Kurázsi kell ahhoz, hogy a jól fizetett ügyvédhadsereget felvonultató pénzintézetekkel szemben fellépjen az ügyfél, ha sérelem éri. Még egyértelműnek látszó bizonyítékkal előállva is megeshet, hogy csak a legfelsőbb jogi fórumon találja meg igazát, ahogy az az Union Biztosító ellen 2003-ban indított és 2006-ban lezárt eljárásban történt (HVG, 2006. július 22.). Akkoriban egy kecsegtető K&H-lakáshitel mézesmadzagjával adták el az Union Biztosító életbiztosítását, miután a két szolgáltatást az MBI Biztosításközvetítő Kft. MBI Befektetési Jövőszámla néven kombinálta. Amikor azonban kiderült, hogy a lakáshitel nem létezik, a biztosító hallani sem akart arról, hogy visszafizesse az ügyfelek biztosításba fektetett pénzét. A panaszos, akit Sári Zoltán ügyvéd képviselt, három év után a Legfelsőbb Bíróságon kapott elégtételt.

Az ügy aktáit nemrég leporolta Sári, mert szeretné elérni, hogy azokat a pórul járt ügyfeleket is kártalanítsa a biztosító, akik a 2006-os ítélet nyomán nem jutottak pénzhez. A társaság azzal utasítja el a későn ébredők kérelmét, hogy a szerződés megkötésétől számított öt év után már nem lehet igényt érvényesíteni. Sári szerint viszont az számít, mikor tudta meg az ügyfél, hogy a hitel nem létezik. Bár úgy véli, hogy ezúttal a korábbinál hamarabb ér majd el eredményt, az sem tántorítja el, ha nem így lesz. A korábbi perben elszenvedett kudarcokon is azért tette túl magát, mert ügyvédként nem akarta elhinni, hogy jogkövetkezmények és az egyéni sérelmek orvoslása nélkül tévedésbe lehet ejteni embereket, s erre alapozva szerződést kötni velük.

Kecsegtető ajánlatok. Mi van mögötte? © Végel Dániel

Hitét megerősítette, hogy a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa is elmarasztalta a biztosítás értékesítésében részt vevő társaságokat, amiben szerepe lehetett annak a hivatalos bejelentésnek, amelyet Sári adott be ügyfele nevében a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatt. A GVH-eljárás végén, 2006 szeptemberében a Versenytanács összesen csaknem 100 millió forint büntetést szabott ki. A legtöbbet, 72 milliót a biztosítást terítő MBI Biztosításközvetítő Kft. kapta, az Union bírsága 24 millióra, a K&H Banké pedig 3 millióra rúgott. A döntés ellen az MBI Kft. és az Union is fellebbezett, de ezt a Fővárosi Ítélőtábla 2009 januárjában elutasította. Az Unionra egy átfogó ellenőrzés végén, 2006 júliusában a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) is kirótt 5 millió forintos bírságot, ám a határozatban nincs utalás arra, hogy ez kapcsolatban állt volna az MBI Jövőszámla értékesítésével.

A nem létező hitellel kombinált életbiztosításra Száraz Gabriellát is rábeszélte egyik, az MBI-nek dolgozó ismerőse. Szárazt az Union azóta már kifizette. Azok közé tartozott, akiknek Sári és ügyfele kaparta ki a gesztenyét, az LB ítélete nyomán ugyanis peren kívül megegyezhetett a biztosítóval. A HVG-nek elmondta, hogy ő bizony nem vállalta volna a jogi hercehurcát. Elbizonytalanította az is, hogy a bankban és a hitelközvetítőnél még csak nem is magyarázkodtak, amikor a nem létező hitel iránt érdeklődött.

Változó erőtér

Kiegyenlítettebbé válnak az ügyfél és a pénzügyi szolgáltatók közötti erőviszonyok, reméli Farkas Ádám, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöke az év vége előtt elfogadott pénzügyi törvényektől. A felügyeleten mindenesetre nem fog múlni – ígérte, 2010-ben ugyanis különleges figyelmet fordítanak majd a PSZÁF frissen megerősített fogyasztóvédelmi jogkörének ellátására és az ügyfelek védelmére. További részletek a HVG év végi dupla számában, illetve a hvg.hu hírportálon.

Nem ilyen fából faragták viszont Varga Andrást, aki az FHB Jelzálogbankkal akasztotta össze a bajszát. 2008 őszén arról értesült, hogy nincs fedezet a svájcifrank-alapú hitelszámláján a megemelkedett törlesztőrészlet kifizetésére, holott korábban a túlfizetések miatt csaknem ezer svájci frank gyűlt ott össze tartalékként. Miután kiderült, hogy a bank ezt a summát az ő beleegyezése nélkül levonta előtörlesztésként, és ezért még az előtörlesztési díjat is felszámította, jó ideig szélmalomharcnak látszó küzdelem folyt Varga és az üzletszabályzatra hivatkozó bank között. Varga azt bizonygatta, hogy szó szerint a dokumentum nem tartalmazza az automatikus előtörlesztés lehetőségét, a pénzintézet viszont kitartott amellett, hogy jogosan vonta el a pénzt. A küzdelem odáig fajult, hogy a vitatott elvonás miatt keletkezett hátralék kifizetését megtagadó Varga neve 2009 márciusában felkerült a rossz adósok banki feketelistájára – holott ő minden hónapban rendszeresen törlesztette az előírt részletet. Az FHB Jelzálogbanktól kapott értesítés ekkor különösen felpaprikázta, a levélből ugyanis fehéren-feketén kiderült: annak ellenére került a neve a 90 napnál hosszabb késedelmet felhalmozó adósok listájára, hogy legnagyobb késése 33 nap volt. A kötélhúzás 2009. szeptember elején ért véget, amikor az FHB – úgymond méltányosságból – visszaírta az ügyfél számlájára az elvont összeget és az előtörlesztési díjat, s a feketelistáról is levette Vargát úgy, hogy annak nyoma sem maradt.

Valószínűleg ritkán fordul elő, hogy ilyen szívós ügyféllel kerül szembe egy pénzintézet. A jelenleg igazságügyi szakértőként dolgozó FHB-kuncsaft több mint tucatnyi kérelemmel, panaszbejelentéssel bombázta a pénzintézetet, és számtalan jegyzőkönyvet vetetett fel arról, hogy nem ismeri el a bank álláspontját. Csaknem hasonló számban küldözgette beadványait a PSZÁF-hoz is, miközben személyesen is legalább tízszer járt benn a felügyeletnél, az FHB-panaszkezelésen tett viziteket pedig már nem is számolta. Végül ő bírta tovább. A jelzálogbankkal vívott csata tehát az ügyfél győzelmével zárult. Az FHB okult is a kalandból – a maga módján. Üzletszabályzatának 2009. február 15-étől hatályos módosítása már kimondja, hogy a bank az ügyfél megkérdezése nélkül is beszámíthatja a törlesztésbe a számlán lévő összeget.

PAPP EMÍLIA