A pénzügyi és számviteli szakembereket tömörítő világszervezet 1990 óta támogatja gazdaság és a kereskedelem fenntartható fejlődését. A 2009. decemberi koppenhágai csúcsra kiadott jelentése nyolc pontban foglalta össze javaslatait a kormányzatok, a döntéshozó szervek és az üzleti élet képviselői számára.

„A klímaváltozás és a világgazdaság együttes problémái most egyedülálló lehetőséget kínálnak arra, hogy a globális piacokat klíma- és környezetbarát módon építsük újra. A bankszektor dollárbilliós nagyságrendű átalakulása azt bizonyítja, hogy a világ kormányai és üzletemberei képesek gyorsan együtt dolgozni egy fenyegető katasztrófa megelőzése, elhárítása érdekében” – kommentálta a jelentést Katka Benešová, az ACCA Csehországért, Szlovákiáért és Magyarországért felelős területi igazgatója.

A dokumentumban az ACCA arra is felhívja a kormányok figyelmét, hogy a gazdasági kérdésekben olyan intézkedéseket kell hozniuk, melyek a környezetbarát befektetéseket ösztönzik, illetve a fenntarthatóság elvét támogatják az üzleti életben is.

Jegesmedve az olvadó jégen. Már a könyvelők is mellé álltak © AP

„A vállalatoknak, cégeknek nagyon komoly szerepet kell vállalniuk: meg kell mutatniuk, hogyan kötelezik el magukat az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaság érdekei mellett. Az ACCA szerint a vállalati jelentési rendszerbe be kell építeni az üzleti tevékenység társadalomra és a környezetre gyakorolt hatásait is: a világszervezet már Ausztráliában, Új-Zélandon, Hongkongban, Malajziában, Pakisztánban, Szingapúrban, Dél-Afrikában, Sri Lankán, az Egyesült Államokban és Kanadában díjazott cégeket a fenntartható jelentési rendszer bevezetéséért” – közölte Katka Benešová .

Az ACCA nyolc pontja:

1. Az új megegyezésnek vázolnia kell egy közös jövő képet , valamint világos keretszabályozást kell tartalmaznia, amely (ideális esetben) 2030-ig vagy 2050-ig érvényes.

2. Az üzleti élet képviselőinek kulcsszerepet kell vállalniuk a klímaváltozással kapcsolatos problémák megoldásában; a kormányzatoknak és a nemzetek feletti szabályozó szerveknek pedig olyan pénzügyi eszközöket kell kifejleszteniük, melyek garantálják, hogy a fenntarthatóság elve beépüljön a nemzetközi kereskedelmi szerződésekbe, valamint felül kell vizsgálniuk a kis- és középvállalatok (KKV) adózási rendszereinek ösztönzőit, hogy a KKV szektort is érdekeltté tegyék a környezetbarát beruházásokban.

3. A fejlődő országok elköteleződését és részvételét mindenképp befolyásolja nemzetgazdaságuk helyzete, de a fejlett országok támogatásával nekik is meg kell tenniük a szükséges lépéseket az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaság megvalósításáért. Ha Kiotó után Koppenhágát is sikeresnek akarjuk tudni, az Egyesült Államoknak és Kínának is csatlakozni kell az aláírókhoz.

4. Az EU kibocsátás-kereskedelmi megoldásába ( European Emission Trading Scheme , ETS) csak olyan rendszereket lehet bekapcsolni, amelyek megfelelően stabilak és nem veszélyeztetik az alaprendszer integritását.

5. A világ szén-dioxid-felhasználásának mérhetőnek és ellenőrizhetőnek kell lennie, a „ Bali útiterv” ( Bali roadmap ) értelmében egyértelmű ellenőrzési és jelentési kötelezettségeknek kell megfelelnie, és rendszeres kibocsátási nyilvántartást kell vezetniük mind a fejlett, mind pedig a fejlődő országoknak. Az egyes országok erőfeszítéseinek átlátható és ellenőrizhető összehasonlítása érdekében hatékony rendszert kell kialakítani a kötelezettségek betartásának mérésére.

6. A kormányzatoknak továbbra is szorgalmazniuk kell, hogy minden szervezet (a legkisebbtől a legnagyobbig) készítsen megfelelő minőségű szén-dioxid kibocsátási jelentéseket. A nemzetek feletti szervezetek pedig nyilvános szén-dioxid kibocsátási jelentéseket kell sürgetniük, amelyek megfelelnek a GRI (Global Reporting Initiative) irányelveinek.

7. A vállalatok társadalmi felelősségvállalásának (Corporate Social Responsibility, CSR) keretében a környezetvédelmi szabályozó szerveknek együtt kell működniük a nemzetközi gazdasági és pénzügyi szabványok kialakítóival, hogy egyetemes, mindenhol alkalmazható klímajelentést dolgozzanak mi minden szervezet számára – a legkisebbtől a legnagyobbig.

8. A kormányzatoknak felül kell vizsgálniuk a kis- és középvállalatok (KKV) adózási rendszereinek ösztönzőit, hogy a KKV szektort is érdekeltté tegyék a környezetbarát beruházásokban, valamint útmutatókat kell összeállítaniuk arra vonatkozólag, hogy a kis- és középvállalatok hogyan mérhetik a környezetre és a társadalomra gyakorolt hatásukat.

Katka Benešová így foglalja össze a fentieket: „Úgy gondoljuk, hogy ha nem születik összehangolt, fenntartható stratégia a pénzügyi-gazdasági krízis elleni küzdelemre, akkor a növekedést szolgáló intézkedések visszasodorhatnak bennünket a klímaváltozás alapproblémáihoz és nem jutunk előrébb. Ha a bankszektor átalakításának modelljét követjük, akkor van esély a fenntartható, alacsony szén-dioxid-felhasználást melletti, éghajlatunkat tiszteletben tartó fejlődésre.”