hvg.hu: Sajtóhírek szerint a Sziget-fesztiválon folyamatosan erősítik a világzenei felhozatalt, hasonló tendenciákat látsz Ostravában is?

Weyer Balázs: A hír igazságértékéhez tartozik, hogy a szigeti world-music színpad költségvetése az utóbbi időben sajnos negyedére zsugorodott, de ami a csehországi Colours of Ostravát illeti, a világzenére arányaiban többet fordítanak, és felismerték, hogy szükség van a helyi csapatok nemzetközi piacra jutásának támogatására is.

Fülöp Máté

hvg.hu: Rétegzene a world music? Mekkora a hallgatottsága a világzenének?

W. B.: Rétegzene, de teljesen más a fogyasztási környezete, mint az államilag eltartott, kialakult közönséggel rendelkező klasszikus zenének, vagy a jazznek. Mondhatnánk azt is, hogy a világzenének a legfogékonyabb a közege. Egyre többen találkoznak vele fesztiválokon, falunapokon, vagy éppen táncházban, vagy például a lengyeleknél a mazurka-délutánokon. Európában általában a zenehallgatók 15-20 százaléka hallgat világzenét. Egyes országokban, ahol a helyi népzenei hagyományok kevésbé erősek, mint például Németországban, Belgiumban vagy Hollandiában, világzenei importtal találkozhatunk, latin-amerikában, ahol salsa, merenge, tangó hallgatottsága, vagy a hazai “népzenei elemekkel” dúsított zenék hallgatottsága ennél is nagyobb. Magyaroszágon a népzene vonzása nem múlt el, sőt a 70-es évek óta folyamatos erősödést figyelhetünk meg.

hvg.hu: Hogyan definiálnád a világzene fogalmát, hiszen a csapatok sok esetben beleférnének a jazz, avangarde, népzene vagy, ha a latin-amerikai rap zenekarokra gondolunk, akkor akár a rap, hip-hop kategóriákba is?

W. B.: Hogy mi is a világzene, nehéz meghatározni. A WOMEX (World Music Expo) évkönyvek elején az áll: "aki itt belépsz, sose kérdezd meg, hogy mi az a világzene". Ez egy soha véget nem érő vita, lényeg, hogy legyen benne valami helyi kulturális beágyazódás. Úgy is mondhatjuk, hogy az adott hely hagyományaiból építkező, nem nemzeti ízlésre alakított műfaj, de a produkciók egy része elmegy popnak, vagy elektronikus zenének is, sok a kapcsolódási pont. Vannak olyan produkciók is, amik kifejezetten a népzene lerontott változatát vegyítik modern elemekkel, mint például a Gotan Project, aki a tangó branddel próbálta magát eladni. A világzene kapcsolódik a gasztronómiához, a turizmushoz, ha úgy tetszik nemzeti eledel. Ha messziről nézed a régiót, egységesnek tűnik az egész Kárpát-medence zenéje, de ha közelebbről pásztázzuk, akkor jön ki igazán a különbség. Mint a szegedi és bajai halászlé között.

Egyébként a világzene mint fogalom 1988 óta létezik, amikor a londoni lemezboltosok elkeztek tanakodni, hogy milyen polcra is rakják azt a rengeteg nem is jazz, nem is elektronikus zenét. Tulajdonképpen műfogalom, de Kodály már az Ötfokú zene IV. kötetének utószavában írta, hogy a “világzene megvalósulásához közelebb járunk, mint a Goethe-képzelte világirodalomhoz”.

hvg.hu: A digitalizáció, az illegális letöltések, de az internet mint prezentációs platform és online terjesztés, blogolás erőteljesen átalakította a zenei piacot. Míg folyamatosan háttérbe szorulnak a fizikai zenehordozók, addig a Deezer, iTunes, Spotify és a YouTube nemzetközi expanziójukkal újfajta bevételeket generálnak digitalis piacon. Megállítható ez a folyamat?

W. B.: A piac 15 éve fragmentálódik, olyan gigasztárok, mint Sting vagy a U2 már nem keletkeznek, mert nem jutnak el mindenhova, de egyenletesebben oszlik meg a piaci forgalom. A piaci bevételek csökkentek, a hangsúly a lemezpiacról áttevődik a live zenére. A lemezkiadók új csatornák után néznek. A letöltési biznisz megoldatlan, sok esetben a letöltés csak promóciós csatorna. Konszolidációval van dolgunk, óriási infrastruktúrát kellett eltartaniuk a kiadóknak, ma már erre nem lesz forrásuk. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy mesés gazdagságok a jövőben nem lesznek a zenéből. Másrészt látható, hogy az összpiaci bevételek csökkenése ellenére, többet és többfélét hallgatunk.

hvg.hu: Mennyire érintik ezek a folyamatok a világzenei piacot és mennyiben változtak a world music zenészek piacra lépési lehetőségei?

