Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Sötét, szinte fekete volt a minta az egyik talajvíz-ellenőrző kútban az inotai salakhányók területén a minap, nem kis rémületet okozva a környékbeli telektulajdonosok között. Félelmüket csak fokozta, hogy az Inotai Hőerőműben elégetett barnaszén salakjából keletkezett két, szinte hegy méretű domb egyikének a belsejéből tavaly december óta szeméttelep lett, amely időnként rettenetes bűzzel árasztja el a környéket.
„A területen 44 vízminőség-észlelő kútból csupán egyetlenegynél lett fekete a minta” – igyekezett megnyugtató képet festeni az ismeretlen összetételű szennyezésről Kovács Kálmán, a települési szilárdhulladék-lerakót üzemeltető Partner Depónia Hulladékhasznosító Kft. ügyvezetője, hozzátéve, még várják a laborvizsgálat eredményét. Addig is, hogy kitisztíthassák a kutat, szivattyúzzák belőle a vizet. A cégvezető úgy véli, havária történt, a szennyeződést a télen lehullott extrém mennyiségű csapadék okozta, az esővíz moshatta a kútba a salakot. Az érintett telektulajdonosoknak – Kovács sajátos érvelése szerint – nincs okuk aggodalomra, mivel a „talajvíz észak–déli irányba áramlik, az ő területeik pedig nyugatra esnek”. A más ügyekben feltűnően gyors és olykor rajtaütésekkel operáló zöldhatóság lapzártánkig nem közölte, mit tud és mit tesz a szennyezés ügyében, és nem sietett megnyugtatni a helybélieket sem.
Az inotai meddőhányóban kialakított szeméttelepen
Stiller Ákos
A környék voltaképpen azóta kockázatos, hogy a Várpalotán bányászott lignitre alapozva 1951-ben elindított erőműben elégetett barnaszén salakját ide hordták. Az erőművet 2001-ben leállították, a 8-as főútról jól látható két hatalmas salakhányó egyike ezért üreges maradt, olyan, mint egy bombatölcsér. Ez a salakpernye elvben nem minősül veszélyes hulladéknak, de szennyezheti a talajvizet, és a kiszáradó zagy is légszennyezést okozhat. Erre hivatkozva írta elő a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség a terület rekultivációját, ami 2004-ben elkezdődött, és már biztosan nem fejeződik be az eredeti 2018-as határidőig.
Az első zagytározó területét a Bakonyi Erőmű Zrt. megbízásából a szintén Kovács Kálmán vezette BB 911 Kft. állítja helyre. A munka jól halad, a domb csaknem 80 százalékát fedi már speciális komposzt, amit mederkotrási iszapokból, hulladékká vált talajokból, szabványos komposztból és növényi hulladékokból készítenek, és erre ültethetik majd a növényzetet. Kevésbé sima ügy a II-es zagytározó rekultivációja, ahhoz ugyanis első lépésként fel kellene tölteni a közepén lévő krátert. Erre az eredeti engedély szerint úgynevezett inert hulladékot (amely nem megy át jelentős fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson) lehet felhasználni. Csakhogy ilyenből nincs elég, emiatt valami mást kellett kitalálni. Kézenfekvő megoldás született: a krátert háztartási szeméttel kell feltölteni.
Ezzel megoldódott a Várpalotai Önkormányzat gondja is. A város szemetének lerakásához nincs ugyanis elég hulladéklerakó a közelben, mivel a szigeteletlen telepeket az uniós előírások nyomán 2009 júliusa után be kellett zárni, majd rekultiválni. Volt rá elég felkészülési idő, sőt a korszerű hulladékgazdálkodás kialakítását is uniós forrásból finanszírozzák. Brüsszel azonban a regionális megoldást szorgalmazza: olyan létesítményekhez nyújt támogatást, amelyek legalább százezer lakos szemetét kezelik. Térségi együttműködés létezik ugyan errefelé is, de nem túl nagy hatékonysággal működik. A Közép-Duna Vidéke Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás nagyszabású programját éppen Várpalota lökte vissza a rajtvonalhoz, azáltal, hogy a központi elemét, a szemétégetőt a szocialistából fideszessé vált helyi városvezetés még 2008-ban megfúrta. A társulás azóta is csak tervezi új szemétlerakók építését.
