Gondoskodó munkaadó – Adjon-e lakáscélú támogatást a cég a munkavállalóinak?
Kedvező a lehetőség, de alaposan figyelni kell az előírásokra a belső szabályok kialakítására során.
A cikkíró, Mark Schrörs úgy vélekedett, hogy ez károkat okozna az euróövezet számára, s annak a nézetnek adott hangot, hogy a gyorsított csatlakozás nem szolgálná az érintett országok érdekeit sem.
Az újság felidézte Gyurcsány Ferenc miniszterelnök brüsszeli, a rendkívüli uniós csúcson elhangzott kijelentését arról, hogy nem szabad megengedni egy új vasfüggöny létrehozását. A kormányfő – mint a lap írta – a válság miatt fenyegető nehézségekkel küszködő kelet-európai országok számára szolidaritást sürgetett, s egyik központi követelése volt az euróövezeti csatlakozási folyamat lerövidítése.
Az FTD emlékeztetett arra, hogy hasonló állásponton van Donald Tusk lengyel miniszterelnök, s támogatta a várakozási idő lerövidítését Thomas Mirow, az EBRD elnöke is. Továbbá Nicolas Sarkozy francia elnök ugyancsak nyitottnak mutatkozott a szóban forgó követelések megvitatására.
Az FTD érthetőnek nevezte, hogy nemzeti valutájának gyengülése miatt Magyarország és Lengyelország is gyorsabban akar bejutni az euró biztonságosnak vélt kikötőjébe. Úgy vélte ugyanakkor, hogy a kezdeményezés ennek ellenére mégsem nevezhető értelmesnek. Egy ilyen lépés ugyanis nem csupán az eurótérségnek okozna súlyos károkat, de nem szolgálná a szóban forgó országok érdekeit sem. Hosszabb távon legalábbis semmiképp nem – írta a lap.
Ezzel összefüggésben az újság arra mutatott rá: amennyiben Magyarországot gyorsan felvennék az euróövezetbe, egy sok problémával, egyebek között egy magas költségvetési deficitű ország kerülne „házon belülre”. Egy olyan időszakban, amikor a piacokon már a valutaövezet összeomlásáról spekulálnak, ez egy végzetes jelzés lenne. A jelenlegi környezetben a kemény felvételi kritériumok minden fajta enyhítése tovább gyengítené az euróba vetett bizalmat – érvelt az FTD.
A lap a továbbiakban arra mutatott rá, hogy az eurótérség bővítése adott esetben szolgálhatná a jelenlegi tagországok érdekeit, mert segítené a kereskedelmet és a pénzpiacok integrálását. Ez azonban csak akkor lenne érvényes, ha az új országok mindent megtettek volna ennek érdekében. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy éppen az olyan országok, mint Magyarország a 2004-ben történt uniós csatlakozás óta nem követtek el mindent annak érdekében, hogy alkalmassá váljanak az euró bevezetésére.
Gyurcsány miniszterelnök – mint az FTD írta – arra törekszik, hogy a jelöltek számára a csatlakozás előszobájának nevezett árfolyammechanizmus-rendszerben való várakozás idejét az eddigi két évről egy évre rövidítsék le. Ez marginális változtatásnak tűnhet – fogalmazott a lap, hozzátéve: ténylegesen azonban egy adott ország pénzügyi és gazdaságpolitikájának fontos tesztjéről, konkrétan pedig arról van szó, hogy a szóban forgó ország képes-e elérni, hogy valutája hosszabb időn keresztül ne térjen el túlságosan erősen egy rögzített euróárfolyamtól.
Az újság szerint a gyorsított csatlakozás az euróövezeti várakozók számára egyik akut problémájukon, a külföldi valutában történő hitelnyújtáson rövid távon segítene. Minél jobban értékelődik le a magyar forint, annál nehezebb a háztartások, illetve a vállalatok számára ezeknek a hiteleknek a visszafizetése, s ebben az esetben az euró megoldaná a problémát, sőt az országok hitelminősítése is javulna.
A pénzügyi problémák rövid távú enyhítéséért azonban a szóban forgó országok magas árat fizetnének – írta az újság, utalva arra, hogy ez a saját pénzpolitika, illetve a rugalmas árfolyam feladását jelentené. A FTD szerint a jelenlegi euróövezeti tagok közül Spanyolország és Olaszország ezzel a problémával küzd, s szenved amiatt, hogy a fájdalmas reformok terheinek enyhítése érdekében immár nem folyamodhatnak a leértékelés eszközéhez, mint azt korábban tették.
Végezetül a lap arra is figyelmeztetett, hogy az euró nem csodaszer. Ez megmutatkozik abban is, hogy éppen azok az euróövezeti országok, amelyek lehetőségeik fölött éltek, most súlyos problémákkal küszködnek. Ezért pedig – mint például Írország esetében történt – a hitelminősítő intézetek alacsonyabb osztályba sorolják őket, s a pénzpiacok hiteleiket magas kamatfelárral büntetik – zárja elemzését a lap.
