Marhára kellene a pénz

Gyors továbbképzésben részesítette a minap Sólyom László az utódját: „Ha az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök indítványára az alkotmányellenességet megállapítja, a köztársasági elnök a törvényt az Országgyűlésnek visszaküldi” – írta Schmitt Pál házelnöknek, abból az alkalomból, hogy az AB az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről szóló törvény egyik pontját az alaptörvénnyel ellentétesnek találta. Igaz, a „kormány törvényhozási lendületét fékezni nem kívánó” utódnak szóló intelem apropóját adó határozat nem változtatja meg alapvetően a jelenlegi szabályozást. A 2008-ban elfogadott jogszabályt a Fidesz és szövetségese, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége (Magosz) kezdettől fogva elutasította, a kormány pedig hiába erőltette át.

Az SPS-rendszerben a támogatást részben területalapon, részben úgynevezett történelmi bázisidőszak alapján határozták volna meg. Bázisnak a jogszabály 2006-ot tekintette, azaz a föld, illetve az állati termék után abban az évben járó támogatás összege jelentette volna a jogosultságot, ami vagyoni értékű joggá is vált volna. Sólyom érvelése szerint a támogatási jog önállósítása csökkenti a haszonbérbe adott termőföldek forgalomképességét és forgalmi értékét, és az elnök az SPS-ben a jogbiztonság megsértésére utaló jeleket látott. A Fidesz és a Magosz szintén arra hivatkozott, hogy csorbul a földbirtokosok rendelkezési joga a tulajdonuk felett. Kifogásolták, hogy jól informált kormányközeli körök 2006-ban agrárcégek felvásárlásával próbálták magukat bebetonozni a támogatások haszonélvezői közé, példaként Leisztinger Tamás mezőgazdasági terjeszkedését emlegették (HVG, 2008. augusztus 9.).

Búzaszemek

Fazekas István

 Nyilvánvaló volt tehát, hogy ha az előző kormánynak nem sikerül bevezetnie az SPS-t, akkor arra egyhamar nem is kerül sor Magyarországon. Ebben része volt az AB-nek is, mert húsz hónapig nem döntött a Sólyom alkotmányossági aggályai miatt 2008 novemberében megküldött jogszabályról. Az előző kormány tavaly bejelentette, hogy az idén bevezetné az új támogatási rendszert, de az AB-döntés hiányában az elmaradt. Az elnöki aggályok után a törvénynek azt a pontját tartotta alkotmányellenesnek az AB, amelyik bázisidőszakként a 2006. naptári évet jelölte meg. Csakhogy a négy alkotmánybíró különvéleményével meghozott döntés indoklásából az egyszerű halandó inkább a határozatban foglaltak ellenkezőjét olvashatja ki. Abban az áll ugyanis, hogy „nem önmagában a történelmi bázis alkalmazása ellentétes” a jogbiztonság védelmének elvével, és nem is az, hogy „a bázisév a múltra tekint, és az sem sérti önmagában a jogbiztonságot, hogy ez a múlt a 2006. naptári év”. Továbbá az indoklás szerint „a vagyoni értékű jog önállósítása nem sérti a termőföld-tulajdonosok jogait”.

„Ehhez kellett több mint másfél év, hogy ilyen képlékeny, vitatható döntést hozzon az Alkotmánybíróság?” – értetlenkedett a HVG-nek Horváth Gábor, az SPS bevezetését támogató Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára. Úgy véli, Sólyom kifogásait az AB tételesen cáfolta, az indoklásban pedig oda-vissza érveket vonultat fel. Mindebből azt lehet leszűrni, nem is a bázisévvel volt bajuk a bíráknak, inkább azzal, hogy a jogszabály a miniszterre bízza a támogatás földalapú, illetve történelmi komponensének megosztását. Ez az AB szerint azt jelenti, hogy a miniszternek korlátlan felhatalmazása van, és elvileg bármilyen arányt megállapíthat. Ezzel szemben a MOSZ állítja, a miniszternek koránt sincs ekkora hatalma, a támogatási komponensek felosztásának elveit ugyanis uniós rendelet szabályozza, azt tehát a magyar jogban nem kell külön meghatározni. Ennek szellemében az arányok kialakításakor a mezőgazdasági termelők közötti egyenlő bánásmódot, a piac- és versenysemlegességet kell szem előtt tartani.