Várpalota szemétügyeire tízéves megoldást igyekezett találni Talabér Márta (Fidesz) polgármester, amikor a Partner Depónia Kft. tervéhez kérte az önkormányzati képviselők támogatását. Nyilván meggyőzően hatott Kovács Kálmán cégvezető közlése, miszerint „a felügyelőség is érezte, hogy csak sok idő múlva lesz megoldás a hulladéklerakó problémájára”. A 2011 februárjában tartott testületi ülés jegyzőkönyve szerint a Partner Depónia Kft. az illetékes felügyelettel közösen találta ki, hogy a kétmillió köbméteres krátert a rekultiváció előtt szeméttel kell feltölteni.
Stiller Ákos
A képviselők többsége két rapid ülésen, nem túl mélyre merülve a részletekbe, megadta a hozzájárulását a 7–10 év alatt megtelő szemétlerakóhoz. Ennek vezetője még komoly árkedvezményt is kilátásba helyezett a városnak. A zöldhatóságot pedig nem volt nehéz meggyőzni, így összesen 732 ezer tonna nem veszélyes hulladék begyűjtéséről és hasznosításáról szóló egységes környezethasználati engedélyt adott a telepre. Egyúttal azt is megállapítja, hogy a lerakott hulladék olyan szennyező anyagokat is tartalmazhat, mint az arzén, a króm, a higany vagy szerves halogénvegyületek. Ezek a veszélyes anyagok a közönséges háztartási szemétben ma már alig fordulnak elő, így érthetetlen, miért tér ki rájuk külön is az egységes környezethasználati engedély. Nem világos az sem, mit keresnek a bevihető hulladékot tételesen felsoroló listán olyan – a háztartásokban ugyancsak csekély valószínűséggel felbukkanó – anyagok, amelyek a rekultivációval nehezen egyeztethetők össze. Ilyenek például az üvegcsiszolási és polírozási iszapok vagy a kemencesalak. Némi magyarázatot igényelne az is, mit kereshet a szemét között, válogatatlanul, üveg, műanyag és gumiabroncs.
Válogatásról csupán annyit említ az engedély, hogy a „hulladékot a beszállításkor szemrevételezéssel felülvizsgálják”, és ha netán veszélyes hulladékra bukkannak, azt egy erre szolgáló konténerbe dobják. A láthatóan modern és rengeteg mérőműszerrel felszerelt lerakó csaknem 400 millió forintos beruházásból valósult meg, és mindenben a felügyelőség szigorú előírásai szerint működik – hangsúlyozták az érintettek. Ez persze nem nyugtatja meg a kedélyeket, hiszen a Mal Zrt. is ugyanezen zöldhatóság által előírt követelményeknek megfelelő módon tárolta a vörösiszapot, amely éppen néhány nappal a hatósági ellenőrzés után törte át a gátat.
A salakhegyek eltüntetéséhez sok pénz és rengeteg hulladék kell. A szemét betelepítése a kráterekbe e tekintetben is kézenfekvő megoldás, hiszen a Bakonyi Erőmű Zrt. rekultivációs kötelezettségét elvben az inotai hulladéklerakóból finanszíroznák. A szemétbiznisz ezzel együtt is csak lassan indul be. Az eredeti tervek szerint már decembertől Inotára szállították volna az ötven környező település kommunális hulladékát, ám eddig csak Bicskéről és Várpalotáról érkezik szemét a depóniába. Az viszont máris kiderült, hogy a polgármesteri ígéretekkel ellentétben a lakossági szemétdíj nemhogy csökkent volna, hanem tavaly óta még emelkedett is. Ehhez adódott az ellenőrző kútból „vételezett” fekete víz.
PÁLMAI ERIKA
