A megfejthetetlen villanyszámlák rejtélyei

„Nem a szolgáltató találja ki, hanem a villamosenergia-törvény határozza meg, mit kell feltüntetni a számlákon. A most forgalomban lévő számlák formátumának kidolgozóit a jó szándék vezette ugyan, hiszen azért akartak minden információt feltüntetni, mert átláthatóvá kívánták tenni az áramelosztók tevékenységét, ám a végeredmény az lett, hogy legalább villamosmérnöki végzettség kell valamennyi tétel megértéséhez” – mondta a HVG-nek Boross Norbert, a Budapesti Elektromos Művek kommunikációs igazgatója.

A fogyasztók – akiknek fogalmuk sincs arról, mit tesz például a „menetrend kiegyensúlyozási díj vezérelt” kifejezés, és azt sem értik pontosan, miért nekik kell fizetniük havonta a „szénipari szerkezetátalakítási támogatást” – az utóbbi években leginkább úgy érezték, a szolgáltatók azért bonyolítják túl számláikat, mert követhetetlenné akarják tenni a fogyasztást, és ezzel is el akarják venni az átlagemberek kedvét a számlareklamációktól.

Magyarázzák a bizonyítványukat

Az egyszerűsített villanyszámlákban valószínűleg megmaradó tételek - Forgalmi díjak: a fogyasztó által elhasznált energia mennyisége, a tarifák (1-es tömb, amelyben a kedvezményesen kapott áram mennyisége szerepel, míg a 2-es tömb a normál árszabás mellett felhasznált áramot jeleníti meg). Emellett szerepelhet a „villamos energia díj vezérelt” sor is, a kifejezés a korábban éjszakai áramként ismert tételt tartalmazza. Ugyancsak itt tüntetik fel a különféle egyéni díjcsomagokat, például a közelmúltban bevezetett „zöld tarifát”, amelynek kedvezményeibõl a megújuló energiákat hasznosító rendszerek mûködtetõi részesülhetnek. Az új számlán is feltüntetik az áfa nélküli, illetve az áfás díjakat. Rendszerhasználati díjak: az energia eljuttatásához szükséges valamennyi – szolgáltató által nem változtatható – tétel összevonása. A hamarosan eltűnő, illetve összeolvadó tételek - Átvételi és rendszerirányítási díj: a hálózat használatáért fizetett díj. - Rendszerszintű  szolgáltatás  díja:  a  hálózati rendszer fenntartásával kapcsolatos költségek. - Elosztói veszteség díja: a hálózat működtetése során elveszített energia pótlásának a díja. - Szénipari szerkezetátalakítási támogatás: az erőművek működtetésének a támogatása. - Kedvezményes árú villamos energia támogatása: a kormányrendeletekben megszabott fogyasztói körnek nyújtott támogatás kompenzálása. - Átállási költség: a versenypiacra való átállás során több szolgáltatónál keletkeztek igazolt „befagyott költségek”, e veszteségeket részben a fogyasztók kompenzálják.

Az összeesküvés-elméletet elutasító szolgáltatók néhány hónappal ezelőtt elhatározták, még az előtt egyszerűsítik a számlákat, hogy a parlament elfogadja az energiatörvény módosítását. Az új elszámolási rendet a tavasszal akarták bevezetni, ám a Magyar Energiahivatallal való egyeztetés után jelenleg még csak a DÉMÁSZ lépett, míg az Elmű és az ÉMÁSZ júniusban és júliusban, az E.On pedig valamivel később kezdi el kiküldeni az áttekinthetőbb formanyomtatványokat.

Boross Norbert szerint az új számlákon – a fogyasztók neve, a számlázási időszak, illetve a vevőazonosító kód mellett – két alapvető információ szerepel majd. Az egyik a szolgáltatóktól függő díjak, leginkább a különféle tarifákhoz tartozó áramdíjak összege, míg a másik az elosztóktól független költségek halmaza. Az utóbbiba a rendszerhasználati díjak – egyebek mellett a most külön-külön feltüntetett rendszerirányítási díj vagy az elosztói forgalmi díj – tartoznak, s ezek azért azonosak minden elosztónál, mert az áramforgalmazó cégek az egységes magyarországi elosztórendszert használják. Mivel a fix díjas számlaelemek nem változnak egy esetleges szolgáltatóváltással – az energiaforgalmazás 2008. januári liberalizációja óta Magyarországon 18 cégtől vásárolhatunk elektromos energiát –, a szakértők szerint nincs sok értelme valamennyi részelem felsorolásának.

A nemzetközi gyakorlat nem egységes. Nagy-Britanniában és Hollandiában egyszerűek az energiaszámlák, míg Lengyelországban és Németországban a jelenlegi magyarhoz hasonló a gyakorlat. A legegyszerűbbek talán az egykori Szovjetunió volt tagköztársaságaiban a számlák, ahol a fogyasztók pusztán a számla végösszegét tudják meg, s csak reklamáció esetén közlik velük a fogyasztási részleteket. Az egyszerűség magyarázata elsősorban az, hogy a szovjet időkben csak néhány rubelre rúgott a villamos energia költsége, és szinte senkinek nem jutott eszébe ellenőrizni a számlát. Az áramdíj az utóbbi években nőtt ugyan, de még mindig messze elmarad az európai árak mögött, s a szolgáltatók nem fontolgatják a részletesebb számlák kibocsátását.

Az új számlák hazai megjelenésével ugyanakkor aligha tűnik el az összes panasz. A fogyasztók egy része például vitatja annak jogosságát, hogy a szolgáltatók a felhasználókkal fizettetik meg – az energiafogyasztással arányosan – az elosztói veszteség díját. A szolgáltatók egyébként kötelezettséget vállaltak arra, hogy ha ragaszkodnak hozzá a fogyasztók, külön kérésre ismertetik velük a számlákról száműzött összes részadatot.