Mélytengeri szörnyeteg

A BP nem jut az április 22-én a Mexikói-öbölben elsüllyedt Deep Horizon fúrótorony sorsára: a legborúlátóbb becslések szerint a 11 alkalmazott életét kioltó és folyamatosan súlyosbodó környezeti kárt okozó baleset után a brit olajipari óriás legfeljebb 15-20 milliárd dolláros kártérítésre kényszerülhet.

Ez ugyan világrekord, és jócskán felülmúlja az alaszkai partok mellett 1989-ben léket kapott Exxon Valdez tankhajó miatt az amerikai Exxon olajmultira kivetettet, ám kevesebb, mint a valamennyi kontinensen jelen lévő BP adózott nyeresége. A cég tavaly 240 milliárd dolláros forgalom mellett 16,6 milliárdos profitot ért el, a válság előtt pedig húszmilliárd körül alakult a tiszta nyeresége. A túlélés azonban nem lesz sokkmentes. A BP részvényárfolyama a baleset óta szinte megállás nélkül zuhan, s a cég piaci értéke emiatt 30 milliárd dollárral csökkent.

A BP eddig 450 millió dollárt költött a környezeti károk enyhítésére: naponta tízezer ember gyűjti a part közelébe sodródott olajat, miközben repülőgépekről vegyi anyagokkal bombázzák a két luxemburgnyi foltot. A számla akár 1–3 milliárd dollárra is hízhat, és kiszámíthatatlan annak az anyagi következménye, hogy egy hivatalos jelentés szerint a cég felelőtlenül viselkedett.

A tanúvallomásokkal alátámasztott dokumentumok szerint ugyanis nagy mennyiségű éghető gázt észleltek a lelőhelyen, ám a BP ezt figyelmen kívül hagyva megkezdte a gáz kiszökését és esetleges begyulladását akadályozó nehéz folyadék visszaszívását a fúrócsőből. Az egyik halálos áldozat özvegye már eljárást indított a BP ellen, és hamarosan várhatóak a szennyezés által leginkább érintett louisianai és alabamai partszakaszokon élő halászok, illetve a környezetvédelmi intézmények feljelentései. A BP-re eső kártérítés összegét ugyanakkor csökkentheti, hogy a munkálatokat a Deep Horizon tulajdonosa, a világ legnagyobb tengerifúrótorony-üzemeltetője, a Transocean végezte, s így a svájci központú cégnek is fizetnie kell a károkozásért.

 A BP és a többi nyugati óriás – köztük a brit–holland Royal Dutch Shell, illetve az amerikai Exxon Mobil és a ConocoPhillips – a baleset ellenére sem mondhat le a kockázatos és drága offshore kitermelési módról. A szárazföldek alatt lévő legnagyobb mezőkön ugyanis elsősorban az érintett országok általában állami tulajdonban lévő cégei kutatnak és bányásznak – Oroszországban a Gazprom, Szaúd-Arábiában az Aramco, Venezuelában pedig a PDVSA –, így a versenyben maradáshoz szükség van a korábban nehezen hozzáférhetőnek tartott mélytengeri lelőhelyek megcsapolására is.

Ezeken a mezőkön – a 2001-ben 600 millió dollárért épített korszerű Deep Horizon 1500 méteres vízmélység fölött süllyedt el, de képes lett volna akár 3000 méterre is lejuttatni a fúrófejet – embert és anyagot próbáló körülmények uralkodnak: a víz 4-5 fokos, viszont a kitörő olaj tűzforró, a nyomás pedig sokszorosa a felszíninek. A költségek is magasabbak: egy hordó (159 liter) fekete arany felhozatala a tenger alól 35–65 dollárba kerül a szárazföldi lelőhelyekre jellemző 10–25 dollárral szemben.

A Deep Horizon tragédiájának hatására átmenetileg lelassulhatnak az offshore kutatások. Az USA-ban, ahol Barack Obama elnök éppen márciusban enyhített a tengeri olajkitermelést sújtó szigoron, a környezetvédelemért felelős belügyminisztérium felfüggesztette az új feltárási engedélyek kiadását. Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó pedig közölte, már nem támogatja, hogy az ilyen koncessziókból származó bevételekkel mérsékeljék az állam katasztrofális költségvetési hiányát.

A Shell, amely 2005 óta 3,5 milliárd dollárt fektetett be az alaszkai vizekben kezdett kutatásba, most attól tart, a környezetvédők annak ellenére megfúrják a terveit, hogy az északi lelőhelyek csak 150 méteres vízmélység alatt vannak, és ott a nyomás is jóval kisebb, mint a Deep Horizon esetében volt.

Kanadában is elővették a BP-t. Anne Drinkwaternek, a helyi BP-leányvállalat vezérigazgatójának az ottawai parlament képviselői elé állva kellett bizonygatnia, hogy az északi Beaufort-tengerben tervezett kutatások nem veszélyeztetik a környezetet. Brazíliában, ahol a közelmúltban felfedezett offshore lelőhelyekből akarják kielégíteni a gyorsan fejlődő ország energiaétvágyát, nem várható a tengeri kutatások leállítása. Már csak azért sem, mert amikor 2001-ben 1500 tonna olaj jutott a tengerbe, a hatóságok megszigorították a kitermelési szabályokat.

Ahogy a korábbi súlyos balesetek után, úgy valószínűleg a Deep Horizon esetében is hamarosan elül majd a csatazaj, és az érintett országok idővel visszaengedik partjaikhoz az olajipari cégeket. Az USA-ban felhasznált olaj negyede már most is tenger alatti forrásokból származik, és az utóbbi években megnyitott offshore lelőhelyek hozama átlagosan több mint hatszorosa a szárazföldieknek. A kitermelés leállítása azért is nehézkes, mert a BP – hasonlóan vetélytársaihoz – több évre előre megváltotta a szükséges engedélyeket, s csak a Mexikói-öbölben 2015-ig tizenegy helyen kezd bele a kitermelésbe.

NÉMETH ANDRÁS