A megvételre kínált kompaktlemezeken esetenként több ezer olyan német adóalany neve és banki kapcsolata szerepelt, akik külföldi (zömmel svájci és liechtensteini) pénzintézetekben helyeztek el jelentősebb összeget, ám annak tőkehozadéka után nem fizettek adót hazájukban. Az első ilyen adathordozók felbukkanásakor vita robbant ki a német szövetségi és tartományi kormányok között arról, mennyiben jogszerű lopott (tehát jogellenes úton szerzett) bizonyíték megvásárlása és felhasználása adócsalók leleplezése céljára.

A német hírmagazin az adóhivatalok még nem publikált számításaira hivatkozva azt írja, hogy utólagos adóbefizetések révén a német államkassza összesen mintegy 1,8 milliárd euró plusz bevételre számíthat. Ebből 1,6 milliárd euró idén, 200 millió pedig a jövő évben fog befolyni az adóhivatalokhoz. Az adócsalókat lebuktató CD-k megvásárlása néhány millió euróba került csupán, tehát igen jó üzletnek bizonyult. A német hatóságok ezen felül azzal számolnak, hogy a lebukástól érzett félelem a jövőben nagyobb becsületességre kényszeríti az adófizetőket. Ennek következtében pedig hosszú távon is emelkedni fognak a német állam adóbevételei.

A csaknem három évvel ezelőtt, 2008 februárjában kirobbant adócsalás-sorozat legismertebb alakja a német posta akkori elnöke volt. Klaus Zumwinkel több éven át mintegy 10 millió eurót helyezett el liechtensteini bankszámlákon, ám a befektetés hozadéka után "elfelejtett" adót fizetni Németországban - holott erre törvény kötelez minden német állampolgárt, aki külföldi bankszámlával rendelkezik. Az ügybe Zumwinkel belebukott, majd később egy bíróság két év felfüggesztett szabadságvesztésre és egymillió euró pénzbüntetésre ítélte. Ebből 800 ezer euró az államkasszába folyt be, 200 ezer eurót pedig különböző közhasznú alapítványok között osztott szét a bíróság.