szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

A gazdasági egyenlőtlenség növekedése az Egyesült Államokban nemcsak morálisan vitatható, hanem gazdasági-társadalmi szempontból is káros - hangsúlyozta a The New York Times hasábjain Robert H. Frank, a Cornell egyetem management-professzora, egy ezzel kapcsolatos tanulmány társszerzője.

A kutató rámutatott: a II. világháborút követő első három évtizedben a jövedelmek gyorsan és nagyjából azonos, évi 3 százalékos arányban nőttek valamennyi jövedelmi kategóriában. Az amerikai középosztály gazdaságilag igen aktív volt, az utakat és hidakat jól karbantartották és imponáló új infrastruktúra épült, az emberek derűlátóan ítélték meg a kilátásokat. 

Az utóbbi három évtizedben viszont a gazdaság jóval lassabban nőtt és az infrastruktúra jelentősen leromlott. A legaggasztóbb azonban az, hogy számottevő jövedelembővülés szinte kizárólag a létra felső fokain mutatkozott. Míg 1976-ban a jövedelemszerzők felső 1 százalékára a jövedelem 8,9 százaléka jutott, 2007-ben már 23,5 százalék volt a részesedésük, ám ugyanabban az időszakban az inflációval korrigált órabér több mint 7 százalékkal csökkent.

Sok közgazdász szerint annak megítélése, hogy ez az irányzat jó vagy rossz, filozófiai kérdés, sokan említik az igazság és a méltányosság szempontját. Frank úgy látja, hogy a morális viták nem vezetnek messzire, jobb kiindulópontot jelent Adam Smith-nek, a modern közgazdaságtan megalapítójának költség-haszon (cost-benefit) megközelítése. Kimutatható, hogy a növekvő egyenlőtlenség óriási veszteségeket és kevés nyereséget hozott, és ez alól a látszólagos nyertesek sem kivételek.

Egy friss vizsgálat szerint a növekvő költekezés egy bizonyos ponton túl legfeljebb azt éri el, hogy kitolja azt a határt, amelynél az érintettek úgy érzik, hogy elegendő a jövedelmük. Egy nagyvállalati vezető például azért gondolhatja, hogy 3000 négyzetméteres rezidenciára van szüksége, mert köreiben minden más cégtulajdonos hasonlóval rendelkezik. Noha ugyanolyan elégedettek lehetnének szerényebb házban, kevesen hajlanak arra, hogy a sajátjuk méreteit csökkentsék.

Az emberek nem élnek légüres társadalmi térben. A közösségi normák pontos elvárásokat tartalmaznak arra vonatkozólag, hogy mennyit kell költeni a hivatalos alkalmakon viselendő öltözékre vagy egy születésnapi partira. A növekvő egyenlőtlenség egy sor továbbgyűrűző kiadást (income-cascade - többlépcsős jövedelmi zuhatag) hoz létre, amelyeknek első lépcsője a legjobban keresők fokozott költekezése.

A gazdagok egyszerűen azért költenek többet, mert sok fölösleges pénzük van. Az ő kiadásaik növelik a referenciaszintet az alattuk lévő, velük közvetlenül érintkező réteg szempontjából. Így ez a csoport is többet költ, ami elmozdítja a normát a közvetlen ezután következő réteg számára is, és így tovább. Ezek az átgyűrűzések jóval nehezebbé tették a középosztálybeli családok számára legfontosabb pénzügyi céljaik finanszírozását.

Robert H. Frank, a cikk szerzője, valamint Adam Seth Levine, a Vanderbilt egyetem kutatója és Oege Dijk, a Europen University Institute közgazdásza közös tanulmányban mutatták ki, hogy a pénzügyi gondok azokban az amerikai megyékben sokasodtak a leginkább, ahol a legnagyobb volt a jövedelmi különbség: így például ezekben nőtt a legnagyobb mértékben a csődeljárások száma is. A pénzügyi gondok egyik megbízható indikátora a válások aránya, mivel a válófélben lévő párok jelentős része a pénzproblémákkal hozza összefüggésbe megromlott kapcsolatát. A legnagyobb jövedelmi egyenlőtlenségeket felmutató járásokban mutatták ki a legnagyobb válási arányt is. 

A pénzügyi problémák következményei közé tartozik az utazásra fordított idő növekedése is, mivel a pénzszűkével küzdő családok gyakran próbálják úgy megoldani a gondjaikat, hogy oda költöznek, ahol olcsóbb a lakás - és ez sok esetben távolabb van a munkahelytől. A távolsági utazások időtartama azokban a megyékben nyúlt meg a legjobban, amelyekben az egyenlőtlenség a leginkább nőtt.

A középosztály szorultsága miatt csökkent a választó  polgárok hajlandósága, hogy támogassák  legalapvetőbb közszolgáltatásokat. A gazdagok és a szegények egyaránt beletörődtek a romló utakba, a gyenge hidakba, a vasúti rendszer megbízhatatlanságába és abba, hogy az amerikai kikötőkbe megfelelő ellenőrzés nélkül lépnek be a konténerszállító hajók. És sok amerikai él olyan gátak tövében, amelyek bármikor átszakadhatnak.

Azok politikusok, akik szerint az egyenlőtlenség a filozófusokra tartozik, gyakran azonosak azokkal, akik a gazdagok adójának csökkentését szorgalmazzák - ami pedig lényegesen növeli az egyenlőtlenséget. Kétség nem fér ahhoz, hogy a nagyobb egyenlőtlenség káros. De kinek használ? Semmi nem bizonyítja, hogy a nagyobb egyenlőtlenség ösztönzi a gazdasági növekedést vagy bárkinek a jólétét növeli. Persze igaz, hogy a gazdagok ma nagyobb rezidenciát építhetnek és fényűzőbb estélyeket adhatnak. Ám úgy tűnik, hogy ettől még nem boldogabbak. Gazdaságunkban, ahol "a győztes mindent visz", a növekvő egyenlőtlenség egyik következménye az, hogy az egyetemek diplomásai közül a legtehetségesebbeket a Wall Streetre vonzza, ahol a pénzügyi bónuszok hajszolásának korántsem produktív feladatával foglalkoznak - írta a NYT cikkének szerzője, aki szerint a költség-haszon közgazdasági megközelítése alapján az egyenlőtlenség növekedése komoly kárt okozott minden jövedelmi kategóriának, anélkül, hogy azt ellensúlyozó hasznot hozott volna.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
MTI Gazdaság

Iszonyatos költségek a pénzügyi bajok forrásánál

A pénzügyi válság az USA ingatlanpiacán végrehajtott jelzáloghitelezési ügyeletekből indult ki, s a szektor gyógyulása még évekig elhúzódhat, elképesztő összegeket felemésztve. Ez pedig közvetve a hazai gazdasági fellendülésünkre is hatással lehet. Íme a pénzügyi rémtörténet utózöngéi.

Meghan Markle „elviselhetetlen gyászról”, második gyermekének elvesztéséről írt vallomást

Meghan Markle „elviselhetetlen gyászról”, második gyermekének elvesztéséről írt vallomást

Trump kegyelmet adott a volt nemzetbiztonsági tanácsadójának

Trump kegyelmet adott a volt nemzetbiztonsági tanácsadójának

Varga Judit talált egy ürügyet, hogy meghívja George Clooney-t

Varga Judit talált egy ürügyet, hogy meghívja George Clooney-t