Vajon mivel magyarázható, hogy Svédország a maga legendásan súlyos adóterheivel rendre a versenyképességi listák élbolyában szerepel, sőt a World Economic Forum (WEF) legutóbbi, szeptemberi listáján már az USA-t is megelőzve a második helyet érte el? Előtte Svájc, mögötte pedig Szingapúr szerepel, amelyek híresek az alacsony adókulcsaikról és befektetőbarát adóigazgatásaikról. A negyediktől a tizedik helyig viszont olyan OECD-tagországok szerepelnek, amelyeknél az adórendszert általában nem szokták a versenyképességben előnyös szempontként említeni (USA, Németország, Japán, Finnország, Hollandia, Dánia, Kanada) – mutat rá egy látszólagos ellentmondásra a volt pénzügyminiszter.

A kérdés bonyolultságát jól mutatja, hogy a WEF 12 fő versenyképességi pilléren belül összesen 111 tényezőt vizsgál, amelyekből kettő is foglalkozik az adókkal. Ezekben egyébként a legkedvezőbb minősítést az adórendszer kiterjedése és hatásai miatt Bahrein, az adókulcsok szintje szempontra pedig Kelet-Timor kapta. A fentiek alapján biztosan levonható az a következtetés, hogy önmagában az adórendszer nem tekinthető a versenyképességet meghatározó tényezőnek, de a jelentőségét sem szabad alábecsülnünk.

Magyarország az összesített listán hat helyet előrelépve az 52. helyet szerezte meg. A régióban előttünk van Észtország (33.), Csehország (36.), Lengyelország (39.), Szlovénia (45.), Litvánia (47.) és mögöttünk van például Szlovákia (60.), Románia (67.), Bulgária (71.), Horvátország (77.). Az adórendszer kiterjedése és hatása szempontnál Magyarország a vizsgált 139 országból a 138. helyet szerezte meg, míg az adókulcsok szintje szempontból már az „előkelő” 115.-et.

Riasztó, hogy a WEF-felmérésnek abban a részében, ahol a versenyképesség szempontjából legproblematikusabb területeket kellett megnevezni, Magyarországnál a válaszadók 34 százaléka minden más szempontot messze megelőzően vagy az adószabályozást, vagy az adókulcsok szintjét jelölte meg.

Ha egy befektető üzleti számításaiban az adók miatt sorolódunk hátrébb, akkor már ezt a szempontot nagyon nehéz az infrastruktúra, az oktatás, a korrupciómentesség vagy más szempontokkal felülmúlni.

Remélhetőleg már a 2010-es statisztikák is jobb képet mutatnak majd, de a 2008-as 40,4 százalékos szintről 35 százalék alá kellene menni úgy, hogy közben a költségvetés egyenlege ne boruljon fel, és a pénzügyi stabilitás megmaradjon. Mert ez utóbbi megkérdőjeleződését talán még a magas adóknál is jobban utálják a befektetők.

A magyar versenyképességben meghatározó jelentőségű lehet egy komoly adócsökkentés, de a legfontosabb, hogy a gazdaságpolitikában, a nagy ellátórendszerek reformjában a versenyképesség szempontjai mindig szem előtt legyenek – fejtette ki László Csaba.