A miniszter előadásában kitért arra, hogy a jelenlegi ellátórendszer minősége nem megfelelő, nem biztosít azonos hozzáférést és nem elég hatékony.

Ez a rendszer a beteg kiszolgáltatottságát tartja fenn, döntő benne a hálapénz, nem biztosítja a méltó körülményeket, sem a méltányos jövedelmeket a gyógyításra, sem az orvosoknak, sem az egészségügy más dolgozóinak.

A meghirdetett reformok célja, hogy a három alapproblémára, a minőségre, az igazságosságra és a fenntarthatóságra adjon terápiát. Fontos cél - mint mondta -, hogy hatékonyabb legyen az egészségügyi rendszer működése, hogy olyan rendszer jöjjön létre, amely valódi szolidaritást biztosít.

A legfőbb újdonságként említette, hogy a létrejövő egészségbiztosítási pénztárak között verseny lesz, ami nyilván a hatékonyság növeléséhez fog hozzájárulni.

A konferenciát szervező Pénzügykutató elnök-vezérigazgatója, Lengyel László az MTI-nek elmondta, hogy a konferencián a vita gyakorlatilag három területre koncentrálódott. Az egyik kérdés az volt, hogy az új biztosítási rendszer ki fogja-e elégíteni a szolgáltatók, a betegek és a befektetők, tehát az üzleti biztosítók igényeit.

Az előadók és felszólalók többsége úgy vélekedett, elsősorban egészségügyi szakmai szempontból, hogy az új rendszer korlátozza a versenyt a szolgáltatóknál, tehát nem lesz igazi szolgáltatási verseny és a kapacitás-csökkentések miatt ez negatívan fog hatni a betegekre. A betegek szabad orvosválasztásának a korlátozása - az, hogy a biztosító jelöli ki a "betegutakat" - szakmailag is problémákat jelent, valamint emberjogilag is aggályokat vet fel. Ennek a következménye lesz, hogy a betegoldalról is elégedetlenség látszik előre.

Salamon Károly, az Alianz Hungária Biztosító elnök-vezérigazgatója arról beszélt, hogy az üzleti biztosító szempontjából is nagyon sok a kockázati tényező. Az új biztosítási rendszerben nincs sem a díjakra, sem az egyéb protokollokra, sem a működtetésre vonatkozóan igazi befolyásuk a biztosítóknak, ezért várhatóan a befektetési hajlandóság nem lesz meg a kellő mértékben.

Pusztai Erzsébet (MDF) volt egészségügyi államtitkár szerint az lett volna a jobb, ha először a szolgáltatók és nem pedig a biztosítók körében jelenik meg verseny.

Bokros Lajos, a Közép-Európai Egyetem (CEU) vezérigazgatója ezt a véleményt - mint ahogy azt egy korábbi konferencián is - vitatta, mert szerinte a szolgáltatók nem tudnak igazán versenyezni. (Korábbi nyilatkozatában a CEU vezérigazgatója arra is felhívta a figyelmet, hogy "nemzeti kockázatközösség", mint fogalom nem létezik.)

A vitában felmerült, hogy a szakmát a reform előkészítéséből gyakorlatilag kihagyták, ami a kamarák leépülésével magyarázható elsősorban.

Zombor Gábor (Fidesz) kórházigazgató, Kecskemét polgármestere azt hangsúlyozta, hogy nem volt előkészítve a törvényjavaslat, a képviselők sem ismerhették meg eléggé. Rámutatott, hogy a szakmai kamarák megszűnése, illetve a kötelező tagság eltörlése problémákat jelentett. Arról is beszélt, hogy a törvénytervezettel kapcsolatos alapkérdésekre sincs egyértelmű válasz. Többen kifejtették, hogy a betegekre kellene bízni a döntést, hiszen ők meg tudják különböztetni a szolgáltatókat, a tényleges bizalmat csak úgy lehet megteremteni, ha lesz orvos-beteg szoros kapcsolat.

Salamon Károly azt fejtette ki a vitában, hogy ez az új rendszer gyakorlatilag nem igazi biztosítás, hanem csak "ellátásszervezés". A konferencián résztvevők többségének véleménye szerint további szakmai-politikai lépésekre, konszenzusra lenne szükség, mert ez a reform még nincs igazán kidolgozva.