Pályázati pénzosztás a parlamenti választások előtt – hol tartunk most, és mire érdemes készülni?
Az idén hatalmas, 774 milliárd forintos keretösszeg keresi a helyét a GINOP Plusz programban.
Szimbolikus jelentőségű is, hogy az 1,3 millió lakosú Észtország komoly áldozatokat is hozott azért, hogy megfeleljen az euró bevezetés kritériumainak, vagyis az eddigi legsúlyosabb válságát átélő euróövezet változatlanul vonzó a kívülállók számára. Az észt adósságállomány és az államháztartási hiány ma már egyike a legalacsonyabbaknak az Európai Unióban, miután a kormányzat a GDP több mint 9 százalékának megfelelő összeggel faragta le az államháztartás hiányát. A közszférában húsz, a magánszektorban közel negyven százalékkal csökkentek a jövedelmek, a megszorító intézkedések miatt a munkanélküliség a korábbi duplájára, közel 15 százalékra nőtt. Ráadásul az észtek hűvös északi nyugalommal vették tudomásul ezeket az intézkedéseket, s nem nehezítették meg utcai megmozdulásokkal, tiltakozásokkal a kormány dolgát.
Mára a gazdaság ismét felfelé ívelő pályán van: a központi bank becslése szerint a GDP az idei 2,7 százalék után jövőre 3,9 százalékkal nőhet, míg a válság 2009-ben közel 14 százalékkal vetette vissza a gazdaságot, igaz ezzel lenyomta az inflációt is, ami szintén az egyik fontos kritériuma az euró bevezetésének. Ugyanakkor a lakosság egyelőre még megosztott: az eurózóna-belépést ellenzők szerint a lehető legrosszabbkor csatlakozik az ország az övezethez, amikor annak egyes vélemények szerint még a jövője is kétséges. Egyelőre a támogatók még hajszálnyit vezetnek: 54 százalék európárti, 53 százaléknak viszont nem tetszik az euró bevezetés. A negatív felhangok ellenére az észt társadalom jó része úgy tekint a közös európai fizetőeszköz bevezetésére, mint a 20 éve tartó európai integrációs folyamat, és az 1991-ben elnyert függetlenség megkoronázására, valamint annak a múltnak a lezárására, ami az egykori Szovjetunióhoz kötötte a balti államot.
