Kupa Mihály: „A fejlesztési pénzekkel is az egykulcsos adó ütötte lyukat tömködjük”

– Magyarországon még nem fordult elő, hogy a kormány a nyári parlamenti szünet előtt elfogadta és a parlament elé terjesztette volna a következő évi büdzsé főbb számait, ahogy ez most történt. Ön szerint mivel magyarázható ez a nagy sietség?

– Szerintem féltek a görög válságtól, amit – hál' istennek – a választás legalább nem súlyosbított. De egy kész pénzügyi terv jól jön az IMF-tárgyalások elkezdésénél is, hiszen legalább jelzi a készítője törekvését. Igyekszik a kormány megnyugtatni a közvéleményt is, mondván: tudunk mi költségvetést csinálni, még ha idegesek is vagyunk. A kormánypárti frakciók pedig megtudták, mit kell majd megszavazniuk. Lesz mit emészteni, nagyon kemény a költségvetés, akárhonnan nézem. Leginkább az embereknek fog ez fájni. Csak az adót nem adóztatják meg.

– Erre Matolcsy György szerint azért volt szükség, mert válság idején akarja a kormány stabilizálni a költségvetést. Sikerülhet?

– A költségvetés feladata szerintem is a stabilitás megteremtése, de a növekedés ösztönzése is. Stabilitás talán lesz, de fejlődés szinte semmi. A fogyasztás ugyanis a mérhetetlen sávba zuhan, emiatt a növekedés meg van ölve.

– A Költségvetési Tanács inkább a bevételek bizonytalanságában látja a problémát. Ön szerint a korábban Brüsszelnek elküldött konvergenciaterv és a jövő évi költségvetés sarokszámai összeegyeztethetők egymással?

– A konvergenciaprogramban sokkal nagyobb növekedést terveztek, ami ma már csak álom. Folyamatosan romlanak az idei mutatók: gyengül az export, az ipar fejlődése, építőipar pedig mintha nem is lenne. Emiatt még az idei évet sem látjuk normálisan. Így nehéz tervezni. Én úgy látom, a büdzsében jelentős a tartalék, ezért a hiány 3 százalék alatt tartható. Ennél kisebb számot mondani kicsit bátor vállalás, hisz az egészségügyért felelős államtitkár már bejelentette, hogy iszonyúan sok pénz hiányzik az általa felügyelt rendszerből. Miközben a számok már be vannak terjesztve. Szóval egy mozgó költségvetéssel van dolgunk, alakul ez még. Ráadásul az adótörvények sincsenek elfogadva, ami növeli a bizonytalanságot. Csak a papír viseli el a vágyálmokat.

– Matolcsy György nemrég azt nyilatkozta a világnak, hogy „vége a válságnak”, jön a tündérmese: növekedésbe kezd a magyar gazdaság. Nem lehet, hogy ön téved?

– Ma az egyetlen biztos forrás az uniós fejlesztési pénz, ideértendő az agrártámogatás is. Jöhetne ezen kívül is külföldi tőke, de azt Matolcsy is elismerte, hogy a tőkevonzó képességünk utolsó a régióban. Ezért marad a vánszorgás. Tudja, a tündérmese szépen kezdődik, de jön a gonosz boszorkány, és megsüti Jancsit és Juliskát. Kár ábrándozni.

– Állami bevétel viszont lesz. Telefonadó, sárgacsekk- és biztosítási adó, duplájára emelt, 280 milliárdot elérő tranzakciós adó, amit a kormány taktikai atomfegyvernek tekint.

– A tranzakciós adóról készültek számítások. Kiderült, hogy még a legerősebb magyar bank, az OTP is padlóra kerülhet, ha az adót nem hárítja tovább. Ha továbbhárítja, akkor persze azt is mi fizetjük. A cégek külföldre is vihetik pénzügyi elszámolásaikat. Gond nélkül kimehetnek Bécsbe vagy akár Pozsonyba. Gondoljon bele, akad olyan vállalat, amelyik százmilliárdokat mozgat néhány óra alatt, csak bankkártyaműveletből hétszázezer történik naponta. A tőke ma már akadálytalanul elhagyhatja az országot, még akkor is, ha hazafias érzelmű a cégvezető. Feltéve, ha nem lesz valami értelmes plafon. Ráadásul a „brutális” bankadó megszüntetéséről maga a miniszterelnök nyilatkozott. Kár, hogy a megszűnés időpontját nem ismerjük.

Kupa Mihály

Horváth Szabolcs

– Ön a jelenlegi gazdasági környezetben tudna olyan adórendszert csinálni, hogy a bevallás elférjen egy söralátéten?

– Olvastam, hogy az egykori pénzügyminiszter is küszködött a saját bevallásával, annyira bonyolultnak találta. Persze, lehet és kell egyszerűsíteni, de a gazdaság bonyolult, ezt észre kéne venni. Aki söralátétet ígér, az politizál.

– Ön, mint a honi adórendszer atyja, pénzügyminiszterként újabb adókat találna ki, vagy inkább visszaállítaná a személyi jövedelemadó progresszivitását?

