A minisztérium adó- és pénzügyekért felelős államtitkára valótlannak, félrevezetőnek nevezte azokat a híreszteléseket, amelyek szerint előre kellene kamatot fizetni a hitelért. 

"A paksi bővítés finanszírozására két lehetőség között választhattunk: vagy megpróbáljuk a piacról felvenni a szükséges forrásokat, vagy egy államközi szerződés keretében alakítunk ki egy finanszírozási konstrukciót. Az utóbbival a magyar állam által elérhető piaci hitelnél átlagosan 115 bázisponttal alacsonyabb kamaton jutunk forráshoz" – tette hozzá. Megjegyezte, hogy ezzel az évente átlagosan elérhető megtakarítás 18 milliárd forint. 

Több mint 32 év alatt összesen közel 600 milliárd forintot spórol a magyar állam, ennyivel olcsóbb Magyarország számára az orosz állammal kötött finanszírozási megállapodás, mint bármely más konstrukció – hangsúlyozta.

Közölte, a tárgyalások során az derült ki, hogy a magyar állam szempontjából kedvezőbb, ha a finanszírozás önrészét az építkezés alatt elnyújtva biztosítja, mert így nem egy vagy két év alatt, hanem több mint 10 évre elnyújtva jelentkezik a magyar államnak pénzügyi kötelezettsége. 

"Így nem egy vagy két nagy összegű kifizetés terheli az államot egy adott évben, hanem elnyújtva, kezelhető, kisebb összegek" – mondta.

Az MTI azt követően kérdezte az államtitkárt, hogy az orosz kormány jóváhagyta a paksi atomerőmű bővítésére szánt mintegy 10 milliárd euró értékű állami hitelnyújtásról szóló kormányközi megállapodás tervezetét, és utasítást adott az aláírásra.

A dokumentumban, amely csütörtökön jelent meg a hivatalos (állami) jogi információs portálon, az áll, hogy a magyar fél 2014-től évi 3,95 százalékos kamatot fizet az orosz állami hitelért az atomerőművi blokkok működésbe lépéséig, de nem később, mint 2026 március 15-éig. A hiteltörlesztés első 7 évében 4,50 százalékos, a második 7 évben 4,80 százalékos, és az utolsó 7 évben 4,95 százalékos lesz a kölcsön kamata.

Az első hét évben a ténylegesen felhasznált hitel 25 százalékát kell 14 egyenlő részben törleszteni, a következő hét évben a ténylegesen felhasznált hitel 35 százalékát 14 egyenlő részben és az utolsó hét évben a ténylegesen felhasznált hitel 40 százalékát 14 egyenlő részben.