Pénzhelyettesítők

Pénzt nem, csak elmélyült elemzést ígért a kórházaknak Szócska Miklós egészségügyi államtitkár. A teljesen új kezdeményezésként eladott adósságfelmérésre 176 kórház küldte be gazdálkodási adatait a Nemzeti Erőforrás Minisztériumba, jóllehet valójában nincs is 163-nál több fekvőbeteg-intézmény, és ezek közül is legalább egy tucat húsz vagy még kevesebb ággyal működik. Így a felmérésbe az egynapos sebészettel foglalkozó intézetek is bekerülhettek. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az adósságállomány összesítése nem újdonság: ez korábban is éves rutin volt.

Az eddig kiszivárgott, Szócska szerint szolgálati titok tárgyát képező adatok ismeretében a HVG is nekifogott az elemzésnek. Az összesen 36,8 milliárd forint határidőn túli szállítói és egyéb tartozást bevalló intézmények közül tíz hozta össze az adósságállomány 60 százalékát. A listavezetők egy kivételével óriásintézmények – két egyetemi klinika, valamint megyei és országos jelentőségű központok –, amelyeket aligha lehetne megszüntetni, és esetükben a tárcavezető Réthelyi Miklós miniszter által elvben támogatott profilváltás is nehezen értelmezhető. Első pillantásra a fideszes egészségpolitikusok által pártolt holdingosítás, nagyobb szervezeti egységekbe való szervezés sem biztos gyógymód, hiszen a tízből hét intézmény már átesett efféle „felbruttósításon”.

Bánkuti András

 Ha nem az adósságuk abszolút mértéke, hanem annak a bevételeikhez mért aránya szerint rendezzük sorba az intézményeket, akkor is hat kiemelt, súlyponti intézmény szerepel az első tízben. Nem lesz könnyű dolga tehát az egészségügyi államtitkárságnak, ha a kérdőíven begyűjtött, a június 30-ai állapotról készült pillanatfelvétel alapján – és pénz nélkül – akar strukturális beavatkozásokat végrehajtani. Az sem sokat tesz hozzá a döntés-előkészítéshez, ha – mint Szócska ígérte – az adatvételt negyedévente megismétlik. Ezekből az információkból ugyanis lehetetlen eldönteni, hogy a finanszírozás aránytalansága, a menedzsment hibája, az ellátási struktúra egyenetlensége, a rendszer szabályozatlansága, netán egyszerre valamennyi tényező okozza a fizetésképtelenséget. Például, amíg két orvosegyetem klinikái együttesen 10 milliárd forinttal várakoztatják beszállítóikat, a másik kettő a számlái zömét időben kifizeti. A Fővárosi Önkormányzat 12 kórháza közül csak kettő küszködik adósságokkal, az egészségügyi tárcához tartozó országos intézmények lejárt határidejű tartozásai pedig nem haladják meg egyhavi bevételeiket.

Alapvető kérdés volna, hogy a kiegyensúlyozottan gazdálkodó kórházakban roszszabb-e a betegellátás színvonala, mint az eladósodottakéban, ám a minisztériumi adatgyűjtés erre sem ad választ. Megkerülhetetlen lesz annak megmagyarázása, hogy miért érdemes fájdalmas megszorításokat végrehajtani, ha a lazábban gazdálkodókat újra és újra kihúzzák a bajból. Ez pedig nem lenne szokatlan a hazai egészségpolitikában, hiszen a lejárt tartozások 78 százalékát összehozó húsz kórház közül csak hét nem volt szereplője a rendszerváltás utáni két konszolidáció egyikének sem. Ráadásul valamiféle konszolidáció most sem úszható meg, mivel 13-an pályáztak nagy értékű uniós beruházásra, némelyek egyszerre többre is. Például a Pólus program 80 milliárd forintjának nyolc lehetséges kedvezményezettje közül hét szerepel az adósok listáján. Az átlagosan 3-4 milliárd forintot ígérő struktúraátalakító pályázat nyertesei közül is többen kvalifikálták magukat az adósok toplistájára.

Ha valamiben, akkor az elemzésekben biztosan otthonosan mozgó egészségügyi államtitkár – aki korábban a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának vezetője volt – nem ígért semmilyen határidőt az adatok körültekintő feldolgozására. Ugyanakkor a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy a szakmai szervezetekkel egyetértésben nem egyszerű pénzügyi mentőcsomag összeállítására gondol. „Egy esetleges konszolidációnak a struktúrát dinamizálnia kell, stratégiai rendszer-beavatkozás mentén kell megtörténnie” – szögezte le Szócska amolyan talányos, menedzserképzős zsargonban.

GÁTI JÚLIA