– Nézze, a magas jövedelműek 600 milliárdhoz jutottak az egykulcsos adó révén. Ezt kell kigazdálkodni. Tőlem akár maradhatna is az egykulcsos adó, ha a magyar gazdaság legalább 3 százalékkal nőne. De miután nem látható a fejlődés, ezért a stabilitás érdekében valamit ki kellett találni. Most az újabb és újabb adókon kívül a fejlesztési pénzekkel is az egykulcsos adó ütötte lyukat tömködjük. Ha jövőre vagy azután sem nő a gazdaság, akkor megint ki kell találni valamit. További adófajták jöhetnek, miközben egy csökkenési spirálban találjuk magunkat.

– A közgazdászok jó része – így ön is – azt szuggerálja a kormánynak, hogy mielőbb állapodjon meg az IMF-fel, mert ez százmilliárddal csökkenthetné a hitelek kamatát. De biztos abban, hogy a megállapodás csak a magyar kormányon múlik?

– A Valutaalap rémesen unja már, hogy van egy ország, amelyik nyolc hónapja saját magával is huzakodik. Miközben szerintem szeretnénk megállapodni. De a szándék önmagában kevés a bizalom helyreállításához. Megfelelő gazdaságpolitikát, stabil szabályozórendszert, vagyis jogbiztonságot várnak el. Ezek nélkül nem megy.

– A huzavona tárgya a jegybanktörvény. Matolcsy javaslatát Varga Mihály visszavonatta, és jelezte, hajlik a kompromisszumra. Valójában miről szól ez a vita?

– Szerintem arról, hogy ki rendelkezik a jegybank tartalékaival. Ez ma egy- vagy kétmilliárd euróval több is lehet, mint amennyire feltétlenül szükségünk volna. Ugyanakkor én úgy látom, a tartalékhoz nyúlni akkor sem mer majd senki, ha lejár Simor András mandátuma, és már csak az Európai Központi Bank marad a kontroll. Borzasztó következményekkel járna a tartalék piszkálása. Életveszélyes játék.

– Matolcsy György szerint IMF nélkül is van hitel a piacról, igaz, magas kamattal, de legalább nincs a magyar gazdaság alávetett helyzetben. Ön nem lát alávetettség miatti veszélyt?

– Nézze, azt ma már a gyerek is tudja, hogy az IMF nem dönt a kormányok helyett. A hitel fejében egy megvalósítható, ellenőrizhető programot akar. Ennyi. Cserébe százmilliárddal olcsóbban finanszírozható az állam.

– Másokkal együtt ön is azt mondja, hogy a gazdasági növekedés elképzelhetetlen az elhanyagolt agrárium és az élelmiszeripar fejlesztése nélkül. Kell hozzá az állam is mint szereplő, vagy elég lenne a pénz a piacról?

– Van rá pénz a költségvetésben, de az kevés. Kéne mondjuk százmilliárd, mert az élelmiszeripar borzasztóan rossz állapotba került, különösen a hússal van nagy baj, mert az áremelések ellenére nincs alapanyag. Pedig a gazdaság egyik kitörési pontja lehetne az élelmiszer. Jöhetne külföldi pénz is, hisz behozzák az epret, a dinnyét vagy a disznót – ezt is a külföldi tőke állítja elő. Nem jobb, ha ez a tőke itt hajt hasznot? Még munkahelyet is teremt. A munkanélküliséget közmunkával nehéz felszámolni. Ma 25 ezer nagyon jól képzett ember van utcán. Rájuk is kéne gondolni.

– Pénzügyminisztersége idején – ennek már húsz éve – állandóan emlegette az iskola, az egészségügy reformját. Ezeket az intézményeket most államosították. Ezzel gyorsabban keresztülverhető az átalakítás?

– Igen, ha nem ideákat kergetünk, hanem átvesszük a működő külföldi tapasztalatokat. A csehek és a szlovákok – igaz, magántőkét is bevontak – nagyon kemény reformok révén hatékony egészségügyi rendszert alakítottak ki, persze állami ellenőrzés mellett. Nálunk is be kéne vonni a magántőkét, hisz hiába tagadjuk, nagyon jelentős magánpénzek vannak az ágazatban. Az iskolarendszerben talán még rosszabb a helyzet. Botrányosan sok pénzt vettek el a felsőoktatástól, az ország egyik legjobb egyetemének középiskolája a szülők adományából tartja fenn magát. Mindennek tetejébe sem az orvosok, sem a pedagógusok nem tudják, mi történik majd velük a következő hetekben, nem látható az átalakulás iránya. Ez talán a legnagyobb baj.

– Görögországban sok még a nyitott kérdés. Nemrég tárgyalt a miniszterelnök, a jegybankelnök és Matolcsy, hogy egy görög katasztrófa esetére alkalmazható B tervet dolgozzanak ki. Ön szerint mi lehet egy ilyen tervben?

– Azon gondolkodhattak, hogy ha „lefagy” a nemzetközi pénzpiac, akkor lesz-e elég tartalék, amiből finanszírozhatja magát az ország, azon, hogy baj esetén mi lesz a forint árfolyamával, végül pedig azon is, milyen azonnali drasztikus lépéseket kell tenni.

KARDOS ERNŐ