Mariann Fischer Boel mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos úgy nyilatkozott, hogy "a 27 tagú EU és gyors ütemben változó világunk szükségessé teszi-e a KAP kiigazítását. Az általam javasolt változtatások valóban pozitív hatásokkal járnak a gazdálkodók, a fogyasztók és az adófizetők szempontjából." A terv "javítani kívánja a politika működését a 2003 óta összegyűlt tapasztalatok alapján, és alkalmassá kívánja tenni a közös agrárpolitikát arra, hogy szembe tudjon nézni a 2007-re már 27 tagállamot számláló EU-ban megjelenő kihívásokkal és meg tudja ragadni a lehetőségeket" - áll a bizottság indoklásában, amely szerint a reformok segítségével már sikerült modernizálni a közös agrárpolitikát.

Három fő kérdés merült fel, ezekről Brüsszel féléves nyilvános konzultációt kezdeményezett: hogyan lehet a közvetlen támogatási rendszert hatékonyabbá és egyszerűbbé tenni, hogyan lehet az eredetileg egy hattagú közösségre kidolgozott piactámogatási eszközöket a mai világban is relevánssá tenni, és hogyan nézzenek szembe az éghajlatváltozástól a bioüzemanyagokig, a vízgazdálkodásig és a biológiai sokféleség megóvásáig terjedő új kihívásokkal.

Az egységes támogatási rendszer egyszerűsítése és hatékonyabbá tétele érdekében a bizottság javasolja az átállást a nagyobb részben átalányalapú rendszerre, a támogatás és a termelés szétválasztási arányának növelését (kivéve az alacsony mennyiségű termelés által jellemzett, de különös gazdasági vagy környezetvédelmi jelentőségű régiókban), a támogatási szint fokozatos, akár 45 százalékot is elérő csökkentését a nagygazdálkodók kategóriájában (de megkülönböztetve a több tulajdonosú és sok alkalmazottat foglalkoztató gazdaságokat és az egyetlen tulajdonossal rendelkező és csak kevés alkalmazottat foglalkoztató gazdaságokat), az EU által nyújtott támogatásra való jogosultság feltételét képező földterület-mennyiség megnövelését a jelenlegi 0,3 hektárhoz képest, valamint a gazdálkodók által a brüsszeli támogatás kötelező feltételeként teljesítendő kölcsönös megfeleltetési előírások (állatjóléti, növényegészségügyi, környezetvédelmi szempontok) felülvizsgálata.

A bizottság olyan kérdéseket is feltett, hogy "vissza kell-e állítani az intervenció eredeti funkcióját, azaz biztonsági hálóként működjön-e a továbbiakban, különösen amikor a piaci árak ilyen magas szinteket érnek el?", illetve "nem kellene-e eltörölni a kötelező területpihentetést, miközben új módon próbálnák meg elérni az ezáltal előidézett kedvező környezeti hatásokat?", továbbá "a tejkvóták teljes eltörlése a terveknek megfelelően 2015-re következik be, de nem kellene-e a kvótákat mostantól fokozatosan emelni, hogy ez ne okozzon túl nagy megrázkódtatást a tejágazatnak?"
 
Új kihívásként azonosította az EU a kockázatkezelést, az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, a hatékonyabb vízgazdálkodást, a bioenergiában rejlő lehetőségek lehető legjobb kihasználását és a biológiai sokféleség megóvását.

Brüsszel úgy vélte, hogy a szükségessé vált új intézkedések finanszírozását a vidékfejlesztési politikán keresztül lehet a legjobban megoldani, ezért javasolja, hogy csökkentsék az évi 5 000 eurónál nagyobb összegű támogatásban részesülő gazdaságok közvetlen kifizetéseit és ezt a pénzt helyezzék át a vidékfejlesztési költségvetésbe: utóbbinak öt százalékos mértéke 2013-ra elérné a 13 százalékot.

Azt is meg kell vizsgálni, hogy az energianövény-támogatásra még mindig szükség van-e, tekintetbe véve a bioüzemanyag-termelés olyan új ösztönzőit, mint a kötelező bioenergia célkitűzések és a magas árak - áll még a javaslatban. A bizottság azt reméli, hogy remélhetőleg 2008 végéig az EU-tagországok megállapodásra jutnak a javaslatokról, és a testület ki tudja dolgozni a 2008/2009-es költségvetési felülvizsgálattal kapcsolatos elképzeléseit - uniós nettó befizető országok jelezték korábban, hogy a tetemes központi költségvetésű agrárpolitika korszerűsítése nélkül a következő hétéves EU-büdzsét nem tudják elképzelni.