A válságadónál is jobban sújtja a kereskedelmet az új adó

1. Iparűzési adó

A friss csomag egyik legérdekesebb, és a magyarországi vállalkozásokat legerőteljesebben érintő eleme az iparűzési adó (ipa) szabályozásának módosítása. A tervek szerint az adó alapjának meghatározásakor 2013 elejétől az eladott áruk beszerzési értékét csak a bevétel 80 százalékából vonhatják le a cégek. A szigorítás fejében pedig megszűnik a kiskereskedelmi ágazatot jelenleg terhelő különadó.

„Az ’árukapcsolás’ nem a véletlen műve: a módosítás révén ugyanis a kis- és a nagykereskedelmet is magasabb adókötelezettség terheli majd, vagyis az iparűzési adóval kapcsolatos változás valójában az ágazati különadó kiterjesztésének tekinthető” – mutat rá Kalocsai Zsolt, az RSM DTM Hungary Zrt. elnök-vezérigazgatója. A szélesebb adóalanyi körből a jövőben inkább a nagykereskedelemben tevékenykedő cégeken csattan az ostor. Ide tartoznak az energiaipari, élelmiszer-nagykereskedelmi, valamint számítástechnikai vállalkozások is. Különösen nehézzé válhat azon cégek helyzete, amelyek már most is alacsony árréssel dolgoznak.

Amit itt még érdemes megjegyezni: az új kiigazításokra azért van szükség, mert Brüsszel kételkedik a korábbi, 397 milliárd forintos csomag megvalósulásában. Az iparűzési adó említett módosításával a lyukas önkormányzati finanszírozást kívánja pótolni a kabinet, ez közvetetten az állami költségvetésre is hatással lesz. Kockázatot jelent azonban, hogy az ipa ellenőrzése közel sem olyan hatékony, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) által lefolytatott vizsgálatok. Ehhez nem adottak a személyi feltételek sem. Nem mellékes szempont az sem, hogy a kereskedelem már most is szenved a belső fogyasztás elsorvadásától, ez az intézkedés pedig újabb csapás a szektorra.

E lépésnél további kérdéseket vet fel, hogy a kormányzati lépés nem veszi figyelembe az uniós adóverseny tényét, és nem veszi számításba, hogy a nagykereskedelmi tevékenységet gyorsan át lehet telepíteni egy környező országba, a magyarországi tevékenység pedig egy egyszerű adóregisztráción keresztül is folyhat. Ez az eljárás pedig teljesen jogszerű, a hatóságok által nem kifogásolható. Ha pedig ez a megoldás tömegessé válik, a teljes ipa-bevétel mellett a társasági adóalap egy jelentős része is átvándorolna a környező országokba.

2. Nő a cafeteria eho-terhelése 

Amennyiben a béren kívüli juttatásokat kínáló cégek nem bővítik az erre szánt keretet, a munkavállalókon csattan az az ostor, hogy a cafeteria-elemek esetében az egészségügyi hozzájárulás 10 százalékról 27 százalékra nő. Maga a miniszter is elismerte: ezzel csökken e juttatások adóelőnye a bérekhez képest. Míg bérfizetésnél ma 48 forint közteher jut 100 forint bérre, a cafeteriánál ez egyelőre csak 24 forint, a módosítás után azonban immár 34 forint lesz. 

„Az, hogy a szigorítás mennyivel veti vissza a béren kívüli juttatások arányát, egyelőre nem megjósolható, sok cég azonban már idén sem él ezzel az eszközzel. A fenti számításon túl ugyanis nem árt figyelembe venni, hogy a cafeteriának komoly adminisztrációs költsége is van, ami tovább csökkenti az előnyt. A mostani gazdasági körülmények között a vállalkozások nem, vagy csak nagyon nehezen lesznek képesek a közterhek növekedését érvényesíteni az áraikban, az év végéhez közeledve pedig már a minimálbér-emelés kapcsán is jelentősek a feszültségek, nem is beszélve a normál béremelésekről. Komoly kihívás már a bérek vásárlóerejének megőrzése is. Mindezek alapján tehát arra lehet számítani, hogy a munkáltatók vagy ennyivel csökkentik az eddigi cafeteria-keretet, vagy teljesen megszüntetik e juttatási formákat” – hangsúlyozza Kalocsai Zsolt. 

3. Az egyedi számlaellenőrzés kiterjesztése 

Egyelőre kissé homályos az a bejelentés, mely szerint egyedi számlaellenőrzést vezetnek be 2,5 millió forintig. Hasonló szabály kétmillió forintos áfatartalomig jelenleg is létezik, ezt terjeszti ki a jogalkotó. Ez a szándék megítélésünk szerint kifejezetten előremutató. A tavalyi jogszabály-módosítás alapján a számlák ellenőrzése még általánosan kötelező szabály lett volna, az eredeti törvényjavaslatban pedig 500 ezer forintos határ szerepelt, az országgyűlési vita során ez emelkedett kétmillióra. A terv az alapelképzelés óta tehát immár harmadik változását éli, ami nagyban növeli a jogbizonytalanságot, holott fontos lenne a pontos elképzelés ismerete és az adóbevallási mechanizmusra gyakorolt hatás elemzése, hiszen nagyon közel az év vége. Bár a fenti szigorítás növeli az adminisztrációs terheket, ez elfogadható „mellékhatás” a fehérítés érdekében. 

4. Csatorna- és vezetékadó 

Egész biztosan nem lesz népszerű az új keletű közműadó sem: ennek lényege, hogy a föld alatt lévő vezetékek, csatornák után is adót köteles fizetni a szolgáltató. A felvetés annyiból azonban kifejezetten életszerű, hogy a jelenlegi ágazati különadóknak is az a lényegük: olyan ágazatot terheljenek, ahol van profit és nem mozdítható a tevékenység, valamint a teher olyan mutatóra vetüljön, ami kevéssé manipulálható. E feltételeknek az új közműadó tökéletesen megfelel, az ilyen beruházások, ingatlanok ugyanis nem mozdíthatók és olyan tételekkel sem lehet csökkenteni az adókötelezettséget, mint mondjuk a menedzsment díj. A közműadó valójában a korábban többször elvetett vagyonadó egyik „mutánsának” tekinthető. 

5. Kétszeresére nő a tranzakciós adó, megmarad a bankadó 

A tranzakciós adó kétszeresére emelése a bankadó fenntartásával együtt az intézkedéscsomag legvitathatóbb elemei. Hatásukra a banki hitelezési képesség tovább csökken és az üzleti bizalmat is tovább rombolja a bankszövetséggel megkötött megállapodás felrúgása. Ezek az intézkedések a gazdasági növekedés beindítása ellen hatnak, hiszen a pénz a gazdaság számára olyan, mint a motornak az olaj, olaj nélkül viszont a motor besül, a gazdaság pedig megáll. 

Nem mellékes aggály, hogy - mivel a pénzintézetek áthárítják - a tranzakciós adót végső soron a vállalkozások és a lakosság fogja fizetni. A kincstári tranzakciós adó megduplázásával pedig az állam továbbra is az egyik zsebéből a másik teszi a pénzt. Nehezen elképzelhető ugyanis, hogy a kincstár áthárítja és beszedi az adót olyan ügyleteknél, mint a közszféra bérei, a gyes, a gyed vagy a nyugdíjak kifizetése.