John Gray, a londoni közgazdasági egyetem, a London School of Economics politikatudományi professzora, számos politikai-filozófiai munka szerzője a The Observerben megjelent írásában úgy véli: véget ért az Amerika globális vezető szerepével jellemzett időszak, amely a második világháborúig nyúlt vissza.

Gray szerint a pénzügyi rendszer kulcselemeinek államosítása a szabadpiac Amerika által hirdetett hitvallásának önmegsemmisítésével ér fel, miközben azok az országok, amelyek fenntartották a piacok ellenőrzését, most igazolva érezhetik magukat. Ez a változás, következményeit tekintve, legalább olyan messze ható, mint a Szovjetunió bukása volt, hiszen egy egész kormányzati és gazdasági modell omlott össze.

A hidegháború vége óta az egymást követő amerikai kormányzatok a pénzügyek megfelelő kezeléséről oktattak ki más országokat. Indonézia, Thaiföld, Argentína és több afrikai ország súlyos kiadáscsökkentéseket és mély recessziókat élt át; ez volt az ára annak, hogy segélyeket kaphassanak az "amerikai ortodoxiának érvényt szerző" Nemzetközi Valutaalaptól - áll a vezető vasárnapi baloldali brit lap által közölt elemzésben.

Az írás szerint különösen Kínát piszkálták állandóan bankrendszerének gyengesége miatt, most azonban mégsem kínai bankok mennek csődbe. - Micsoda jelképi ereje volt annak, hogy miközben kínai asztronauták űrsétára indultak, az amerikai pénzügyminiszter térdre kényszerült - írta Gray, azokra a hírekre utalva, hogy Henry Paulson állítólag térdre ereszkedve könyörgött a Kongresszusnak bankmentő programja elfogadásáért.

Most, hogy az amerikai szövetségi finanszírozási rendszer immár kritikus mértékben függ a külföldi tőke folyamatos és nagyarányú beáramlásától, azok az országok fogják Amerika gazdasági jövőjét meghatározni, amelyek elvetették a kapitalizmus amerikai modelljét - áll a The Observer által ismertetett írásban.

Gray szerint a jelenlegi helyzetben az állam szerepének példátlan mértékű kiterjesztése az egyetlen módja a piaci katasztrófa megakadályozásának. Ennek következménye azonban az lesz, hogy az Egyesült Államok még erőteljesebben rá lesz utalva a világ új, feltörekvő hatalmaira.

A szerző szerint a kérdés az, hogy az amerikai adósságpapírokból nagy mennyiségben vásárló országok - köztük Kína, az öböl menti országok vagy Oroszország - hajlandók-e továbbra is támogatni a dollár globális tartalékvaluta-szerepének fenntartását, vagy inkább arra látnak most lehetőséget, hogy a gazdasági hatalmi egyensúlyt tovább billentsék a maguk javára.

Bárhogy lesz is, az események ellenőrzése már kicsúszott Amerika kezéből - áll az elemzésben.

Gray szerint "az amerikai erő összeomlásának" nagy geopolitikai visszahatásai lesznek. A meggyengült amerikai gazdaság már nem sokáig tudja finanszírozni a túlfeszített amerikai katonai kötelezettségvállalásokat. Amerika iraki visszavonulásának Irán lesz a térségi nyertese; kérdés, hogy erre mit válaszol Szaúd-Arábia.

Kína vezetői egyelőre csendben szemlélik a kibontakozó válságot, de Amerika gyengesége nem fogja-e őket arra bátorítani, hogy érvényesítsék Kína erejét?

Ezekre a kérdésekre most még nem lehet biztonsággal válaszolni, de annyi már bizonyos, hogy Amerikából egyre gyorsabban szivárog el az erő; az Egyesült Államok már azt is tehetetlenül szemlélte, hogy Oroszország a grúz válság nyomán átrajzolta a geopolitikai térképet - áll Gray vasárnap közölt írásában.

A szerző szerint szinte észrevétlenül olyan új világ születik, amelyben Amerika csak egyike a nagyhatalmaknak, és olyan jövővel lesz kénytelen szembesülni, amelyet már nem képes maga formálni.