Gondoskodó munkaadó – Adjon-e lakáscélú támogatást a cég a munkavállalóinak?
Kedvező a lehetőség, de alaposan figyelni kell az előírásokra a belső szabályok kialakítására során.
"Jönnek a románok és a bolgárok, itt élősködnek majd a mi pénzünkön és szabadon veszik igénybe a német állam szociális szolgáltatásait" – ez a mondat egyre többször hangzik el nem csak Németországban, de Hollandiában és Ausztriában is, utalva arra, hogy a kelet-európai bevándorlók ez év végétől kezdve korlátozások nélkül költözhetnek át bármely nyugat-európai országba, igénybe véve annak szociális hálójának védelmét. De vajon valóban tartaniuk kell a gazdag nyugati országoknak a Kelet-Európából érkező, a kiterjedt szociális hálón megkapaszkodni vágyó "élősködők" millióitól? – teszi fel a kérdést a Pénzügyi Szemle Online blogja.
A gazdag nyugat-európai országokban mára divat lett ferde szemmel nézni a kelet-európai bevándorlókra, akik – miután a csatlakozáskor életbe léptetett korlátozások már lejártak, vagy hamarosan lejárnak – az EU szabályai szerint szabadon letelepedhetnek, dolgozhatnak, sőt még a helyi szociális háló védelmét is élvezhetik. Sokan úgy gondolják, például Németországban, hogy a német emberek által megteremtett gazdagságból ne részesüljenek a keletről érkező bevándorlók, és főleg ne jöjjenek olyanok, akik a német segélyekre alapozzák megélhetésüket.
Joakim Ruist, a University of Gothenburg kutatója ugyanakkor kimutatta, hogy a nyugati fogadó országok nagyon is jól jártak az eddigi bevándorlókkal, és minden adat azt támasztja alá, hogy a fenti félelem megalapozatlan. Való igaz, hogy jönnek olyanok is, akik csak a segélyekre alapoznak, a bevándorlók döntő többsége azonban dolgozni vágyó fiatal, akik sokkal többet fizetnek be a közösbe – adók és járulékok formájában –, mint amennyit kivesznek onnan.
És hogy mennyivel többet? A brit gazdaságban például az átlag bevándorló megközelítőleg 1,4-szeresét fizeti be a közös kasszába, mint amennyit kivesz onnan. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a brit gazdaságban az állami újraelosztás aránya alacsony, vagyis az állam nem tart fenn kiterjed szociális hálót, ennek megfelelően, aki valamely gazdag nyugati országban akar segélyen élni, annak nem a brit gazdaság a megfelelő célpont.
A kutató ennek megfelelően bemutatja a svéd adatokat is, melyek – a várakozásoknak megfelelően – azt mutatják, hogy az átlag bevándorló bevétel-kiadás mutatója alacsonyabb, mintegy 1,1-es értékkel. De még mindig pozitív, vagyis a Svédországba érkező bevándorlók átlagosan 1,1 egységgel járulnak hozzá a közöshöz, miközben 1 egységet vesznek ki onnan, így a svédek – bár nem olyan mértékben, mint a britek - ugyancsak jól járnak a bevándorlókkal. A bevándorlásból származó pozitív hatás idővel egyáltalán nem gyengül, a bevándorlók ugyanis amellett, hogy egyre jobban igénybe veszik a szociális szolgáltatásokat, a hozzájárulásuk is emelkedik az egyre több befizetett adó és járulék formájában. Kétségtelen tény tehát, hogy vannak olyan bevándorlók, akikre tökéletesen ráillik a német adófizetők félelme, a többség azonban dolgozni akar, és a nyugati országok jól járnak a bevándorlással.
