A tanulmány – amely a magyar kormány felkérésére készült – ugyanakkor megjegyezi: a költségmegosztás hatékonysága a kezelési igények csökkenésében számos tényező függvénye, beleértve a páciensek társadalmi-gazdasági és egészségügyi hátterét, illetve állapotát, a kezelés típusát és az egészségügyi szolgáltatónak nyújtott pénzügyi ösztönzőket.

A Világbank szerint 2007 januárja és augusztusa között az orvos-beteg találkozások száma 23 százalékkal, a kórházi felvételek száma 29 százalékkal csökkent az előző évihez képest, és tavaly egymillióval kevesebb receptet írtak fel, mint egy évvel korábban. A dokumentum kitér arra, hogy a mentességi eljárások átláthatósága fontos követelmény az önrészfizetésnél, és az egyszerű alkalmazhatósággal együtt szükséges feltétele az adminisztratív költségek csökkentésének. Az önrészfizetés a rendszer pénzügyi fenntarthatóságához is hozzájárul, hiszen az évek óta deficites Egészségbiztosítási Alap 2007-ben 28,2 milliárd forint többlettel zárt. A költségmegosztás hatására a szolgáltatók 21,7 milliárd forintnyi többletbevételhez jutottak, ami a teljes egészségbiztosítási büdzsé 1,3 százalékát teszi ki – írja a Világbank.

Mint a tanulmány fogalmaz, az előzetes magyarországi eredmények, melyeket az első hónapok adataiból lehetett kideríteni, azt sugallják, hogy a költségmegosztás magával hozhatja a várt irányokba történő változásokat, beleértve a túlzott igénybevétel visszaszorítását, a jobb bevételi gazdálkodást és a költségek mérséklését.

A dokumentum megjegyzi, "ezek az eredmények biztatóak", azonban javasolják, hogy Magyarország folytassa a költségmegosztás által a szolgáltatások elérhetőségére gyakorolt hatások tanulmányozását azért, hogy meg tudják határozni az esetleges negatív hatásokat a szolgáltatások egyenlő hozzáférését illetően.

A vizsgálat középpontjában a háziorvosok, a szakrendelések és a kórházi ápolás állna. Az egészségügyi finanszírozás egyenlőségi vizsgálata során ellenőrizni lehetne a mentességi mechanizmusok hatékonyságát, és fel lehetne tárni az egészségügyi finanszírozási egyenlőtlenségeket, méltánytalanságot. Telefonos felméréseket lehetne végezni biztosított páciensekkel, vagy exit-felméréseket lehetne végezni a kórházból távozó páciensekkel, hogy legyen visszacsatolás a hivatalos és nem-hivatalos fizetésekkel, a szolgáltatásokkal való elégedettséggel és más tényezőkkel kapcsolatban – javasolja a Világbank.

Hosszabb távon a tanulmány javaslata szerint Magyarország számára Svájc és Hollandia lehetne a követendő példa, és fontolóra lehetne venni a biztosítási önrész bevezetését a biztosított ellátásban. Törvényileg tiltani lehetne a kiegészítő egészségbiztosítást – melyet a fizetési hozzájárulások fedezésére kötnének –, hogy meggátolják a hozzáférési egyenlőtlenségek kialakulását, valamint a pénzügyi fenntarthatóság – biztosítási kontraszelekció által okozott – problémáit.

Ugyanakkor Magyarország szempontjából esetleg érdemes foglalkozni a kiegészítő biztosítás gondolatával olyan szolgáltatások fedezésére, amelyek ez idő szerint ki vannak zárva az alapellátási csomagból, vagy "luxus jellegűeknek" minősítettek.

A tanulmány kitér arra, hogy a kötelezően bevezetett önrészfizetés előtt is már az összes egészségügyi kiadás negyedrészét finanszírozták a páciensek. Az összes egészségügyi kiadás Magyarországon a GDP 8,5 százalékát teszi ki, ami hasonló más EU-országokéhoz. A páciensek által fizetett hálapénzek nagyságát a kutatók a teljes egészségügyi kiadás három százalékára becsülik. Még a hivatalos önrészfizetés bevezetése előtt is Magyarországon magasabb volt a magánráfordítások aránya, mint számos más európai országban. A magánforrások között 90 százalékos részt képviselnek a közvetlen fizetések. A járóbeteg-ellátáson belül a legnagyobb tétel, amelyet magánpénzből finanszíroztak a fogászati ellátás volt.

Egyes közép- és kelet-európai országokban már valamilyen formában alkalmazzák a költségmegosztást. Bulgáriában a minimálbér egy százalékának megfelelő díjakat állapítottak meg, Szlovákia 2003-ban vezetett be felhasználói díjakat, melyeket 2006-ban eltöröltek, amelyek csak a gyógyszerek esetében maradt fenn, a Cseh Köztársaság 2008. január 1-jén vezetett be felhasználói díjakat.