Központi levételi: a tankönyvpiac monopolizálása

„A bankom már megkeresett, hogy további garanciát kér a könyvraktárépítéshez öt évvel ezelőtt felvett, ma 240 millió forintra rúgó hiteltartozásomra, miután hallott a tankönyvpiac átalakításáról szóló jogszabálytervezetről” – mutatott rá a HVG-nek Safranek László, a Suli-Könyv Kft. tulajdonosa, miféle következményei lehetnek annak, ha a tankönyvellátás egyetlen állami cég, a Könyvtárellátó Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. (Kello) kizárólagos joga lesz. Az erről szóló módosító javaslat – amelyet a múlt héten nyújtott be az Országgyűlés kulturális bizottsága, s hétfőn már rá is bólintottak a honatyák – valósággal sokkolta az előkészületekből kihagyott piaci szereplőket.

Az új rendszerben a Kello gyűjtené össze az iskolák tankönyvigényét, és ő szerezné be, osztaná ki az összes megrendelt könyvet, kiszorítva a piacról 30-40 regionális, valamint csaknem száz kisebb terjesztőt, létbizonytalanságba sodorva a számottevő kedvezmények nyújtására képtelen kisebb kiadókat. Utóbbiak attól tartanak, a kormány ezzel leginkább a Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár szívéhez közel álló Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt.-t hozná helyzetbe (lásd Egységben az erő című írásunkat), amelynek legfeljebb egy-két konkurenssel kell majd osztoznia a nettó 15 milliárd forintos hazai tankönyvforgalmon. A verseny hiánya nyilvánvalóan ronthat a könyvek ár- és szakmai színvonalán, holott a módosítást éppen arra hivatkozva kezdeményezte a tankönyvpiac megregulázásával régóta fenyegetőző oktatási tárca, hogy a szakmai alapú tankönyvválasztásra akar ösztönözni.

A Suli-Könyv Kft. raktárában

Horváth Szabolcs

Az oktatási kormányzat szemében túlságosan sokszínű tankönyvpiacon nagyjából tucatnyi kiadó versenyez az iskolák kegyeiért. A piacvezető évek óta a tavaly 5,5 milliárd forint forgalmú Nemzeti Tankönyvkiadó, a második helyezett a 2,95 milliárdos árbevételű Apáczai Kiadó és Könyvterjesztő Kft., amelynek szorosan a nyomában jár a 2010-ben már 2,6 milliárd forintot produkáló Mozaik Kiadó Zrt. Milliárdos nagyságrendű a Műszaki Könyvkiadó forgalma is, ám e cég bevételének csak egy része származik tankönyvkiadásból. A fennmaradó hányadon több kisebb, néhányszor százmillió forintos árbevételű cég osztozik, közülük az ismertebbek a Cartographia, a Dinasztia, a Pedellus és a kizárólag az irodalom tantárgyra szakosodott Krónika Nova.

A hazai tankönyvárak szakmai becslések szerint a külföldi árak nyolcada–harmada közt mozognak. „Többségük nem éri el a rendeletben megszabott maximális árat” – hangsúlyozta a verseny egyértelmű előnyeit a HVG-nek Szarvas-Ballér Judit, a piaci szereplők többségét tömörítő Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének (TVOT) elnöke. A maximált áron belül minden tanévben legfeljebb a két évvel korábbi ipari termelőiár-indexszel egyező mértékben drágíthatják meg a könyveket a kiadók, jövőre 4,5 százalékkal. De a tényleges emelés általában kisebb ennél. Épp azok a tankönyvek a legdrágábbak – tette hozzá a szakember –, amelyekből nincs elég versenytárs. Ez a helyzet a nemzetiségi oktatásban, ahol a magyar nyelvű tankönyvek ezerforintos átlagárával szemben 9-10 ezer forintba kerülnek a könyvek. Ezek többségét a Nemzeti Tankönyvkiadó adja ki.

