Céges bankkártyák – Hogyan osszunk?
Folyamatosan bővül a céges bankkártyapiac. A kínálaton egyre inkább látszik, hogy a neobankok megjelenése versenyre készteti a hagyományos bankokat is.
Az örökségről folyó, egyre durvuló vita dacára a Bajnai-kormány az eddigi ismeretek szerint jobb egyensúlyi állapotban adja át az államháztartást, mint 2006-ban a Gyurcsány-kormány – saját magának. Ez persze nem nagy kunszt, hiszen négy évvel ezelőtt a nyári, radikális bevételnövelő és kiadáscsökkentő intézkedések nélkül a hiány meghaladta volna a GDP 10 százalékát, és még az évközi korrekciók után is annak közelében volt. Ekkora deficittel az idén nyílegyenes út vezetett volna a szakadékba.
Pedig a veszélyes tartományba könnyen bele lehetett volna szaladni: ha semmi más nem történik, mint hogy a közkiadások lépést tartanak az inflációval, tavaly a GDP-arányos hiány 6 százalék lett volna, az idén pedig megközelítené a 8 százalékot. Nagyjából ez történt azokban az uniós tagállamokban, amelyek kormánya nem nyúlt bele a költségvetés szerkezetébe, netán a válság hatásainak tompítása érdekében még növelte is a közkiadásokat.
Ezzel szemben a működését a pénzügyi összeomlás árnyékában megkezdő Bajnai-kormány nem engedte az államháztartási kiadásokat a 2008-as mérték fölé emelkedni. A célt nagyjából jól lőtte be, amennyiben a bevételek is hozzávetőleg a válság előtti szinten maradtak, így a mérleg – legalábbis 2009 végéig – a brutális gazdasági visszaesés ellenére sem borult fel végzetesen.
Mindenesetre a kormányfő által „hadigazdálkodásnak” titulált állapot súlyos veszteségekkel járt. A közszféra bérkeretét és a családi pótlékot a kormány két évre befagyasztotta, a 13. havi juttatást és a 13. havi nyugdíjat megszüntette, és tíz százalékpontot lefaragott a táppénzből is. Erőteljesen zsugorodtak a közösségi közlekedésnek, a közmédiának, az önkormányzatoknak nyújtott támogatások, és az idén az agrárszubvenció nemzeti kiegészítése is mérséklődik. Egyes esetekben a szabályrendszer megváltoztatása több évre előre tehermentesíti a költségvetést, mint például a nyugdíjaknál, ahol az inflációt meghaladó nyugdíjprémium csak gyors gazdasági növekedés esetén jár, másutt a megtakarítások tartósságát nem garantálják megfelelő intézkedések.
Így vagy úgy, a magyar állam a 2008 októberétől őt övező hitelzárlatból tavaly tavasszal kitört, az állampapírok referenciahozama a Bajnai-kormány megalakulása óta 9,5-ről 5,5 százalékra mérséklődött (ezt a pályát írta le a jegybanki alapkamat is), a 2009 márciusában 300 forint fölötti euróárfolyam most 260–270 forint között ingadozik. A nemzetközi elemzők pedig nem a csőd, hanem a sikeres kibontakozás példáját látják Magyarországban.
Az idei tényleges hiány megtippelésére a kampány során valóságos többpárti vetélkedés folyik, amelybe a Fidesz győzelmét váró elemzők egyre inkább bekalkulálnak némi fiskális lazítást is. A törvényi felhatalmazás alapján az államháztartással foglalkozó szervezetek közül az Állami Számvevőszék megállapítja, hogy a kormány által benyújtott jelentések nem adnak teljes körű és hiteles képet a nemzetgazdaság állapotáról, és ezt a számvevők részben a pontatlan törvényi előírásokra, részben a hiányos adatszolgáltatásra vezetik vissza. A felelősséget ezzel magától elhárító ÁSZ jelentése számos bevételi kockázatot felsorol, és megjegyzi, hogy az idei deficitcél csak akkor teljesülhet, ha a még meglévő, 143,8 milliárd forintra rúgó tartalékokat a kormány nem költi el.
[[ Oldaltörés (Második oldal) ]]
A Költségvetési Tanács változatlan jogszabályi feltételekkel operáló technikai kivetítése az uniós hiánymutatót a GDP 4,2 százalékára becsüli a kormányzat 3,8 százalékos előirányzatával szemben. Ez nagyjából egybevág az IMF becslésével, mely szerint a tervezettnél kisebb adóbevételek, a megemelt egészségügyi kiadások, a közösségi közlekedés előirányzottnál nagyobb állami támogatása, valamint a visszaállamosított Malév szerkezeti átalakítása megbillenti a mérleget, amelynek helyreállításához a GDP 0,5 százalékára tehető további korrekcióra volna szükség. Ezt a kiigazítást az új kormánynak is meg kell tennie, ha be akarja tartani az úgynevezett plafontörvény fiskális szabályát, amely az idén és jövőre az előző évinél – azaz 3,9 százaléknál – kisebb maastrichti hiányt ír elő. A Fidesz terveit azonban az IMF szakértőinek sem sikerült kifürkészniük. A párt képviselői „kifejezték szándékukat, hogy idővel csökkentik a költségvetési hiányt, de a célt és a politikát nem határozták meg” – állapítja meg a legutóbbi magyarországi tárgyalásokról készült IMF-összegzés.
A Fideszre máris nagy választói és szakpolitikai nyomás nehezedik, hogy győzelme után rögvest lazítson a Bajnai-féle hadigazdálkodáson. Ha megteszi, és elengedi az idei hiányt, könnyen úgy járhat, mint a Medgyessy-kormány, amely 2002-es nagyvonalú jóléti döntéseivel négy évre előre megbénította saját magát és utódját. Az óvatosság már csak azért is indokolt volna, mert a következő évekre programozva van a fiskális feszültség, az államháztartást övező kényszerekből levezetett – 2011-ben 2,8, az azt követő esztendőben 2,5 százalékos – előirányzat automatikus teljesítését a mai törvények és elosztási regulák messze nem garantálják. Ezért az IMF 2011-re a GDP 1,5 százalékára tehető kiigazítást tart szükségesnek, a Költségvetési Tanács technikai kivetítése pedig 4 százalékos, 2012-re 3,7 százalékos deficitet mutat. Más kérdés, hogy nyugodt, újabb válságoktól mentes nemzetközi környezetben ez sem tekinthető tragikus mértékűnek.
Némi könnyebbséget jelent a következő kormányzat számára, hogy a várakozások szerint az idei második félévben már beindul a gazdasági növekedés, és hogy az államháztartás bevételeiben megjelenő uniós támogatások évről évre emelkednek. Az viszont szűkíti a kormányzati mozgásteret, hogy a nemzetközi szervezetektől felvett hitel törlesztése is túlnyomórészt a 2012-es esztendőt terheli meg – derül ki a kormányzat választások előtti elszámolásából, amelyet az Állami Számvevőszéknek adott át.
