Gondoskodó munkaadó – Adjon-e lakáscélú támogatást a cég a munkavállalóinak?
Kedvező a lehetőség, de alaposan figyelni kell az előírásokra a belső szabályok kialakítására során.
A módosítások egyike, hogy egymillió forintot meghaladó számlaérték esetén a törvény adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő mind a számla kibocsátója, mind annak befogadója számára. Külön érdekesség, hogy a javaslat indokolása egyes cégformák számviteli megítélése tekintetében ellentmond a tervezet szövegének, így borítékolható, hogy további változtatásokra lesz szükség.
Az RSM DTM blog felhívja a figyelmet, hogy a jogtechnikai pontosítás mellett a pénteken benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslat három érdemi módosítást is tartalmaz. Egyrészt adóalapot csökkent a tételes kisadózótól befogadott számla, egymillió forint felett azonban már kíváncsi a NAV A nyáron benyújtott törvényjavaslat szerint a kisadózó vállalkozások (KIVA) tételes adóját választó adóalanytól befogadott számla a befogadó társasági adóalanynál nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek minősült. Ez a rendelkezés több problémát is felvetett, többek között például azt, hogy a tételes kisadózó vállalkozótól igénybe vett szolgáltatás 10 százalékkal „drágább”, mint az egyéb adóalanyoktól igénybe vett szolgáltatás. Ezt a rendelkezést a múlt heti módosító javaslatok bizonyos értelemben felpuhították.
A módosító javaslat értelmében a számlát befogadó vállalkozások részére a korábbi „büntető” rendelkezést a jogalkotó megszüntette, ugyanakkor a visszaéléseket korlátozó fékként két új rendelkezés is bekerült a jogszabályba. Ennek megfelelően mind a tételes kisadózónak – a számlakibocsátónak -, mind pedig a számlát befogadó adóalanynak adatszolgáltatási kötelezettséget írt elő a jogalkotó az adóhatóság felé, amennyiben a számla szerinti bevétel a naptári évben az 1 millió forintot meghaladja – mutat rá friss blogbejegyzésében Kalocsai Zsolt, az RSM DTM Hungary Zrt. elnök-vezérigazgatója.
Ezen kívül ismét visszaköszönt a korábban már megismert „büntető” szabály, amely szerint nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek minősül az adóévben elszámolt költség, ráfordítás 5 százalékát meghaladó összegből az a költség, ráfordítás, amelyet a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozó vállalkozás részére fizetnek ki. A rendelkezés a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó adóalanyok részére is vonatkozott. Sokáig azonban nem kellett azon gondolkozni, hogy a rendelkezés mit is jelent, hiszen a pénteki módosító javaslat ezt a rendelkezést törölte a jogszabályból.
A módosító javaslat alapján egyértelművé vált, hogy a kisvállalati adózást választó adóalany adóelőleg-alapja sem lehet kevesebb, mint a személyi jellegű kifizetések összege. A korábbi módosítások alapján a jelenlegi jogszabályban egyébként visszaköszön a társasági adóztatásból már ismert minimumadóztatási rendelkezés is. Ennek megfelelően az adóalanynak a személyi jellegű kifizetések után a 16 százalékos adót minden esetben meg kell fizetni. Ezzel a rendelkezéssel bezárult az a kiskapu, hogy a kisvállalati adózó a pénzügyi vagyonban bekövetkezett esetleges negatív változás miatt egyáltalán ne fizessen adót.
A korábbi tervezetnek megfelelően a kisvállalati adózást választó adóalanyok bizonyos köre kikerült a számviteli törvény hatálya alól. Így a közkereseti társaságok, betéti társaságok és a korlátlan felelősséggel működő egyéni cégek adminisztrációs terhei jelentősen csökkenhettek. Ugyanakkor a pénteki zárószavazás előtti módosító javaslat indoklása szerint a kisvállalati adó alanya a számvitelről szóló törvény alapján vezeti könyveit, készíti el beszámolóját. Az indoklás ellentmond a törvény rendelkezéseinek, amely szerint a fentiekben említett társaságok továbbra sem esnek a hivatkozott törvény hatálya alá. Borítékolható tehát, hogy szükség lesz a zárószavazás előtti módosító javaslat pontosítására. Erre minden bizonnyal hétfőn kerül sor.