W. B.: Összeségében nézve a világzenének kedveznek ezek a folyamatok. Egyrészt felértékelődött az élőzene, ezzel a "kézműves" zene is, másrészt a világzene nem marketingvezérelt műfaj, és az előadókkal szemben sincsenek olyan létező elvárások, mint mondjuk a popzenében. A lemezek break-even-je – a Crossroads cseh kiadó szerint – hozzávetőleg 1500 példány, ami a világzenében még mindig viszonylag magas szám, de a 80-as évek elején még 8000 eladott lemezre volt szükség a nullszaldóhoz. A világzene további előnyei, hogy egyszerűbb hangosítani, igaz, sok hangmérnök nincs felkészülve a furcsa hangszerekre, de nincs szükség költséges show-kra sem. Rengeteg zenész magának adja ki a lemezeit, a stúdió ma már nem jelentős költség, az önmenedzselés a világzenei karrier elején bevett gyakorlat, de egy bizonyos szint után egy világzenei csapatnak is megéri leszerződni egy kiadóval, ha globálisan, vagy akár "csak" EU-szerte kíván turnézni.

hvg.hu: Hogyan küzd meg egy világzenei csapat a globális versennyel? Hiszen például cigányzenét cseh, szlovák előadók is játszanak.

W. B.: Ezen a területen annyival egyszerűbb a helyzet, hogy nem hátrány, ha egy formáció mást, egy senki által nem értett nyelven játszik, mert ez is hozzájárul a csapat személyességhez és a kulturális beágyazottsághoz. Identitásközpontú zenei irányzattal állunk szemben, pontosan ez a két elem szükséges ahhoz, hogy egy csapat benne tudjon maradni a szakma és a közönség emlékezetében.

hvg.hu: És mennyire megoldott a finanszírozás kérdése?

W. B.: A digitalizálódás óta a piac fő problémája, hogy egyrészt hozzáférhetőbb a zene, de a rengeteg fogyasztásból kevés pénz jut vissza zenészekhez, tehát a fogyasztás működik, de a bevétel visszaosztása megoldatlan. Vitatott, hogy ezt a jövőben hogy lehet majd megoldani, úgynevezett nagy megoldás nem várható. Macerásabb lesz megélni zenéből, mint korábban. Nagyobb hangsúly terelődik majd a jogdíjak hazai és külföldi beszedésére, másrészt – különösen világzenénél – felmerülhet a zene részbeni állami támogatása is. Ez részben azért is indokolt lehet, mert a világzenénél, az autentikus műveknél hiányzik a szerzői díj, csak előadói díjat lehet beszedni.

Fülöp Máté

Számos állam – az európai országok több mint fele – például azért áldoz a világzene támogatására, mert kultúrdiplomáciai jelentőséget tulajdonít neki és bizonyítottan turizmusösztönző hatása van. A világzene építi az országbrandet. További érdekes megoldás a crowdsourcing. Már léteznek zenei crowdsourcing platformok is, ahol a zenészek konkrétan pénzt gyűjtenek lemezeik felvételéhez, kiadásához és bizonyos privilégiumokat ígérnek az adományokért vagy esetleg a kölcsönért. Ennél a finanszírozási formánál a marketinghatás is érezhető, mert a csapatok közvetlenül közösséget is építenek a finanszírozás köré, kihasználva a zene közösségteremtő képességét.

hvg.hu: A Crossroads konferencia előadásai alapján milyen potenciált látsz a cseh és a magyar világzenészekben?

W. B.: Ami a cseh felhozatalt illeti, az utóbbi időben nem láttam változást, van jópár igen jó minőségű zenekar, Marta Topferovára, a BraAgasra, vagy a Gipsy.cz gondolva, de számuk az utóbbi időben nem nagyon változott. A szerdai Crossroads-konferencia, ami az első fontosabb szakmai konferencia, viszont azt bizonyítja, hogy a csehek elkezdtek foglalkozni a kérdéssel. A lengyeleknél például érezhető a boom, a lengyel Mickiewicz intézet rengeteget áldoz a lengyel zene promóciójára.

A csehországival összehasonlítva a magyar szcénában több a látható siker és sokkal több a nemzetközi potenciállal rendelkező előadó is, csak sok esetben nincs mögöttük menedzsment, sem pedig intézményrendszer. Sokkal könnyebb lenne, ha a magyar zenének lenne egy olyan brandje, de legalább intézményes támogatása, amin keresztül ki lehet lépni a világpiacra. A kilépésben a jövő októberi budapesti WOMEX is bizonyosan segíteni fog. Ott minden eddiginél nagyobbat lehet ugraniuk a magyar zenekaroknak, csak tudjanak élni a lehetőséggel.