Az SPS tehát egy időre lekerült a napirendről. A kérdés most az, mit lép az új kormányzat az agrárszabályozásban. Az ötletelés már elkezdődött, legalábbis erre utal, hogy Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) parlamenti államtitkára egy sajtótájékoztatóján kijelentette: visszavonják azokat a támogatási rendeleteket, amelyek révén a 2006-os termelésük alapján ma az úgynevezett top upból – vagyis az uniós támogatások nemzeti kiegészítéséből – „olyanok is kapnak, akik már felszámolták állatállományukat”. Egyes becslések szerint ez a termeléstől elválasztott kifizetések 30–60 százalékára vonatkozhat.

Ángyán ötlete felzúdulást keltett agrárberkekben. „Tévúton jár a tárca, ha ezt a következtetést vonja le az AB-határozatból, mivel az kimondja, hogy önmagában a bázisév meghatározása nem alkotmányellenes” – reagált a MOSZ-főtitkár. Azt más piaci szereplők is megerősítették a HVG-nek, hogy ha a VM erre a logikára alapozva visszavonna egyes támogatásokat, annak jogi következményei lennének. Többen ugyanis abban a tudatban döntöttek állatállományuk csökkentéséről, hogy bizonyos tenyésztési támogatások ezt követően is járnak. Kompromisszumot jelenthet, ha a bázisidőszakot több évben határozzák meg.

Végel Dániel

 Ha nincs SPS, valamit ki kell találni az állattenyésztők megsegítésére. Ez nem lehet újdonság a jelenlegi tárcavezetésnek sem, mert tudható volt, hogy az uniós közvetlen támogatások növekedésével szűkül, majd 2013-tól megszűnik a top up lehetősége, ahonnan most az állattenyésztők forráshoz jutnak. Ezért válaszolta az előző kormány a vádakra – amelyek szerint az SPS-sel „a saját klientúráját hozná helyzetbe” –, hogy az állattenyésztők megmentése miatt kell az SPS. „Ha a tárca nem módosít a szabályozáson, jövőre 20–30, 2012-ben 50–80 százalékkal csökken az állattartók és az állattenyésztők támogatása, 2013-ban pedig lenullázódik” – osztotta meg a HVG-vel számításait Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének (MÁSZ) ügyvezető igazgatója. A 2010-re szánt 30 milliárd forint – ebből 15 milliárdot már tavaly októberben kifizetett – állattenyésztési támogatással számoló MÁSZ az ügyről már a múlt évben tárgyalt a Fidesz agrárszakértőivel. A kieső támogatás pótlása azonban nem egyszerű – és nem csak költségvetési kérdés.

A fő gondot a húsmarha- és a juhágazat finanszírozása jelenti, mert a tejre a területalapú támogatások tíz százalékát jelentő tartalék bő egyharmadát 2012-ig már lekötötték. A MÁSZ szerint a maradékból kellene megoldani a két állattenyésztési ágazat megsegítését, csakhogy ezt az uniós szabályok szerint kizárólag termeléstől elválasztva adhatják oda a gazdáknak. Ennek a feltételeit pedig nehéz úgy megfogalmazni, hogy azok éppen a húsmarha- és juhtenyésztőknek feleljenek meg, ráadásul azoknak, akik – a támogatás meghatározásával ellentétben – valóban termelnek is. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a HVG információi szerint az állattenyésztők által kinézett maradványpénz felét már lekötötték a zöldség- és gyümölcs-, valamint a dohánytermesztők számára. Szakmabeliek ezért felvetették, az a megoldás lenne üdvözítő, ha a tárca a top up teljes megszűnése előtt a presztízsszempontokat félretéve, akár más elnevezéssel, olyan támogatási formát vezetne be, amely a lényegét tekintve a most elvetett SPS-nek felel meg, és amelybe az uniós vidékfejlesztési pénzek is bevonhatók.

KELEMEN ZOLTÁN