A terjesztőcégek a kiadóktól átlagosan 12–15 százalékos árréssel kapják meg az iskoláknak kiszállítandó tankönyveket, ennek nagyjából felét az iskolai tankönyvfelelősöknek engedik át. Az így náluk maradó összesen alig 2 milliárd forintból fedezik a körülbelül 20 millió könyv raktározását, iskolánkénti válogatását, névre szóló számlázását, a pénzkezelést és a visszáruzást. „Nem a több ezer tonna könyv kiszállítása a legnehezebb. Az év közben felmerülő pótlások, ide-oda tologatások elvégzésére nem lesz képes egyetlen szereplő” – véli Nagy Olga, az egyik regionális terjesztőcég, az érdi Tudás Könyvterjesztés Kft. tulajdonosa. A hozzá hasonló kereskedők általában könyvesboltot is tartanak fenn, ahol olyan, kisebb példányszámú könyveket is árulnak, amelyek kevés helyen kaphatók. „Gyakran jönnek be a szülők év közben például egy-egy munkafüzetért. Ha mi nem leszünk, ezeket nem tudják majd egykönnyen beszerezni” – szögezi le Nagy Olga, aki attól tart, hogy egy-két éven belül vállalkozása megszüntetésére kényszerül. „Szólóban, terjesztés nélkül nem fogja eltartani magát a könyvesbolt” – magyarázza.

Kétséges, hogyan fogja ellátni mindezeket a feladatokat a Kello, amely a jogszabály-módosítás szerint az iskolák rendeléseit összesítve versenyezteti majd a kiadókat, hogy minél gazdaságosabb legyen a tankönyvellátás. Alkalmassága már csak azért is megkérdőjelezhető, mert bár tíz éve a piacon van, nem sikerült észrevehető részesedést kihasítania. Ráadásul rendre késéssel fizet a kiadóknak – erősítette meg a HVG-nek több cég vezetője is. „A Kellónak csak készpénzért vagyok hajlandó könyvet eladni, miután éveken át milliókkal tartozott a cégemnek” – példálózott a HVG-nek Safranek, aki egyben a TVOT terjesztői alelnöke. Ami pedig a Kello és az udvari szállítónak szánt Nemzeti Tankönyvkiadó kapcsolatát illeti: a Kello-igazgató Lukács Szabolcs – aki nem ért rá a HVG-nek nyilatkozni – utóbbitól igazolt a minisztériumi céghez.

Jól hangzó indoklása a központosításnak, hogy a Kello közbeiktatásával megspórolható az iskolák közvetlen kapcsolata a kiadókkal, nehogy az utóbbiak különféle kedvezményekkel csábítsák őket megrendelésre. Manapság igencsak elterjedtek azok az engedmények, visszatérítések, amelyeket a nagyobb kiadók képesek az iskoláknak nyújtani. „A lehető legtöbbet igyekszünk szolgáltatások formájában visszaadni azoknak, akikből élünk” – fogalmazott diplomatikusan a HVG-nek Esztergályos Jenő, az Apáczai tulajdonos igazgatója, aki példaként a kedvezményes továbbképzéseket, az ingyenes karácsonyi és év végi jutalomkönyveket említette. Piaci információk szerint a legnagyobb cégek odáig is elmennek, hogy például az alsó tagozatos tankönyvek árát visszaadják annak az iskolának, amelyik az összes évfolyamra tőlük rendel, akár több évre előre. „A közvetlen kapcsolat azonban abban is segít, hogy a kiadók az iskolák igényei szerint fejlesszék a tankönyveket” – mutatott rá Szarvas-Ballér Judit.

A centralizációt követő első szeptemberben valószínűleg teljes káoszt okozó átszervezés nem titkolt célja a költségvetési kiadások csökkentése, sőt a bevételek növelése. Minden bizonnyal a Kellónál maradhatna a kiadóknál kialkudott kedvezmény, hiszen az iskolák továbbra is a tankönyvjegyzéken szereplő áron kapják majd a könyveket. Amellett, hogy a családok egy fillérrel sem fognak kevesebbet fizetni, az iskolák elveszítik tankönyvfelelőseik jutalékát is, ami intézményenként százezer forintos nagyságrendű összeg lehet. Az egyes szaktanári megrendelések összesítését pedig a jövőben ingyen várja el az állam az amúgy is túlterhelt pedagógusoktól, akik – mint a HVG-nek mondták – nyaranta több hetet töltenek el a tankönyvrendelésekkel. Félő, hogy sok iskolában automatikusan a legszélesebb termékskálájú kiadókat választják, nem a tantervhez a legjobban illő kiadványokat.

A sokgyermekes és a rászoruló családok tankönyvvásárlásához jelenleg nagyjából évi 6 milliárd forintot ad az állam, amihez az önkormányzatok további 1,5 milliárd forintot tesznek hozzá. A központosított ellátással ezen is jócskán spórolna az oktatási tárca, amennyiben pár év múlva már csak a Kello közreműködésével megtöltött iskolai könyvtárakból kaphatnának az arra jogosult nebulók „ingyentankönyvet” – kizárólag kölcsönbe.

G. TÓTH ILDA