozzátette, "nehezen magyarázhatók" a jelenlegi olajárak, hiszen "senki nem áll sorban benzinért, és semmiféle fizikai hiány nincs".

A Barclays Capital mindazonáltal már egyik legutóbbi olajpiaci elemzésében is "a kereslet és a kínálat közötti szakadékról" írt. A ház múlt hónapban kiadott összeállítása szerint ennek következtében immár a negyedik egymást követő negyedévben csökken a globális mozgósítható kereskedelmi olajtartalék, és a szokásos szezonális minta alapján csaknem biztos, hogy ez még a két következő negyedévben is így lesz.

Az elemzés szerint mindaddig, amíg nem válik egyértelmű kilátássá a kereslet és a kínálat közötti rés betömése, addig a piac egyenes úton halad a 90, a 100, majd a 110 dolláros olajárhatárok "meglehetősen gyors egymásutánban történő" átlépése felé.

Más londoni iparági elemzők szerint azonban a kereslet és a kínálat közötti rés eltűnése egyre távolabbi kilátás. Az Energy Watch Group nevű szakértői műhely október végén kiadott 101 oldalas összesítése szerint a globális kőolajtermelés már 2006-ban - az iparági konszenzusnál több évvel korábban - túljutott csúcspontján, elsősorban a fő termelő térségek termelési potenciáljának vártnál koraibb és nagyobb mértékű hanyatlása miatt.

Az Energy Watch Group a továbbiakban a globális termelés drámai zuhanását jósolja: londoni előrejelzése szerint a tavaly elért, átlagosan napi 81 millió hordós csúcstermelés után 2020-ban 58 millió, 2030-ban már csak 39 millió hordó - vagyis a jelenleginek kevesebb mint a fele - lesz a világ napi nyersolajtermelése.

Ezen belül a Közel-Kelet napi kínálata a tavalyi 24,3 millió hordóról 2020-ra 19 millió hordóra, 2030-ra 13,8 millió hordóra csökken a prognózis szerint.